A koldus I. – 9. meditáció
Vallomás az Isteni anyához
Kedves Anyám, nagyon félek és maya kígyója gyakran megharap.
- Ne félj, gyermekem; az Apád vigyáz rád.
Kedves Anyám, magányos vagyok és gyakran unott.
- Ne félj, gyermekem, az Apád küld neked társaságot.
Kedves Anyám, olyan figyelmetlen vagyok; képtelen vagyok elkerülni, hogy megsértsem a nagy vaisnavákat!
- Ne aggódj, gyermekem, az Apád bátorítani fogja őket, hogy bocsássanak meg neked.
Kedves Anyám, olyan ebben a világban az üresség és személytelenség uralkodik el.
- Ne aggódj, gyermekem, az Apád sok izgalmas kalandot rendezett el számodra.
Kedves Anyám, úgy szégyenkezem az elmém miatt.
- Ne aggódj, gyermekem, az Apád hőstetteket hajtott végre, hogy az elméd figyelmét elrabolja.
Kedves Anyám, miért vagyok mindig szomorú és miért panaszkodok folyton?
- Ne aggódj, gyermekem, ez azért van, mert elfelejtetted, mennyire szeret téged az Apád és az Anyád.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 8. meditáció
Ma meg kell kötnöm azt az üzletet
Fölébük magasodva ültem, aztán észtevettem, hogy ők is boldogtalanok. A következőképpen kérleltem őket:
- Kedveseim, kérlek, mondjátok el, mi a baj!
Az egyik felszólalt:
- Tekintélyre van szükségem.
- Semmi baj. – válaszoltam – Vedd el az enyémet.
Egy másik azt mondta:
- Nincsen hírnevem.
- Semmi baj. – vágtam rá – Vidd el az enyémet.
Azonban egy másik azt kérte:
- Vagyont akarok.
- Vedd el minden tulajdonomat. – feleltem.
Egyikük azt panaszolta:
- Nincsen végzettségem.
- Nem számít. – válaszoltam. – Kérlek, fogadd el a diplomáimat.
- Be akarom járni a világot. – szólt egy másik.
- Mi sem egyszerűbb ennél. – mondtam. – Utazhatsz értem.
Egy másik így szólt:
- Mester, hatalmat akarok.
- Nem probléma. – válaszoltam. – Vedd el azt a kicsit, amennyi van nekem.
Egyikük így kérlelt:
- Mester, szolgákra van szükségem ahhoz, hogy végezni tudjam a kötelességemet.
- Fogd az enyéimet. – vágtam rá.
Azonban egy másik így szólt:
- Mester, szeretném, ha ilyen kiemelt helyen ülhetnék, mint te.
- Ó, nem gond, kérlek, foglald el az enyémet.
Szeretett tanítványaim, ezek a dolgok haszontalanok, ha nem élvezzük a szívünkben az Úr közvetlen társaságát. Mind hozzá juthattok anyagi kényelemhez, de mi haszna van? Mindegyikőtök adja át nekem az elszántságát; hadd toldjam meg vele az enyémet. Akkor talán elég lesz nekem ahhoz, hogy a tiszta odaadó szolgálat piacán megvehessem az Úr képét, amely a szívemen tükröződik.
A piaci ár magas; egyedül nem tudom kifizetni. Kérlek, segítsetek; meg kell szereznem. Semminek nincsen semmi értéke. Adjátok nekem az elszántságotokat, mert ma el kell mennem a piacra, hogy megvehessem a szívem Urát.
Nem térhetek vissza nélküle.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 7. meditáció
Felajánlás az isteni anyának
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja.
Mit is ajánlhatnék fel Neked? Nem könnyű adni valakinek, akinek megvan mindene, és minden próbálkozásommal csak megsértelek, mivel azt sugallom vele, hogy szükséged van valamire. Mire van szükséged? Tökéletes vagy és teljes, mert senki sem olyan kedves az univerzális Atyának, mint Te.
Kedves Anyám, ma van megjelenésed napja. Mindenki a saját születés napját tartja a legfontosabbnak. A bölcsek azonban tudják, hogy a Te napod az igazi ünnepnap. Nem sértés-e a születésnapodat ünnepelni, mivel ez azt sugallja, hogy volt idő, amikor nem is léteztél, vagy nem voltál elérhető? Mindig üde szereteted mindent áthat, puszta léted minden másnak értelmet ad.
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ennek az anyagi univerzumnak a teremtményei arra kényszerültek, hogy megszülessenek, mivel az a vágy munkált bennük, hogy anyagi érzékeiket élvezzék. Születésük büntetés, egy anyagi börtönbéli rabság.
Testünk a rabruha, a városok, az államok, a nemzetek és a bolygók mind az ismétlődő születés és halál területei, amelyeket állandó zavar jellemez. Nem csak a lelki világban lakozol egy olyan testben, amely az Isteni Atya iránti odaadásból áll, hanem mint a bhakták védelmezője, kiterjeszted oltalmazó energiáidat. Kedves Anya, kérlek, ne hagyj el minket, akkor sem, ha görcsösen ragaszkodunk börtönbeli mentalitásunkhoz.
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Bár gyermekeidként alárendeltjeid vagyunk, mégis kiterjeszted Magadat, és önzetlen kegyelemmel vezetsz minket. Mikor jön el az a nap, amikor rádöbbenünk arra, hogy milyen gyatrán viszonozzuk a bátorításodat?
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, ami mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy minden őszinte szent Rajtad keresztül éri el az univerzális Atya szeretetét. Te őrzöd azt a kulcsot, amely mindenki szívének bhaktiját nyitja. Te kongatod meg a harangot, amely szeretett Atyánk figyelmét felkelti. Áldásod nélkül senki sem járulhat elé, vagy vonhatja magára a figyelmét akár egy pillanatra is…Ó, annyira áhítozunk az áldásaid iránt!
Kedves isteni anyám, ma van megjelenésed napja, és mint mindig, most is csak másokra gondolsz. Mindannyian a dicsőségedet zengjük, azonban csúfos kudarcot vallottunk, hiszen ügyünket szeretett atyánk elé vitted, s arra kérted, hogy áldjon meg minket. Van, aki hallotta, ahogy azt mondod:
„Hé, Govinda! Ezek a bhakták olyan szép szolgálatot végeznek! Kérlek, fogadd őket; ők jobb szolgáid, mint én.”
Ó, Anya, mikor fogunk mi valaha is feljutni arra a szintre, hogy tényleg megérdemeljük a szeretetedet és közreműködésedet?
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Vibrálja minden egyes atom a Te nevedet! Szolgáid Vrindavanában minden tevékenység előtt és után zengik a nevedet. A Te neved az eszköz és a vég. Nem ismernek mást, csak Téged. Csak Rólad beszélnek. Minden szépségre úgy tekintenek, hogy az a Te tündöklésed visszatükröződése. Annyira megmámorosodnak a kedvteléseidtől, hogy bárki kerül ezeknek a nagy lelkeknek a társaságába, azonnal elkapja a betegségüket. Még ha ez a láz járványszerűen terjed is el az egész világegyetemben, a lakói akkor is képtelenek lesznek kellően dicsőíteni Téged. Mit is ajánlhatnék fel neked úgy általában, nem is beszélve megjelenésed kedvező napjáról?
Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és nincs semmim, amit felajánlhatnék Neked, csak egy felfuvalkodott őrült rejtett sértéseit. Ki vagyok én, hogy azt gondolom, hogy jogom van Neked adni bármit is ajándékba? Azonban ha meg sem próbálom, mennyivel több sértést követek el vele, hiszen Te olyan kegyes vagy, hogy megáldottad ezt az alacsonyrendű ostobát, engemet.
Hogyan is lehetek alkalmas és érdemes arra, hogy elfogadjam az áldásaidat? Ez minden bizonnyal ez indokolatlan kegyed jele. Isteni Anya, pusztán betekintést nyerhetek indokolatlan kegyedbe, amikor próbálok arra gondolni, hogy felajánlok Neked valamit. Mivel inkább abban vagyok jártas, hogyan kell elvenni, ezen a kedvező napon a Te nagy bhaktáid után loholok, s könyörgök, adjanak egy szem port a lótuszlábukról, amely elegendő ahhoz, hogy a szívemen összegyűlt több tonnányi szennyet eltakarítsa. Amint az a sok piszok teljesen eltűnt, képes leszek a szolgálatodba ajánlani az egyetlen dolgot, ami értékes számomra… Az életemet! Annyira be vagyok szennyeződve, az ilyen élet jelenleg haszontalan.
Habár semmire sincsen szükséged, Isteni Anya, kérlek, bocsáss meg nekem minden tekintetben, és engedd meg, hogy társulhassak igaz bhaktáiddal. Máskülönben csak szégyen fog engem övezni, és újra eltelik egy év, hogy semmi értékem nem lesz, amit felajánlhatnék Neked.
Alacsonyrendű vagyok.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 6. meditáció
Felébredve
„Radhe, Radhe!” – hallottam a kiáltásukat. Azt hittem, álmodom, de nem álmodtam.
„Radhe Radhe!” – Volt, aki ugrándozott, volt, aki kiáltozott, mások sírtak… Nem a szomorúság könnyei voltak, hanem a nagy eksztáziséi. A legszentebb név nektárjában merültek, a levegő izzott, elkezdtek táncolni és örvényleni, testük minden sejtje vibrált. Az eksztázis robbanása, melyet együttes kiáltásaik növeltek, szélvészként söpört végig a termen.
Hallgatták egymást, ahogy a szent neveket mondták. Ahogy Radhe mindent átható kegyességén meditáltak, saját boldogságuk is növekedett. Ahogy elmerültek ebben az édes ízben, hálásak voltak, hogy megoszthatják ezt az isteni tapasztalatot a szeretteikkel.
Egy együttérző édesanya szeretete mindenkinek megérinti a szívét. Mindenki az áldásáért áhítozik. Amikor az apa látszólag nem törődik a gyermekével, az anya szeretete pótolja az apa figyelmét. Amikor az anya boldog, mindenki más is az.
Srimati Radharani miatt olyan fontosak a föld anyái a növekedésünk és jólétünk szempontjából. A gyermek ügye érdekében az apához folyamodva a hozzáértő anya úgy beszél és cselekszik, hogy tökéletesen elégedetté tegye a gyermeket és az apát, akiket lenyűgöz az anya állhatatossága és könyörületessége.
Ó, univerzum Anyja, annyira nagy szükségünk van Rá! Annyira természetesnek vettük mérhetetlen könyörületességedet, oly sok szolgálatot fogadtunk el Tőled s cserébe csak fájdalmat okoztunk Neked. Kérlek, bocsáss meg nekünk. Mindent feláldoztál az összes gyermekedért, és mi gyengéden szeretünk Téged, de hogyan tudjuk kifejezni ezt a szeretetet?
Ennek a gondolatnak az ereje felriasztott engem, s hangok szimfóniájára ocsúdtam fel – olyan édes hangok voltak ezek, hogy minden egyes kiáltás dallamosnak tetszett, Sri Radhehoz szóló fohásznak.
A „Radhe! Radhe!” édes kiáltásának hangja elárasztotta a testemet, s gyengéden megcirógatott. Úgy lebegtem, mint egy szelíd felhő, egyre magasabbra és magasabbra törve, egy ezredév szennyét és kételyeit hátrahagyva. A többi lelket követve örömömben megborzongtam, hogy ezek között a ragyogó és gondos lények között lehetek.
„Radhe! Radhe!” Ó, isteni mivoltodban dicsőséges Isteni Anya, könyörgünk Hozzád, hadd kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy szolgálhassunk Téged. Bár érdemtelenek vagyunk rá, ennek ellenére a kegyedet még nagyobb igyekezettel szórod ránk.
„Radhe! Radhe!” – kiáltom a nevedet. A felismeréstől és az őszinte méltánylástól megvilágosodva, másokkal együtt érek a sötétségből ki a fényre, és többé nem mocskol be a magány és tehetetlenség érzete. „Radhe! Radhe! Jaya Sri Radhe!” A neved utat tör magának az ajkunkon keresztül ebben a boldog hangvibrációban.
Ébren voltam, vagy csak álmodtam? Mi lesz az én valóságom? Kedves Isteni Anyám, halld meg kiáltásomat. Isteni lótuszlábaid elé helyezem az ügyemet. Én vagyok az a kétségbeesett, alkalmatlan koldus, aki egy áldott pillanat erejéig hallhatta a Te nevedet.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 5. meditáció
Az elkülönülés tényleg elviselhetetlen?
Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A minap nagyon nehéz szolgálatom volt, de észrevettem, hogy pár társamnak kellemes feladat jutott. Irigy lettem rájuk. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az sosem lesz irigy, ezért nem szabad abba belefásulnom, hogy távol vagy tőlem.
Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Olyan sok lehetőséget adtál, amivel dolgozhatok: bhaktákat, pénzt, templomokat, farmokat, kocsikat, gyárakat és üzleteket. Úgy vezetem őket, mintha én lennék a tulajdonos. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az nem tekinti magát semmi tulajdonosának. Hamarjában tulajdonjogot formálok mindazokra a dolgokra, amelyekre a Te nevedben felügyelek, azonban hol ragaszkodom én Hozzád?
Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Minden nap csak azért igyekszem, hogy a hamis egóm féktelen étvágyát valahogy kielégíthessem. Úgy tetszik, minden ízt élvez, és egyre többet követel. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az mentes a hamis egótól. Mikor adom fel végre ezt a nagy terhet, és lépek közvetlen kapcsolatba a Te Isteni Személyeddel?
Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Olyan könnyedén aggodalmat okoznak nekem mások, s ez jelzi, hogy nem állok szilárd lábakon, mert ha úgy lenne, hogyan is lehetne ilyen könnyen megingatni? Hangsúlyoztad, hogy akik kedvesek Neked, azoknak mások képtelenek aggodalmat okozni. Ha tényleg szolgálnálak Téged és Érted dolgoznék, akkor a környezetem nem tudná így elvonni a figyelmemet.
Kedves Uram, én vagyok az, akit lesújt, mert a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A hagyomány és a világi gondolkodás vezérelnek engem állandóan. Említetted, hogy mennyire kedvesek Neked azok, akik nem veszik figyelembe a közönséges dolgokat, és mindig várják a csodát. Te Magad sem vagy közönséges, ezért akinek nincsen ilyen látásmódja, alkalmatlan arra, hogy értékelje a Te legfelsőbb különleges természetedet és hajlékodat.
Én vagyok az az állítólagos híved, aki azt mondja, hogy nem bírja elviselni a Tőled és országodtól való elkülönülést, de ismételten kérdezem: tényleg így gondolom? Boldogságot, kényelmet és kellemes helyzeteket élvezek. Ahogy balsorsot, fájdalmat, ínséget és kellemetlenséget tapasztalok, gyorsan visszavonulok, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljem.
Gyáva vagyok, aki ragaszkodik az anyagi kötőerőkhöz, ezért az anyagi szenvedés és boldogság olyan számomra, mint a tűz és a víz.
Itt vagyok én, aki azt mondja, hogy a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen. Azt hiszem, hogy komoly vagyok, de ha továbbra is úgy tekintek azokra, akik akadályt gördítenek a boldogságom útjába, mint ellenségek, akkor mennyire vagyok komoly? Elmagyaráztad, hogy azok, akik különbséget tesznek barátok és ellenségek között, nem mehetnek vissza Hozzád, mert a Te királyságodba nincsen ellenségeskedés.
Most hát, kedves Uram, teljesen megzavarodtam. Megpróbáltam magamra vonni a figyelmedet, de már látom, hogy semmivel sem tudlak magamhoz vonzani. Csak színlelek. Akarom a királyságodat, de Nélküled. Bűnöző vagyok, aki megpróbálta ártatlannak vallani magát, és most nincs hova menekülnöm, sehova sem fordulhatok. Mit tegyek, kedves Uram?
Aztán meghallottam, hogy az Úr ekként szól hozzám: „Mindig is kedves voltál számomra, az is vagy és az is maradsz, csak nem hiszed el. Ezért azzal választod el magadat Tőlem, hogy a saját ellenséged vagy. Gyerünk, gyermekem, és tapasztald meg, milyen az, ha valaki nagyon kedves Nekem. Én készen állok, kedvesem, de te vajon készen állsz-e rá?”
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 4. meditáció
Kedves Uram, hol voltál?
A holokausztban 6 millió embert mészároltak le. Ártatlan férfiakat, tehetetlen nőket, szerető gyermekeket. Sokuk gyűlöltek Téged, néhányan tudomást sem vettek Rólad, mások Hozzád imádkoztak. Páran először életükben Hozzád fordultak csüggedtségükben. Másoknak napi szokásává vált, hogy hangosan a Te nevedet kiáltsák. Ennek ellenére mindannyiukat lemészárolták Hitler uralma alatt. Kedves Uram, hol voltál?
Pár ember letérdepelt hogy imádkozzon elalvás előtt. Páran az ebédlőasztalnál a Te áldásaidat kérték. Néhányukat arra képeztek, hogy papokként és prédikátorokként szolgáljanak Téged. Mások bolond módjára mindenféle érzék-kielégítésbe merültek el. Mindenkit, aki akár imádott Téged, akár próbált elkerülni, lebombáztak Hiroshimánál… Kedves Uram, hol voltál?
Csecsemők millióinak puffadt fel a hasa, s a szüleik olyan gyengék voltak, hogy ha valaki a kezükbe nyomott egy ásót, hogy dolgozzanak, akkor is éheztek, mert nem volt erejük a munkához. Ezek a gyerekek, nők és férfiak mind éhen haltak Etiópiában… Kedves Uram, hol voltál?
Az emberek azt hitték, itt a világ vége. Sokakat ismertek is, akik meghaltak. A halál ott kísértett minden családban. Nagyon nehéz volt minden holttestet eltüntetni. A XIV. századi Európában a Fekete Halál idején a bolygó emberi népességének az egyharmada kihalt… Kedves Uram, hol voltál?
Kommunában éltek békében, összhangban a természettel. Az állatok a barátaik voltak, és tisztelték a félisteneket. Több mint 10 millió lelket számláló, erős nép voltak, és bár a leggazdagabb országban élnek, ma mégis ők a legszegényebbek és velük bánnak a legrosszabbul. Megfosztották őket a hazájuktól, lemészárolták vagy rezervátumokba hurcolták őket, szép lassan kihal a nemzetségük, egyre fogy a számuk. A jövőjük nem sokkal fényesebb, mivel náluk a legnagyobb a csecsemőhalandóság a fejlődő országok közül. Ezek az Indiaiak, akik Hozzád kiáltottak, harcba szálltak, hogy megvédjék magukat, azonban elestek, elveszítették a földjüket, és a jövőjüket… Kedves Uram, hol voltál?
Több ezer ártatlan ember vesztette életét. Sokan elhunynak holnap vagy azután, vagy a jövő héten. Sokan, akik nem haltak meg azonnal, azt kívánták vagy fogják kívánni, bárcsak inkább meghaltak volna, mivel borzasztóan fognak szenvedni életük hátralevő részében. Azok közül a szerencsétlen indiai emberek közül, akik meghaltak a bhopali kémiai robbanás miatt, sokan minden nap jártak templomba. Többen is tökélyre fejlesztették annak a művészetét, hogyan kell a védelemért imádkozni. Ennek ellenére sem ők, sem a szeretteik nem élveztek védelmet akkor… Kedves Uram, hol voltál?
Körülbelül 90 millió embert szakítottak el a családjuktól, megláncolták őket, mint az állatokat és arra kényszerítették őket, hogy hajóra szálljanak, s a legtöbben utazás közben meg is haltak. Akik nem vesztették életüket a hajón, később azt kívánták, bárcsak inkább haltak volna meg, mert soha többé nem látták viszont a saját hazájukat vagy családjukat. Feleségeiket a rabszolgatartók a saját kényükre-kedvükre élvezhették, a gyermekeik pedig gyűlölködő környezetben nőttek fel. Haragudtak a világra, mit sem tudva a saját kulturális örökségükről, és látszólag megszabadulva a rabszolgaság igájától, másodosztályú állampolgárok maradtak egy olyan országban, amelyet az ő szolgasorsuk tett gazdaggá. Ezek a rabszolgák, akiket Afrikából raboltak el, mielőtt elfogták volna őket vagy amikor eladták őket és ahogy haldokoltak, imádkoztak… Kedves Uram, hol voltál?
650 millió ember harcolt 18 napon át a Te parancsodra. Öt embert leszámítva mindenkit megöltek. Barátok mentek ölre a barátaikkal, tanulók harcoltak a tanáraikkal, és rokonok néztek egymás szeme közé, ahogy halálos sebet ütöttek egymáson. A kuruksetrai csatát vallási háborúnak tartották, és kedves Uram, ott voltál! Azt mondtad:
„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” (Bhagavad-gíta 4.9)
Elmagyaráztad, hogy ez az anyagi világ az ismétlődő születés és halál birodalma és nem való úriembereknek. Az élet itt mindig gyötrelmes, a szenvedés mindig intenzív. Megadatik nekünk a szabad akarat, amely segítségével felemelkedhetünk és felemelhetünk másokat, vagy lealacsonyodhatunk általa szenvedést okozva az emberiségnek. Kedves Uram, az a fájdalom és szenvedés, amelyet az emberek embertársaikkal szembeni embertelensége okoz, elsöprő mértékű. Nincsen szeretet, boldogság és biztonság Rajtad kívül. Azok, akik igazán meghódoltak Előtted, nem ismernek senki mást és Te sem ismersz senki mást rajtuk kívül. Mindig mindenütt ott vagy, el lehet érni és készen állsz arra, hogy kimenekíts minket a nagy szenvedések és korlátok világából. Kérlek, ragadj el és engedd meg nekem, hogy igaz, őszinte transzcendentális szolga lehessek, aki boldogtalanságban és boldogságban is háborítatlan.
Elmondtad nekünk, hogy itt az anyagi világban minden egyes lépésnél veszély fenyeget minket. Ha nem találunk teljes menedékre Nálad, az életünk kudarc lesz. Nem az a kérdés, hogy hol voltál, hanem az, hogy mi hol voltunk? Hogyan használjuk a szabad akaratunkat? Uram, látván, hogy milyen gyakran élünk vissza a szabad akaratunkkal, ma azt mondom: „Távozz, szabad akarat.” Könyörgök, kényszeríts csak arra, hogy megfelelően szolgáljalak Téged, mielőtt túl késő lenne. Most már értem, Uram. Mindig ott voltál, s elérhettünk volna Téged…. Csak mi hiányoztunk.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 3. meditáció
Ki toleránsabb az Úrnál és az Ő híveinél?
Drága Uram, Syamasudara, tegnap nem találtam sem boldogságot, sem biztonságot semmiben sem. Hozzád kiáltottam, és kínok között panaszkodtam neked, azon tűnődve, hogy miért hagyod, hogy így szenvedjek? Olvastam arról, hogy milyen könyörületes vagy hisz megvéded a híveidet. Olyan sok példát láttam arra, hogyan záporoztad rájuk indokolatlan kegyedet. Úgy érzetem, hogy számításba sem veszel és elhagytál. Talán ezek a történetek nem is igazak; talán csak a kiválasztott elitre vonatkoznak. Gyötrődtem, és azon morfondíroztam, miért döntöttél úgy, hogy megvonod tőlem a kegyedet.
Tegnap átnéztem mindazokat a dolgokat, amiket azoktól kértél, akik kedvessé szeretnének válni a számodra. Gondosan áttanulmányoztam a listát, s azt éreztem, hogy a magam részéről minden rendben. Csak panaszkodtam és kínlódtam, s azon tűnődtem, hogyan is csaphattál be, a hogyan szeghetted meg a szerződés Rád eső részét? Végig mentem az összes tevékenységen, amelyek az istenszeretetet fejlesztik ki. Sokszor hallottam már ezekről, és gyakran prédikáltam róluk másoknak. Azonban kezdtem azt hinni, hogy csak bolondot csináltam magamból. Hol vannak a teljesen meghódolt és felhatalmazott tiszta hívők? Panaszkodtam és kínlódtam: miért kell olyasvalamiről prédikálnom, amim nincs is, és amiben nem is hiszek?
Körülnéztem a csatatéren, s olyan bhaktákat kerestem, akiknek a társaságát korábban élvezhettem már, miközben Téged szolgáltalak. Van, aki visszavonult, másokat komolyan megsebesítettek, ám nem vettek tudomást a sérüléseikről. Mások még arra is buzdították a társaikat, hogy hagyják ott velük együtt a csatamezőt. Panaszkodtam és kínlódtam a helyzetem miatt. Képtelen voltam megmenteni a bajtársaimat vagy akár csak tartani bennük a lelket, hogy harcoljanak, ezért hogyan is várhatnám el, hogy ugyanezt megtedd Te értem?
Drága Uram, Syama, tegnap azon meditáltam, hogy Te vagy a legfőbb élvező, híveid azonban gyakran jobban szenvednek, mint bárki más. Arra gondoltam, mi is az értelme meghódolni egy olyan mester előtt, aki azt élvezi, hogy az alárendeltjei szenvednek? Az első gondolataim arra voltak hivatottak, hogy megértsem, hogy a szenvedésem a saját börtönöm lett. Kínok között felkiáltottam, és búsongtam: „Miért kell az Úr híveinek szenvedniük, ha a mesterük minden gyönyör tárháza?”
Tegnap túláradtak bennem a kétségek. Kételkedtem a szeretetedben. Hogyan is engedheted pont Te, a szeretet megtestesülése, hogy ilyen kínzó fájdalmat tapasztaljak? Kételkedtem a létezésedben, mert hogyan is vagy képes elviselni a dühömet és sértegetéseimet, amelyek valóban kihívást jelentettek a számodra, hogy vagy megmutasd Magadat nekem s átölelj, vagy cakráddal elpusztíts engem. Sem nem öleltél át, sem nem dobtad rám a cakrádat. Felkiáltottam és keservesen szenvedtem, hogy végre tégy valamit. Végül is miért is kellene megpróbálnom mindenemet odaadnom Neked, amikor sem nem értékeled, sem nem fogadod el felajánlásomat?
Úgy határoztam, olyan gyorsan elmenekülök előled, amilyen gyorsan csak tudok. Meg kellett találnom a boldogságot, a szeretetet, a biztonságot és a barátságot. Elkezdtem terveket szőni arról, mit tegyek, hova menjek, kinek a társaságát keressem. Meglepetésemre rájöttem, hogy semmi mást nem akarok tenni, mint dicsőíteni Téged. Nem akartam sehova sem menni, ahol nem imádnak Téged, nem akartam senkinek a társaságát, aki képtelen velem megosztani a kedvteléseid pillanatait. Most már úgy üvöltöttem, mint még soha. Mit tegyek? Nem tudtalak elhagyni, de Veled sem tudtam maradni. Hangos és hosszú kiáltást hallattam, aztán felriadtam, s rájöttem, hogy csak álmodtam mindezt a magam önsajnálatában, magányában és bizonytalanságában. Ahogy felocsúdtam, értékelni tudtam, hogy milyen nagy szeretettel vezettél ki engem az alvásból. Elviselted a tudatlanságomat és az illúzióimat, kedvesen vártál rám, hogy levetkőzzek minden befedettséget, s felébredjek magam is, csatlakozzam Hozzád és felkeltsek másokat.
Drága Uram, Syama, tegnap annyira zavart voltam és féltem. Az álmom túl valódinak tetszett. Aztán hallottam, amint azt mondod: „Akár alszol, akár ébren vagy, az én szerető gyermekem vagy.” Aztán hozzátetted:
„Hogy fogod megkapni a szeretetemet, ha befedett maradsz és alszol?” Azonnal felugrottam, és félredobtam a befedettségemet. Igyekeztem felzárkózni valakihez, aki sokkal előbb ocsúdott fel, mint én, s arra kértem az Úr szolgáját, hogy tartson magához közel, hogy biztosan ne aludjak el újra. Az Úr e szolgája felém fordult, és mosolyogva így szólt:
„Kedves testvérem, az Úr már megbízott azzal, hogy éberen tartsalak, és hogy azelőtt ébredjek fel, hogy feladtad a befedettségedet. Látod, kis ember, az Úr mindnyájunkat egyformán szeret. Sosem hagyja, hogy egy lélekre ne vigyázzon senki, vagy ne figyeljen rá senki, akár elismerjük, hogy Ő létezik, akár nem. Ő a mi igazi jóakarónk. Nagyon szerencsések vagyunk. Tegyünk hát másokat is szerencséssé, és ébresszük fel őket. Van, aki még el sem kezdett álmodni.”
Ránéztem a vezetőmre, és észrevettem, milyen gyönyörű is. Az Úr szépségéből, együttérzéséből és türelméből jócskán osztozott. Letérdepeltem, megragadtam a lábait, és megköszöntem, hogy létezik. Megpróbáltam szavakkal kifejezni elismerésemet, de elcsuklott a hangom, és mindössze ennyi hagyta el a számat: „Olyan koldus vagyok, aki egy igaz barátra lelt.”
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 2. meditáció
„Kedves Uram, Syamasundara, tegnap olyan üresnek éreztem magamat, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.”
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap magányos voltam, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap úgy féltem, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap lehangolt voltam, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap dühös voltam, azonban a lótusz lábaidon meditáltam.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap felfuvalkodottá tett a büszkeség, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap gyötört a kéjvágy, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap zavarodott voltam; semminek nem volt értelme, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap olyan üres voltam, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap tehetetlennek éreztem magamat, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Kedves Uram, Syamasundara, tegnap a vallás lényege eltörpült számomra, aztán meditáltam a lótusz lábaidon.
Ma, kedves Uram, Syamasundara készen állok arra, hogy megtegyek bármit, hogy elnyerjem a barátságodat. Személyes tanácsod révén a zavar megszűnik. Kérlek, engedd meg, hogy a híveidet szolgálhassam. Te nem ismersz senki mást, mint a Te tiszta híveidet, és ők sem ismernek mást, csak Téged.
Kategória: Könyvek
A koldus I. – 1. meditáció
„Minden elveszettnek tűnt, amíg azt nem érzetem, hogy gyengéden megrázol, drága Isteni Anyám. Mivel törődsz a gyermekeddel, felébresztettél engem a rémálmomból.”
Anya, köszönöm, hogy felébresztettél engemet
Tegnap rémálom gyötört: az anyagi világban voltam rab. Féltem, szomorú voltam és depressziós. Állandó háború dúlt és vitatkozás zajlott a nemzetek, törzsek között, sőt, még a családokon belül is. Az emberek annyira rászoktak a nemi életre, a húsevésre és a kábító és mámorító szerek fogyasztására, hogy többnyire csak aludtak, és az életük hátralevő részét értelmetlen cselekedetekre pazarolták.
Ebben az álomban sok őrült, hajléktalan embert láttam, akik éheztek. Az érzékeik börtönében ennek a világnak minden lakója állandóan aggodalmaskodott, amit másokra vetített, aminek agresszió és sértegetés lett az eredménye. Nem bíztak egymásban az emberek, mert mindenki csaló volt. Akik úgy vélték, hogy kicsit kevésbé bűnösök, hatástalan vallásos életstílusba merültek, ami nem segített nekik abban, hogy a kötöttségektől megszabadítsák saját magukat és azokat, akik tőlük függtek. Bolyongtam, s őrültként kerestem valami magasabb rendű, értelmesebb megtapasztalást, és őrültségemben kétségbeesetten boldogtalan voltam.
Mivel nem akartam meghódolni, megpróbáltam elvonni valahogy a figyelmemet minderről: egyetemi tanulmányokat folytattam, különféle munkákkal és társadalmi kikapcsolódással kísérleteztem. Rengeteg barátom volt, mindegyikük a frusztráció más és más ízét hozta az életembe. Megpróbáltam a frusztrációmat a másik nem segítségével szőnyeg alá söpörni, és a tökéletes partnert kerestem. Csak a mély elégedetlenséget találtam magamban, ill. a zsémbelő lelkiismeretem eközben arra emlékeztetett engem, hogy csak tettetem, hogy boldog vagyok.
A fájdalom égetett, szenvedésemet szavakkal leírni lehetetlen. Az unalom és gyötrelem követtek mindenhova. Az öngyilkosság gondolata incselkedett velem, mint egy kéjvágyó szerető. A miszticizmushoz és spiritualizmushoz fordultam, a tévhitben keresve a tisztánlátást. Minél inkább elmerültem a szervezetek ténykedéseiben, annál szervezetlenebb lett a saját életem. A kínom akkor hágott a tetőfokára, amikor végül megértettem, hogy ez nem az én otthonom, de semmit sem tudtam a saját helyemről.
Csatlakoztam a bhaktákhoz. Bár nem voltak nagyon hűséges gyakorlók, legalább tudták, hogy ki kell jutniuk ebből a világból. A legtöbben küzdöttek egy ideig, majd feladták az erőfeszítést, és újra megpróbálták magukat beleszőni az illúzió szövetébe.
A betegségem napról napra fokozódott. Szívem Urához könyörögtem; arra vágytam, hogy csatlakozhassak Hozzá a királyságában. Élvezettel olvastam a kalandjait és kedvteléseit, és amiatt sajnáltam magamat, hogy képtelen vagyok bennük részt venni. Elmémmel játékokat űzve, elfoglaltam magamat, hogy kevésbé érezzem haláltusám súlyát. Talán én magam voltam a probléma? A legtöbb ember végezte a dolgát, és nem zavarták meg a menekülés gondolatai. Miért hagyta az Úr, hogy ilyen tisztító tűzön menjek keresztül? Indokolatlan kegyedért kiáltok.
Minden elveszettnek tűnt, amíg azt nem érzetem, hogy gyengéden megrázol, drága Isteni Anyám. Mivel törődsz a gyermekeddel, felébresztettél engem a rémálmomból. Nincsenek szavak arra, mennyire megkönnyebbültem és milyen boldog voltam, amikor rájöttem, hogy a pokoli börtön egy álom volt csupán. Leírhatatlan boldogság kerített hatalmába, amikor megtudtam, hogy soha el nem hagytam egy pillanatra sem a társaimat és a mesetereim lakhelyét. Az atyám nem hagyott el engem. Anyám gyengéd törődése újra a csodálatos valóságba emelt, amelynek magam is része voltam.
Ó, Isteni Anyám! Azért imádkozom, hogy sosem menekülhessek kegyes pillantásod elől. Az éberséged nélkül az élőlények megkönnyebbülést nem ismerve szenvednek pokoli illúziótól és álmoktól az anyagi világegyetemben… Hálás maradok Neked…
Kategória: Könyvek
A koldus I. – Meditációk és imák a Legfelsőbb Úrról
Kedves Úr Krisna! Elküldted tiszta bhaktádat, Srila Prabhupadát azért, hogy megtanítsa nekünk az igaz tudást, hogy hogyan tudunk Téged szolgálni. Te vagy mindennek a forrása. Azoknak, akik Téged szakadatlanul szeretettel szolgálnak, áldásokat, értelmet és védelmet adsz, hogy elérhessenek Téged. Kedves Uram, olyan értékes lehetőséget adtál nekem, hogy elérhesselek, de úgy tűnik, nem látom, milyen értékes is az. Csak követelőzök anélkül, hogy átadnám Neked azt, amit vársz tőlem.
Édes drága Uram! Kérlek, engedd meg, hogy menedéket vegyek a lábaidnál. Hatalmazz fel, hogy véghez vihessem a vágyaidat, és adj nekem erőt és értelmet, hogy Eléd járulhassak. A tulajdonod vagyok, tégy velem, amit jónak látsz. Sose hagyd, hogy az érzékeim rabszolgája legyek. Vezess engem a bensőmben, és hadd tapasztaljam meg továbbra is Srila Prabhupada szeretetét, és isteni, transzcendentális áldásaidat.
Ajánlás
Ezt a könyvet
Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadanak ajánlom,
aki azért könyörgött az Úrhoz, hogy szórja ránk a kegyét.
A szerkesztő előszava
A koldus sorozat meditációk és merengések gyűjteménye, amelyeket Ő Szentsége Bhakti Tirtha Swami írt és osztott meg velünk az évek során. Ő az egyetlen afro-amerikai guru a vaisnava hagyományban, amelyet Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada hozott először nyugatra, és amely töretlen formában 5000 éven át tanítóról tanítványra hagyományozódott.
A vaisnava hagyomány egyik fő írása a Bhagavad-Gíta, ami az Úr és egy bhaktája, a nagy hadvezér, Arjuna közötti párbeszédnek a szövege. A beszélgetés folyamán az Úr elmagyarázza, hogy az élet végső célja ill. a tartós boldogság forrása, ha az odaadó szolgálatban egyesülünk vele és a társaival. Az Úr ezt jobban kifejti, pusztán azért, mert annyira szereti az élőlényeket. Néha alászáll Ő Maga vagy elküldi a szóvivőit, hogy emlékeztessen minket a mi magasabb rendű hívatásunkra. Lehet, hogy változnak a nevek – Krisztus, Allah, Krisna, Jehova, Jahve – és lehetnek bizonyos belső „vallási” eltérések az idő, a hely és a körülmények miatt, azonban az alap üzenet ugyanaz: az Úr töretlen odaadó szolgálata. Ezt gyakran úgy fejezhetjük ki ebben az életünkben, hogy másokat szolgálunk és gondoskodunk róluk.
Bhakti Tirtha Swami sokat utal a Bhagavad-Gítára és más védikus irodalmakra a meditációk folyamán, néhány esetben úgy beszél hozzánk, mintha magukból a kedvtelésekből kiáltana hozzánk. Miközben a védikus irodalom megértése tényleg fokozza az olvasás tapasztalatát, ezek a meditációk nem kifejezetten csak a vaisnava hagyomány tagjaihoz szólnak. Bárki, aki valaha is küzdött azért, hogy állhatatosan a lelki úton haladjon, vagy akinek az életét az indokolatlan szeretet és a hiteles lelki vezetőnek könyörületessége valaha is megérintette, azonosulnak ezekkel a meditációkkal, és újra értékelni fogják, miért és hogyan jött ez a lelki vezetés.
Ő Szentsége a Védákból származó különféle neveken szólítja meg az Urat, hogy a lélek és az Úr közötti különféle hangulatokat és kapcsolatokat hangsúlyozza, ahogy a Kovács, Apu és a Főnök szavak is vonatkozhatnak ugyanarra az emberre, de különböző kapcsolatot jelölnek a beszélő és a megszólított között. A szöveg végén található egy szójegyzék, amely ezeknek az ismeretlen neveknek a rövid meghatározását tartalmazza.
Nagyon örülünk, hogy lehetőségünk van A koldus sorozat első részének meditációit megosztani az olvasóval, és mindenkinek azt kívánjuk, hogy újuljon meg a hite az Úr kegyében és szeretetében, ahogy az a guruként ismert könyörületes hírvivőn keresztül árad/folyik.
A szerző jegyzetei
Tíz féle vaisnava ima létezik. Ezt a tíz formát sok nagy acarya használta. Srila Narottama Dasa Thakura a Prarthana c. könyvében ezeket mind említi is, és ezek ugyanazok a típusú imák, amelyek Srila Bhaktivinoda Thakura írásaiban fellelhetőek. A koldus I-et és II-őt úgy írtam meg, hogy ezeket a fajta imádkozó állításokat használtam, amelyeket alant felsorolok:
1. Samparthanatmika: Közvetlen imák az Úrhoz.
2. Sva-dainya-bodhika: Szavak, melyek segítségével az Urat alázatosságunkról tájékoztatjuk.
3. Manah-siksa: Utasítások a saját elménknek.
4. Vilapatmika: Nagy bánkódás kifejezése.
5. Vaisnava-mahima-prakasika: Az Úr bhaktáinak dicsőségét felfedő imák.
6. Sri-guru-vaisnave-vijnapati-rupa: Az ember lelki tanítómestere vagy az Úr bhatái felé tett supplication
7. Sri-dhama-vase-lipsatmika: Vágyakozás arra, hogy az Úr kedvteléseinek szent helyein élhessünk-
8. Sadhaka-deher-lalasa-sucika: imák, melyek kifejezik, hogy szabályozott odaadó szolgálatot szeretnénk végezni, egy gyakorló bhakta testében.
9. Siddha-deher-lalasamayi: Imák, melyek kifejezik, hogy valaki spontán odaadó szolgálatot szeretne végezni egy tökéletes lelki testben.
10. Aksepa-bodhika: Imák, melyek nagy bánatot és szomorúságot fejeznek ki, mert az ember azért hibáztatja magát, mert az az anyagi világba zuhant.
Kategória: Könyvek
