A koldus I. – 28. Meditáció
Kedves Uram, Syamasundara
Sok életen át számos baráttal találkoztam bajtársiasságot keresve… Függtem a családtagjaim támogatásától. Sok életen át egyetemi és metafizikai tudás után kutattam, megpróbáltam meglelni a békét a társadalmi intézményeken keresztül… Mindez haszontalan volt.
Sok életen át megpróbáltam élvezetet találni az evésben, az alvásban, a nemi életben és a védekezésben. Megpróbáltalak Téged lefizetni, Uram, tűzáldozatokkal, lemondásokkal és gyümölcsöző imákkal… Mindez haszontalannak bizonyult.
Sok életen át irigységemből fakadóan közvetlenül elkerültelek Téged, és igyekeztem a személytelen természetedben elégedettséget találni. Megpróbáltam elkobozni a hírnevedet, vagyonodat, tudásodat, lemondásodat, erődet és szépségedet, és dühödten azt firtattam, miért rendelkezel az összes fenti tulajdonsággal… Micsoda hasztalan fecsérlés!
Sok életen át, ismét önzésből a saját társamat kerestem, mivel nem kaphattam meg a Tiédet. Kicsinyes bosszúból az illúziót valóságként, az átmenetit öröknek fogadtam el; elkerültem azokat, akik képviseltek Téged és elrejtőztem a híveid elől.
Oly sok életen át tulajdonjogot formáltam mindenre, amit kölcsön adtál nekem. Szánalmasan segítségért kiáltva még akkor is elutasítottalak, amikor a megoldást kínáltad nekem.
Kedves Uram, Syamasundara, már nem ég bennem a vágy azért, hogy mindezeket megtegyem. Ha nem veted rám pillantásodat, nincs értelme az életnek. Ha Te személy szerint nem rendeled másként, még a halál sem nyújt vigaszt, csak életről életre újra visszahúz anélkül, hogy láthatnálak. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy figyelnél rám. Tudom, hogy a szív Uraként mindenütt jelen vagy. Ha nem lennél jelen, hogyan is tudnék a társaságod után vágyódni? Az elmém és a szívem kong az ürességtől. Ez csak azért lehet, mert a gondolataim nem körülötted forognak.
Ma megláttam a teremtésed szépségét. Hogyan is ismerhettem volna ezt fel, kedves Uram, Syama, ha sosem részesülhettem volna abban az áldásban, hogy megpillanthassam gyönyörű arcodat, minden szépség forrását és fokmérőjét? Kedves Uram, végtelen egykedvűséget érzek magamban. Miután tanúja voltam vidám szerelmi tevékenységeidnek, minden más cselekedet unalmasnak és haszontalannak tetszik. Tudom, hogy ott vagy. Részesülnöm kell a társaságodban, bár annyira alkalmatlan vagyok rá. Kérlek, légy kegyes hozzám. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy láthatnálak.
