A koldus I. – 26. Meditáció
Hogy érthetem meg az Urat?
Kedves Uram! Azt mondtad, hogy akik ismerik megjelenésed és eltávozásod transzcendentális természetét, azok nem születnek meg újra ebben az anyagi világban. De ki tudhatna bármit is Rólad? Semmit sem tudok a nagyságodról, ezért kérlek, részesíts azoknak a társaságában, aki ismernek valamennyire Téged. Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.
Az Úr Brahmá, aki az univerzum legértelmesebb élőlénye, elrabolja a teheneket és a tehénpásztorfiúkat. Összezavarja őt a Te helyzeted, majd végül megérti, hogy misztikus hatalmad hogyan szárnyalja túl az övét. Később ráeszmél arra, hogy nem csak hogy kevésbé fontos a szerepe, mint gondolta, hanem ráadásul több millió Brahmá létezik, akik intelligensebbek nála. Annak ellenére, hogy egy jelentéktelen tehénpásztor fiúként jelensz meg, Brahmá felismeri kilétedet, mint Paramesvara, a legfelsőbb irányító, akinek teste sat-cit-ananda-vigraha, azaz örök, tökéletes tudással és boldogsággal teljes. Uram, ha még az Úr Brahmá sem képes Téged megérteni, akkor mennyi reménye lehet egy olyan bolondnak, mint amilyen én vagyok?
Kedves Uram! Örök szolgád, Yamaraja egyike a mahajanoknak. Keményen dolgozik a Te szolgálatodban, mégis oly buzgón akar többet megtudni Rólad, és gyakrabban elnyerni a társaságodat, hogy Viduraként születik meg. Ha az ilyen nagy lelkek alig várják, hogy lássanak Téged, akkor mi reményem lehet nekem?
Az Úr Sívának több millió követője van, akiket áldásban részesít. Követői keményen igyekeznek, hogy a kegyeibe férkőzhessenek. Azonban annak ellenére, hogy mindenféle áldást megadhat, mégis azt látjuk, hogy állandóan a lótuszlábadon meditál, azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minél többet tudhasson meg Rólad és minél többet élvezhesse a társaságodat. Mi reményem lehet nekem, ha nem tudok semmit sem nagyságodról? Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.
Narada muni beutazza az egész anyagi és lelki univerzumokat, hogy bejelentse érkezésedet és a vágyad szerint készítse elő a terepet. Olyan szépen képvisel Téged, s mindent tud Rólad. Alázatosságában beismeri, hogy nem több mint egy kétkezi szolga, aki nagyon keveset tud az imádandó uráról. Kedves Uram, Syama, mi reményem van nekem?
Kedves Uram! Suta Goswami, akit arra kértek, hogy beszéljen a naimisaranyai bölcsek előtt, jógik és risik és még a mahabhágavaták előtt is szólt. Szavai hatására az egész hallgatóság elnyerte a felvilágosodást. Azonban ugyanaz a Suta Goswami, ha méltatták tudása miatt, egyszerűen csak eltűnt, hogy elkerülje a hízelgést, miközben így gondolkodott: „Milyen nevetséges, mit tudhatnék én az Úrról, az üzenetéről vagy a bhaktáiról? Mindazonáltal csak a rövidített változatot meséltem el, amiről Krisna úgy vélte, hogy alkalmas vagyok arra, hogy megossza velem.” Mi remény van egy ilyen bolond számára, mint én, aki semmit sem tud a nagyságodról, kedves Uram?
Saját szüleid, Nanda Maharaja és Yasoda, Vrindavana lakói, minden napjukat Veled töltik, és fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy valójában. Ezért elismerem, hogy egy ostoba bolond vagyok, aki tele van hamis egóval és pokoli büszkeséggel. Miért gondolom azt, hogy komolyan meg kellene vagy meg tudnálak érteni, amikor Ananta Sesa, akinek számtalan szája van, nem tudja a maga teljességében zengeni dicsőségedet?
Ezért ma eléd tárom az ügyemet, és arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem arcátlanságomat. Az én helyzetem az, hogy szolgáljam azokat, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, mert az ő ajkaikról fakad a Te kedvteléseidnek a nektárja. Valóban ismerik a kegyedet, megkapták Tőled, és szét is osztják. Ha nem szolgálom ezeket a nagyszerű bhaktákat, az életem kudarcba fullad.
