A koldus I. – 23. Meditáció
Isteni beavatkozásra várva
Kedves Uram, Syamasundara, itt vagyok, teljesen a tiéd, egy sziklán ülök néhány ujjnyira a víz fölött. A rohanó víz elsodorhatna engem, előrebillenthet vagy hátralökhet. Ez valójában az én helyzetem, Uram. Valahogy megengedted nekem, hogy pár ujjnyira a világi felett álljak. Látszólag emelkedett helyzetben vagyok, azonban bármilyen irányba meginoghatok, és elmerülhetek az érzék-kielégítés óceánjába. Sosem szabad elfelejtenem, hogy minden kegy, amivel rendelkezem, a Te indokolatlan kegyed, bár annyira érdemtelen vagyok rá.
Sokan foglalták el ezt a helyet, Uram, és elfelejtkeztek arról, hogy csak a kegyedből lehetnek pár ujjnyira a tudatlanság szilaj óceánja felett. Néhányan azt gondolták, hogy az ő érdemeik és fürgeségük biztosította számukra, hogy a szilárdság és az emelkedettség helyzetébe kerüljenek. Amikor az ilyen embereknek akár egy pillanatra is elterelődik a figyelmük, elveszthetik egyensúlyérzéküket, bolondot csinálnak magukból és ennek következtében meggyalázzák a kegyedet. Kedves Uram, gyakorlatilag mindannyian ezt tettük. Én is nagyon bolond voltam. Azonban sokszor átsiklottál a hibáim felett. Kérlek, bocsáss meg nekem. Olyan éretlen vagyok.
Kedves Uram, Syamasundara, Buddha a híres Boddhi fa alatt ült, és kész volt arra, hogy addig fel se álljon, amíg el nem éri a samádhit. Hiranyakasipu lábujjhegyen állt, gyakorlatilag megállította az összes testi funkcióját. Olyan komoly lemondásoknak vetette alá magát, hogy Brahmá megjelent előtte, hogy áldásaiban részesítse. Dhruva Maharaja nem evett és nem aludt. A pránát irányítva a testében, a világegyetem kollektív pránáját befolyásolta. Rantideva sokáig böjtölt, és annak ellenére, hogy éhezett, odaadta másnak azt a kevés ételt és italt, amije volt. A félistenek olyannyira értékelték tettét, hogy felajánlották neki, hogy bármilyen áldást megadnak. A szegény bráhmana olyannyira elmerült a napi lemondásában, és olvasta a Bhagavad-Gítát annak ellenére, hogy írástudatlan volt, hogy megkapta a kegyedet. Olyan elégedett voltál a tisztaságával, hogy személyesen megölelted őt.
Salva a saját húsát ajánlotta fel, hogy áldást kérjen. Az Úr Sivát ezzel arra kötelezte, hogy megjelenjen előtte, és megáldja. A gopik Katyayanit imádták, hogy megkapják Krisnát férjükként. Az Úr Brahmá meghallotta, hogy arra utasítottad, hogy végezzen tapasyát (lemondást), így mély meditációba merült, hogy megkapja a bolygók megteremtéséhez szükséges képességet. Raghunatha dasa Goswami megtagadta a saját testének a fenntartását, mivel teljesen elmerült a Te isteni lényegedben. A Naimisáranyai bölcsek készen álltak arra, hogy bemutassanak egy több ezer évig tartó yajnát, ha szükséges, hogy elérjék a legmagasabb rendű dharma ismeretét.
Uram, Syama most itt vagyok én, s az óceán közepén egy sziklán ücsörgök. Vajon beleugrok-e, és végzek ezzel a haszontalan testtel? Semmi mást nem okoztam neked, csak nehézséget és állandóan zavart keltettem. Annyira felfuvalkodott lettem, hogy azt hiszem, képes vagyok arra, ami a legtöbbeknek nem sikerült. Olyan büszke vagyok, hogy azt gondolom, hogy olyan látásmódom van, amelyben bízhatnak mások, és aminél menedéket találnak. Minden mentoromat ellenállásra készteti a büszkeségem. Kivívva ezt a nagy függetlenséget, első számú sértegetővé válok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram, mivel olyan éretlen vagyok.
Kedves Uram, micsoda bolond vagyok! Milyen lemondásokat végezzek Érted? Olyan sok a zavar ezen a bolygón minden szinten. A materialisták vadul keresik az érzék-kielégítést, bármi áron. A spiritualisták többek is, mint képmutatók, mert a tanításaiddal és a nagy próféták példájával szembeszegülve élnek. A vaisnavák között olyan kevés a szeretet és az együttműködés. A mi bhaktáink társadalma olyan botrányos, hogy úgy tűnik, hogy a Krisna-tudatos mozgalom, amelyet Magad mögött hagytál, már el is pusztult belülről. Azok az emberek, akiknek segíteniük kellene nekünk, gyűlölnek minket világszerte, és azok a bhakták, akiket arra képeztek ki, hogy Téged szolgáljanak, nagy sietséggel, zavarodottságban és haraggal elhagyják a fedélzetet.
Attól tartok, kedves Uram, hogy minden el fog veszni, hacsaknem jársz közre az isteni beavatkozás révén. Advaita elhívott Téged, s pusztán Gangesz vizet és Tulasi levelet ajánlott Neked, hogy rendbe tedd a dolgokat. Tudom, hogy válaszolsz a bhakta kiáltására. Kérlek, halld ennek az egész bolygónak a kiáltásait, mivel olyan kétségbeesetten sírnak utánad. Én is minden nap sírok, azonban a könnyeim nem egy igazi bhakta könnyei. Kedves Uram, halld a kiáltásait azoknak, akik küzdenek, hogy meghódoljanak Előtted, hiszen csak a Te irányításod vezetheti őket keresztül ezen a csapásokkal teli időszakon. Erre a sziklára tettél engem. Ha nem tudom a lábamat kellőképpen megvetni, hogy ezreket kirántsak a vízből, akkor mi értelme van ennek az életnek? Jobb, ha eldőlök és hagyom, hogy ez a szeméttel teli zsák a feledésbe merüljön. Nem tudok állhatatosan olyan nagy lemondásokat végezni, és őszinte imákat is képtelen vagyok felajánlani, de ha van annak ára, hogy segítsek ezeknek a lelkeknek, Uram, akkor készen állok megfizetni. Mit tehetek, mit adhatok, hiszen tényleg egy jelentéktelen koldus vagyok, alacsonyabb rendű, mint azok, akiket fel akarok emelni.
Ó! Elég legyen ebből a panaszáradatból! Igen, nagyon elesett vagyok, alacsonyabb rendű mindenkinél. Ezért beállhatok a sor elejére, hogy kérjek. Ez az a korszak, amikor meg lehet kapni az Úr Nityánanda kegyét, ezért eléd tárom az ügyemet, s isteni közbeavatkozásért könyörgök. Kedves Uram, Syamasundara, mit tegyen ez a koldus? Félek, haszontalan vagyok, tele kétségekkel, kéjvággyal, mohósággal és szentimentalizmussal. Nem tudok semmit és nincs bennem odaadás, és nem tudom elviselni a nehézségeket, hogy kifejlesszem az odaadást. Kedves Uram, mielőtt minden vaisnava olyan haszontalanná válik, mint én, kérlek, vedd a kezedbe az irányítást. Itt ülök rettegve ezen a sziklán, és isteni beavatkozásodra várok.
