A koldus I. – 22. Meditáció
A sikered a mi szabadságunk
Ma a lelkem előbújt és édes, szeretetteljes hangon szólt hozzám:
„Kedves testvérem, mi akik egyek vagyunk, két különálló egyénként cselekszünk. Különböző anyagi testeket kísértem el több ezer élet során. Minden alkalommal, amikor más testet ítélnek meg nekem, növekszik a vágyam arra, hogy hazatérjek, vissza Isten lakhelyére. Azt gondoltam, hogy az utolsó testem lesz a végső. Azonban elterelődött a figyelmem, s ez újra visszahozott engem.
Kedves szeretett testvérem, sokkal több köt minket össze, mint amit jelenleg észlelsz. Sorsunk egybefonódik, annak ellenére, hogy minden nap figyellek, ahogy a Felsőlélek is figyel mindkettőnket. Nagyon zavar, amikor tanúja vagyok annak, hogy olyan dolgokat teszel, amelyek távol tartanak minket az Isteni Pár társaságától. Ez semmilyen módon nem csökkenti a szeretetemet irántad, sőt, az irántad érzett szeretetem az, ami ilyen zavart kelt bennem. Ez az anyagi világ egy üres, magányos morbid börtön, amely elhalványul, ha összehasonlítjuk a valódi otthonunkkal. Ott senki sem idegen. Éppen ellenkezőleg, ott minden élőlény szereti egymást. Ott minden nap szerető és mámorító kapcsolatban állunk a Legfelsőbbel.
Amikor az egyikünk különleges szeretetben részesül a Legfelsőbbtől vagy isteni hitvesétől, azzal egy időben ugyanazt az örömöt tapasztaljuk. De itt ebben az anyagi pokolban, az élőlények különösen én központúak, kihasználóak, sértőek és félrevezetettek.
Kedves szeretett testvérem, nem tudok elviselni még egy életet lelki társak nélkül. Otthon tudnak kétségbeesett erőfeszítéseimről, hogy visszatérjek hozzájuk. Irántam érzett szeretetük sokkal nagyobb, mint amit én érzek irántuk, ahogy az irántad érzett szeretetem sokkal nagyobb, mint a tied, és nem értesz meg engem olyan jól. Azon felül, hogy hazavágyom, nem akarok az otthonom egyetlen jó szándékú lakosának zavart okozni, és a korlátozások gyötrelmes világának sem akarok a része maradni. Ezért aktívabbá váltam a tudatodban, hogy segítselek téged az önmegvalósításhoz vezetni. Végül is a sikered mindkettőnk felszabadulásának kulcsa.
Kedves szeretett testvérem, vannak olyan területek, amelyeken komolyan dolgoznod kell, hogy biztosítsd a saját szabadságodat. Önzetlenebbé kell válnod, és hagynod kell, hogy az Istenség iránti természetes szeretet virágozzon.”
Ekkor azt feleltem: „Olyan sokáig igyekeztem önzetlen lenni, azonban még mindig messze vagyok a céltól.”
A lelkem így válaszolt: „Azok, akik azt gondolják, hogy a Legfelsőbb Úr messze van, sosem fogják Őt elérni, azonban akik megértik, hogy mindenhová elér és minden tettet figyelemmel kísér, azok a közeljövőben elérik Őt. Az Úr kegyéből kaptál egy gurut, ezért az önzetlenséged csak azon múlik, hogy több szeretettel és figyelemmel szolgálod-e a gurudat. Add fel minden egyéni vágyadat, és élj a lelki tanítómestered öröméért, mivel ő érted élt és él.
Kedvesem, amíg szereted az Urat, addig az a te természetes helyzeted. Szabadítsd meg magadat a hátramaradó tudatlanságtól, kétségektől, félelmektől és irigységtől. Mindent megkaptál, amire szükséged van, hogy felébreszd ezt a természetes szeretetet. Akkor miért is ne ma az Úr szerető ölelésébe? Kinyújtja a karjait és arra vár, hogy visszatérjünk Hozzá. Siess, kedvesem; kapaszkodj belém szorosabban, ahogy az utolsó kört futjuk az Isteni Pár és tiszta szeretettel átitatott birodalmuk irányába. Ezeket az utolsó próbatételek és kihívások lesznek a legnehezebbek, együtt azonban hamarosan sikeresek leszünk. Ne várakoztassuk tovább a szeretteinket. Szeretett testvérem, mindig próbálj meg emlékezni arra, hogy sok segítőd van, akik felvidítanak téged. Sikered mindkettőnk szabadságának záloga. Személyesen foglak minden egyes lépésnél segíteni téged. Szeretlek, mert a tested a menekülésünk eszköze.”
