Kedves Úr Nityánandám, a bhaktáid minden kényelmet készséggel feladnak, és boldogan végeznek a Te érdekedben szolgálatot. Amikor mások kisebb kihívást keresnek, a bhaktáid izgatottá válnak a nehézségeket látván, mert kiváló alkalomként tekintenek rájuk, hogy megmutassák a világnak, milyen kegyes is vagy. Uram, azért könyörgöm, hogy engedd meg nekem, hogy ezekkel a nagyszerű bhaktákkal együtt lehessek csak még egyszer; az Irántad érzett szeretetük és az emberiségnek tett szolgálatuk a legnagyobb áldás az anyagi univerzumokban.

A bhaktáidat a legkönnyebb felismerni. Néha nem jutnak élelemhez és nincsen tető a fejük felett, miközben Érted dolgoznak, mivel megfeledkeznek a test szükségleteiről. Amikor másoknak a gondolatai csak a saját személyes követeléseik köről forognak, a bhaktáid egyszerűen csak azért akarnak bármire is szert tenni, hogy aztán másoknak szétoszthassák azt. Ha menedéket nyújthatnak és etethetnek másokat, elégedettek. Azonban ha csak magukat élelmezhetik és csak maguknak találnak szállást, nem tudják elviselni ezt a helyzetet, és inkább máshova mennek, hogy szolgálatot végezhessenek Neked, és figyelmen kívül hagyják a testi kényelmet, ha szükséges.

Semmitől sem félnek, mert tudják, hogy megígérted, hogy a bhaktád nem vész el soha. Miután megértették ezt, nem foglalkoznak a kudarccal, tudva tudván, hogy Te, a végső irányító, Aki minden cselekvés célállomása vagy, elfogadod őket. Minden tettüket a siker alapján mérik fel.

A nagy lelkek olyan tökéletes tudattal dolgoznak, hogy nyilvánvaló, hogy a felhatalmazásuk nem csak erre a három-dimenziós tervre érvényes. Az egyszerű emberek kinevethetik, zaklathatják, vagy akár kínozhatják is őket, azonban állandóan arra kérik őket: “Kedveseim, kérlek, énekeljétek Isten szent neveit”.

Mindenkit Krisna energiájaként látnak, és minden eszközzel megpróbálják felfedni az isteni szikrát, amely az anyagi energia fojtogató rétegei alatt szunnyad. Nagy szánalommal tekintenek a jivákra, akik nélkülözik az Uruk szerető társaságát, és amikor mások elkerülik ezeket a lelkeket, felkutatják őket, és buzgón megosztják velük nagy jószerencséjüket. Ezeknek a bhaktáknak a kegyéből mindenki megkapja az esélyt arra, hogy ilyen tiszta szeretetet fejleszthessen ki Irántad.

Mivel a köreikben mozognak, állandóan emlékezteti ez őket Rád, mivel csak Te vagy a társalgás egyetlen témája. Amikor alszanak, akkor is Rólad álmodnak, mivel csak a Te dicsőséged érdekli őket. Mindent feláldoztak Érted, és Te kész vagy mindent megtenni az érdekükben. Mindig megjutalmazod őket önzetlen szolgálatukért azzal, hogy még több szolgálatot adsz nekik. Feltétel nélküli szeretetük bére még több szeretet. Milyen szerencsés az, aki akár csak rápillant az ilyen lelkekre!

Kedves Úr Nityánandám, közben jártál Jagai és Madhai ügyében, akik maga bűn megtestesülései voltak. Az én helyzetem még rosszabb, mivel ők nyíltan merültek el förtelmes tetteikben, én viszont egy szent ember ruháját öltöm magamra, és képtelen vagyok a szükséges kegyet megosztani másokkal. Ezért sokkal inkább használom ki az embereket és sértem meg őket, mint akár ők. Amikor a hétköznapi emberek odamentek Jagaihoz és Madhaihoz, tudták, mit várhatnak tőlük. Amikor engem közelítettek meg, védtelenül, szívüket kitárva jöttek, és nem tudtak arról a tényről, hogy náluk is nagyobb bűnös vagyok. Ha nem avatkozol közbe az érdekemben, senki sem fog. Ezért lótuszlábaid elé vetem magamat, és a figyelmedért esedezem.

Kedves Úr Nityánandám, életről életre nem voltam hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy beteg vagyok. Most, hogy elfogadtam a betegségem tényét, azért küzdök, hogy kitérjek az orvosok elől. Tudván, hogy előbb vagy utóbb alá kell vetnem magamat egy orvosnak, olyanokat választok, akik tehetetlenek, vagy csak hízelegni akarnak a betegeiknek. Végső soron rájövök arra, hogy véget kell vessek ennek a képtelenségnek, és egy hiteles orvos segítségét kérjem. Irigy voltam Rád, és állandóan azon voltam, nehogy menedéket kérjek Nálad. Minden más forrást kiapasztottam. De most, mivel tudom, milyen súlyos a betegségem, Eléd kell járulnom, hogy segíts és vezess engem. Az emberek elkapják a betegségemet, hacsaknem segítesz. Igen, igaz, hogy annyira érdemtelen vagyok rá. Azért fordulok Hozzád, mert minden más kudarcot vallott. Híjján vagyok a megfelelő látásmódnak, azonban tudom, hogy Te vagy az egyetlen reményem. Senkit sem utasítasz vissza, még az olyan szerencsétlent sem, mint én. Ezért Eléd tártam most az ügyemet. Most mit kell tennem?

“Kedves fiam, ha nem kapnád meg a védelmemet, akkor vajon tudnál ilyen kétségbeesetten kiáltani Hozzám? Kedves gyeremekem, ha nem használnálak, akkor nem inkább ákoznál Engem ahelyett, hogy könyörgnél? Nem éreznéd inkább azt, hogy megérdemled a szeretetemet, ahelyett, hogy azt érzed, érdemtelen vagy rá? Kétségbeesésed és a vágyad, hogy másoknak segíts, a gyógyszered. Krónikus betegséged hamarosan eltűnik, és biztosan fogod tudni, hogyan ismerj fel és szolgálj másokat, akik szintén betegek. Menj, gyeremekem, és tudd, hogy egy napon nem csak az egyenruhát fogod hordani, hanem birtokodban lesznek azok a fegyverek is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy győzedelmesen menetelj előre az Én parancsomra. Gyeremekem, ne aggódj amiatt, hogy nem felelsz meg. Intenzív kétsgbeesésed garantálja az áldásaimat. Igen szerencsés vagy, mert felismered a szükségszerűségét annak, hogy igaz katonává válhass; azonban minden az én ütemtervem szerint történik, és nem a tiéd szerint. Minél többet kiáltasz hozzám segítségért, annál jobban tapasztalod a szeretetemet. Csak könyörögj. Fuss minél gyorsabban, kedvesem; sose lassíts vagy nézz hátra.”

Sok életen át számos baráttal találkoztam bajtársiasságot keresve… Függtem a családtagjaim támogatásától. Sok életen át egyetemi és metafizikai tudás után kutattam, megpróbáltam meglelni a békét a társadalmi intézményeken keresztül… Mindez haszontalan volt.

Sok életen át megpróbáltam élvezetet találni az evésben, az alvásban, a nemi életben és a védekezésben. Megpróbáltalak Téged lefizetni, Uram, tűzáldozatokkal, lemondásokkal és gyümölcsöző imákkal… Mindez haszontalannak bizonyult.

Sok életen át irigységemből fakadóan közvetlenül elkerültelek Téged, és igyekeztem a személytelen természetedben elégedettséget találni. Megpróbáltam elkobozni a hírnevedet, vagyonodat, tudásodat, lemondásodat, erődet és szépségedet, és dühödten azt firtattam, miért rendelkezel az összes fenti tulajdonsággal… Micsoda hasztalan fecsérlés!

Sok életen át, ismét önzésből a saját társamat kerestem, mivel nem kaphattam meg a Tiédet. Kicsinyes bosszúból az illúziót valóságként, az átmenetit öröknek fogadtam el; elkerültem azokat, akik képviseltek Téged és elrejtőztem a híveid elől.

Oly sok életen át tulajdonjogot formáltam mindenre, amit kölcsön adtál nekem. Szánalmasan segítségért kiáltva még akkor is elutasítottalak, amikor a megoldást kínáltad nekem.

Kedves Uram, Syamasundara, már nem ég bennem a vágy azért, hogy mindezeket megtegyem. Ha nem veted rám pillantásodat, nincs értelme az életnek. Ha Te személy szerint nem rendeled másként, még a halál sem nyújt vigaszt, csak életről életre újra visszahúz anélkül, hogy láthatnálak. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy figyelnél rám. Tudom, hogy a szív Uraként mindenütt jelen vagy. Ha nem lennél jelen, hogyan is tudnék a társaságod után vágyódni? Az elmém és a szívem kong az ürességtől. Ez csak azért lehet, mert a gondolataim nem körülötted forognak.

Ma megláttam a teremtésed szépségét. Hogyan is ismerhettem volna ezt fel, kedves Uram, Syama, ha sosem részesülhettem volna abban az áldásban, hogy megpillanthassam gyönyörű arcodat, minden szépség forrását és fokmérőjét? Kedves Uram, végtelen egykedvűséget érzek magamban. Miután tanúja voltam vidám szerelmi tevékenységeidnek, minden más cselekedet unalmasnak és haszontalannak tetszik. Tudom, hogy ott vagy. Részesülnöm kell a társaságodban, bár annyira alkalmatlan vagyok rá. Kérlek, légy kegyes hozzám. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy láthatnálak.

Ó, te ostoba elme, miért próbálsz meg távol tartani engem életem céljától, az Úr Syamasundara lótuszlábaitól? Miért nem csatlakozol hozzám? Csak ott találhatunk igazi örömre és szeretetre.

Ostoba elme, meddig rejtőzködsz még, s ugrasz nekem aztán, bármikor hiszed is azt, hogy éppen alszom? Ne is próbálj meg engem elvonszolni az Úr Syamasundara lótuszlábaitól, mert csak ott van jelen az öröm és a szeretet. Sok életen keresztül követtél engem mindenhová, mint egy közeli barát, amikor valójában te vagy a legnagyobb ellenségem. Kihasználva a gyengeségemet, távol akarsz tartani engem az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábaitól. Csak a lábaik töltenek meg engem élettel. Ezért hagyj fel ezzel a képtelenséggel, és keressük együtt az örömöt és szeretetet.

Ostoba elme, elfáradsz te valaha is? Ne irigykedj az imádandó Úrra. Az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábának menedéke nélkül az élet kudarc.

Ostoba elme, mézesmadzagként húzod előttem a megkülönböztetett figyelmet és imádatot, és azt várod tőlem, hogy fussak utánuk. Egyetlen vágyam az, hogy az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái áldásaiért folyamodjak. Csak az ő lábuk árnyékában honol az öröm és szeretet.

Bolond elme, rám szegezed a kétség és félelem fegyverét, én viszont menedéket keresek az Úr Syamasundara és a bhaktáinál. Ha ilyen védelemben részesülök, mit tehetnek ellenem a te fegyvereid? Dobd el őket, és gyere, keresd velem az igazi örömöt és szeretetet.

Ostoba elme, te egy csirkefogó vagy. Kihívást intézek hozzád: mutasd, mi a legjobb ajánlatod? Haszontalanok mind. Az Úr Syamasundara felbecsülhetetlen lótuszlába magasabb rendű mindennél, amit te felmutathatsz. Tűnj a szemem elől. Hagyj az öröm és szeretet forrásánál.

Ostoba elme, figyelemre vágysz. Menj valahova máshova, mivel láttam már az összes csalafintaságodat. A figyelmemet csakis az Úr Syamasundaranak és a bhaktáknak szentelem. A lótuszlábuk rabul ejtette létemet.

Ostoba elme, néha álruhát öltesz, mint testvérem, tanárom, barátom vagy vezetőm, de lelepleztelek téged. Zaklatásod elől az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábainak menedékébe menekültem. Itt minden ember megtalálja az örömet és szeretetet.

Ó, ostoba elme, a nevemet kiáltod. Azonban csak az én Úr Syamasundarám transzcendentális nevét hallom. Ha valaki az Ő nevét kiáltja, az maga a tökéletesség és minden hang nyugvóhelye. Kérlek, ne zajongj már, hogy elmerülhessek ebbe az isteni hangvibrációba.

Ostoba elme, hamiskártyás vagy. Idehozod nekem a kéjvágy portékáit, és megpróbálod rám sózni őket, amikor valódi szeretetet akarok venni. Korábban, a múltban már összezavartál engem ezekkel a mesterséges csecsebecsékkel, de vége. Azok a napok leáldoztak. Mindent megadnék, ha láthatnám az Úr Syamasundara és a társai lótuszlábait, mert ott lakozik a valódi öröm és szeretet.

Ó, ostoba elme! Szakértő módjára láttatod a valótlant valósnak, és a valót illúziónak…Te csirkefogó! Semmi sem valódi az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábain kívül. Ó, mennyire szeretnék annak az örömnek és szeretetnek a részese lenni!

Ostoba elme, sokszor vettél rá arra, hogy a nagy vaisnavákat sértegessem. Gyere és vegyél te is menedéket az Úr Syamasundara és a nagy bhakták lótuszlánainál. Csakis ott találhatunk igazi örömöt, békét és szeretetet.

Kedves Uram! Azt mondtad, hogy akik ismerik megjelenésed és eltávozásod transzcendentális természetét, azok nem születnek meg újra ebben az anyagi világban. De ki tudhatna bármit is Rólad? Semmit sem tudok a nagyságodról, ezért kérlek, részesíts azoknak a társaságában, aki ismernek valamennyire Téged. Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.

Az Úr Brahmá, aki az univerzum legértelmesebb élőlénye, elrabolja a teheneket és a tehénpásztorfiúkat. Összezavarja őt a Te helyzeted, majd végül megérti, hogy misztikus hatalmad hogyan szárnyalja túl az övét. Később ráeszmél arra, hogy nem csak hogy kevésbé fontos a szerepe, mint gondolta, hanem ráadásul több millió Brahmá létezik, akik intelligensebbek nála. Annak ellenére, hogy egy jelentéktelen tehénpásztor fiúként jelensz meg, Brahmá felismeri kilétedet, mint Paramesvara, a legfelsőbb irányító, akinek teste sat-cit-ananda-vigraha, azaz örök, tökéletes tudással és boldogsággal teljes. Uram, ha még az Úr Brahmá sem képes Téged megérteni, akkor mennyi reménye lehet egy olyan bolondnak, mint amilyen én vagyok?

Kedves Uram! Örök szolgád, Yamaraja egyike a mahajanoknak. Keményen dolgozik a Te szolgálatodban, mégis oly buzgón akar többet megtudni Rólad, és gyakrabban elnyerni a társaságodat, hogy Viduraként születik meg. Ha az ilyen nagy lelkek alig várják, hogy lássanak Téged, akkor mi reményem lehet nekem?

Az Úr Sívának több millió követője van, akiket áldásban részesít. Követői keményen igyekeznek, hogy a kegyeibe férkőzhessenek. Azonban annak ellenére, hogy mindenféle áldást megadhat, mégis azt látjuk, hogy állandóan a lótuszlábadon meditál, azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minél többet tudhasson meg Rólad és minél többet élvezhesse a társaságodat. Mi reményem lehet nekem, ha nem tudok semmit sem nagyságodról? Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.

Narada muni beutazza az egész anyagi és lelki univerzumokat, hogy bejelentse érkezésedet és a vágyad szerint készítse elő a terepet. Olyan szépen képvisel Téged, s mindent tud Rólad. Alázatosságában beismeri, hogy nem több mint egy kétkezi szolga, aki nagyon keveset tud az imádandó uráról. Kedves Uram, Syama, mi reményem van nekem?

Kedves Uram! Suta Goswami, akit arra kértek, hogy beszéljen a naimisaranyai bölcsek előtt, jógik és risik és még a mahabhágavaták előtt is szólt. Szavai hatására az egész hallgatóság elnyerte a felvilágosodást. Azonban ugyanaz a Suta Goswami, ha méltatták tudása miatt, egyszerűen csak eltűnt, hogy elkerülje a hízelgést, miközben így gondolkodott: „Milyen nevetséges, mit tudhatnék én az Úrról, az üzenetéről vagy a bhaktáiról? Mindazonáltal csak a rövidített változatot meséltem el, amiről Krisna úgy vélte, hogy alkalmas vagyok arra, hogy megossza velem.” Mi remény van egy ilyen bolond számára, mint én, aki semmit sem tud a nagyságodról, kedves Uram?

Saját szüleid, Nanda Maharaja és Yasoda, Vrindavana lakói, minden napjukat Veled töltik, és fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy valójában. Ezért elismerem, hogy egy ostoba bolond vagyok, aki tele van hamis egóval és pokoli büszkeséggel. Miért gondolom azt, hogy komolyan meg kellene vagy meg tudnálak érteni, amikor Ananta Sesa, akinek számtalan szája van, nem tudja a maga teljességében zengeni dicsőségedet?

Ezért ma eléd tárom az ügyemet, és arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem arcátlanságomat. Az én helyzetem az, hogy szolgáljam azokat, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, mert az ő ajkaikról fakad a Te kedvteléseidnek a nektárja. Valóban ismerik a kegyedet, megkapták Tőled, és szét is osztják. Ha nem szolgálom ezeket a nagyszerű bhaktákat, az életem kudarcba fullad.

Kedves Uram! Van az embereknek egy osztálya, amely arra törekszik, hogy ne imádjon Téged. Még fel is dühödnek, amikor azt hallják, hogy mások hogyan imádnak. Néha felvetődik bennük: „Miért van szüksége egy mindenható lénynek arra, hogy alárendeltjei imádják őt?”

Természetesen az imádat általában csak a lefizetés egyik módja, avagy figyelemfelhívás, hogy valakitől szívességet, áldást vagy áldomást kérjünk. Az imádónak szüksége van valamire, ahogy az imádat tárgyának is. Azok, akik azt gondolják, hogy bármiben is szükséget szenvedsz, vagy akik azt hiszik, hogy a tiszta bhaktáid csakis Téged imádnak, nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.

Kedves Uram! Úgy tűnik, hogy az anyagi univerzumban a tudás azt jelenti, hogy valakinek vágyai vannak, és aki vágyakkal teli, az a Te ajtódon kopogtat, hogy annyiféle dolgot kérjen. Amikor valaki szertartásokat végez, kér is egyben. A világi imádatot végzők számára az imádat tárgya a kocsijuk, a házuk, az állataik, a ruhájuk és az a végtelen számú kellék, amely kapcsolódik az anyagi életükhöz. Rajonganak a hőseikért: a sportolókért, a zenészekért, a politikusokért, a tudósokért és temérdek sok más emberért. Mások tisztelik a vallásosságot, és félisteneket imádnak. Nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.

Kedves Uram! Azok, akik jó egészségnek akarnak örvendeni, imádhatják Danvantarit. Azonban bhaktádat, az örökké gyenge és beteges Raghunatha dasa Goswamit Magad vetted a szárnyaid alá, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.

Kedves Uram! Akik azt szeretnék, hogy elgördüljenek útjukból az akadályok, imádhatják az Úr Ganésát. Azonban a Pándavák, akiknek a jóakarója voltál, és akik mély szeretetet éreztek Irántad, a legkeményebb akadályokkal néztek farkasszemet, az életük minden pillanatban veszélyben forgott.

Kedves Uram! Akik tudásra vágynak, imádhatják Sarasvati istennőt. Azonban azt az írástudatlan bráhmanát, aki olyan gyatrán olvasta fel a Bhagavad Gítát, hogy az emberek kinevették, mégis pártfogásba vetted, és mély szeretetet érzett Irántad.

Kedves Uram! Akik erőre akarnak szert tenni, azok imádhatják Hanumánt vagy Vájut. Azonban a négy törékeny kisfiú, a Kumárák jóindulatodat élvezték, ők pedig mély szeretetet éreztek Irántad.

Kedves Uram! Akik fényűzésre vágynak, imádhatják Indrát. Azonban egy olyan szegény brahmana is, mint Sudama Vipra, teljesen elégedett volt, majd pártfogásodba veszed őt, mivel mély szeretet érez Irántad.

Kedves Uram! Akik misztikus képességekkel akarnak rendelkezni, Suryát imádják. Azonban az olyan nagy bhaktának, mint Ambarisa Maharaja, nem volt semmilyen misztikus képessége, mint Durvása Muninak, azonban Te kedveztél Ambarisa Maharaja-nak, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.

Kedves Uram! Akik gazdagságra vágynak, imádhatják Kuvérát. Azonban Sridhara Kholaveca nagyon szegény maradt, mégis mély szeretetet érzett Irántad, Te pedig pártfogásodba vetted őt.

Kedves Uram! Akik hosszú életre vágynak, imádhatják Brahmát. Azonban Sivananda fia, aki igen fiatalon halt meg, híven szeretett Téged és a kegyedet élvezte.

Kedves Uram! Akik hatalmat szeretnének, azok imádhatják az Úr Sívát. Azonban Bhagírata király lemondott a birodalmáról, hogy szorosabbra fűzhesse Veled a kapcsolatát. Pártfogója lettél, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.

Kedves Uram! Akik nagy gyermekáldásra vágynak, azok imádhatják Bhumí Istennőt. Azonban Dévakí, a Te saját anyukád hét gyermekét is elvesztette, akiket Kamsa ölt meg. Mély szeretetet érzett Irántad, s a Te pártfogásodat élvezte.

Kedves Uram! Akik a nemi életet akarják élvezni, imádhatják Kámadevát. Azonban a hat Goswami, akik cölibátusban éltek, mély szeretetet éreztek Irántad és a pártfogásodnak örvendhettek.

Kedves Uram! Azok, akik védelmet akarnak, imádhatják Káli Istennőt. Azonban Haridasa Thakura, akit huszonegy piactéren át bottal vertek, mély szeretetet érzett Irántad és a pártfogásodban állt.

Kedves Uram! Akik etikusak és erkölcsösek akarnak lenni, imádhatják Dharmarajat. Azonban Te azt mondtad Yuddhistirának a csatamezőn, hogy hazudjon. Mély szeretetet érzett Irántad és a pártfogásodban állt.

Kedves Uram! Mindezek a példák tisztán megmutatják, hogy tiszta bhaktáid sosem imádnak Téged vagy ügynökeidet, a félisteneket valamilyen különleges áldás végett. Lehet jó vagy rossz az egészségük, lehet, hogy minden kihívás megszűnik, és minden akadály elhárul előlük. Értelmesek lehetnek, lehet nagy erejük, hatalmuk, misztikus képességeik, vagyonuk, hosszú életük, erejük, sok gyermekük, szoros szexuális kapcsolatuk, erős védelmük vagy világi erkölcsük. Azonban szilárdan mindig Rád gondolnak, és feltétel nélkül szolgálnak Téged. Mivel szolgálatuk tiszta és önzetlen, ezért minden életkörülmények között és mindenkoron elvégzik. Nem ismersz rajtuk kívül senki mást, és ők sem ismernek Rajtad kívül mást. Szolgálni akarnak Téged, és Te is szolgálni akarod őket. Mások anyagi nyereségvágyból világi dolgokat, az ügynökeidet imádják, vagy akár Téged is, és így megfosztják magukat az értékesebb kincstől, mert nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.

Azért könyörgök, hogy hadd adjak fel minden motivált, feltételekhez kötött cselekedetet és vágyat.

Kedves Úr Nityánanadám, nem vagyok arra alkalmas, hogy magamat mentornak, szentnek vagy akár csak egy komoly tanítványnak tarthassam. Mégis a kegyedért folyamodok. Miközben útmutatásodért könyörgök, és tudom, hogy érdemtelen vagyok az áldásaidra, felhatalmazást, védelmet, sőt, üdvözülést kérek Tőled. Mivel Te vagy a legkegyesebb, megragadom ezt a lehetőséget, és lótuszlábaid elé borulva, egész életemet elébed helyezem. Alázatos kérésem az, hogy tiszta mentorrá tegyél engem. Mivel soha senkit sem zavarsz el, tudom, hogy idővel el fogsz fogadni egy olyan alacsonyrendű, felfuvalkodott képmutatót is, mint amilyen én vagyok. Mivel nincsen hova mennem, hogyan is hagyhatnám el a menedékedet? Kérlek, adj utasításokat, hogy többé ne keltsek mindig csak zavart. Az Úr kedves hangon, kegyesen, de határozottan azt mondta:

„Kedves gyermekem, nagyon egyszerű. Ha azt akarod, hogy érdemes legyél az Én teljes vezetésemre és áldásaimra, először HALJ MEG, HOGY ÉLHESS!

Valaki azzal együtt próbálja megkapni az áldásaimat, hogy ragaszkodik a családi élethez. Menedékre és vigaszra talál a feleségében, a férjében, a gyermekeiben és más rokonokban, és életében az első helyet ők foglalják el. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy vezessem, hogy még mindig ragaszkodik a gyönyörű nőkhöz. Minden nap ellátogat a női formák piacára, és körülnéz, melyik eladónak milyen az árajánlata. Közelről megvizsgálja a boltokat, és kiválasztja a legjobb árucikkeket, hogy hazavigye, és teljes elégedettségére élvezhesse őket. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon büszke az iskolázottságára. Buzgón felvág világi műveltségével, különféle diplomáit lobogtatja, és nem érti meg, hogy mindazon a tudományok, amelyeknek a mestere lett, pusztán spekulációk és tévinformációk. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban buzgón barátok és csodálók hadával veszi magát körül. Élete sikerét az alapján ítéli meg, hogy a barátai elismerik-e őt, nehézségeknek és áldozatos tevékenységeknek veti magát alá, hogy ostoba társainak elnyerje a tiszteletét. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban vagyon után áhítozik. Küzd, hogy biztosítsa a tőkéjét, és a csalás és a lopás a szokásává válik. Csak azt tartja szem előtt, ami számára nyereséget hoz. Ezért nem fűti munka közben valódi lelkesedés. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, miközben bár próbál Hozzám közeledni, ezt a törekvését elhomályosítja azon égető vágya, hogy követői legyenek. Kizárólag a hírnév, megkülönböztetett helyzet és imádat foglalkoztatja, és a ‘nagy bhakta’ címre áhítozik. Nevetséges tevékenységekkel foglalja le magát, pusztán azért, hogy másokat a táborába csábítson. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon ragaszkodik a világi kötelességekhez. Mivel igazmondó és igazságos, élvezi, hogy mindenki azt mondja róla, hogy milyen tisztességes ember. Nem veszi észre, hogy valaki akár évmilliókon át lehet ilyen, ettől azonban még nem lesz alkalmas arra, hogy megkaphassa az áldásaimat. Nem lehet engem becsapni, és nem is hat meg, mások mi mindenről mondanak le, vagy mit tesznek, ha azokat pusztán a rutinszerű felelősség kedvéért végzik. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem azért, mert nagyon vallásos. Azért hagytam, hogy ezek a vallások létrejöjjenek, hogy felébresszék az emberek erkölcsi, etikai szellemét és jámborságát. Ezek mindössze előfeltételei annak, hogy valaki szent emberré válhasson, azonban alapvetőek. Az ilyenek az egyik templomból a másikba, az egyik mecsetből a másikba, az egyik könyvtől a másikig futnak, és azt gondolják, hogy engem megtalálhatnak bármelyik szervezetben, vagy a filozófiai spekuláción keresztül. Csak a tiszta bhaktáimon keresztül lehet Engem megismerni. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!

Kedves gyermekem! – folytatta – Még az Úr Brahmának is, aki az univerzum legintelligensebb személyisége, meg kellett halnia, hogy élhessen. Korábban zavarodottság lett rajta úrrá. Zavartságában és magányában hibákat követett el, miközben a teremtői kötelességének tett eleget. Sőt, ami még rosszabb, olyannyira eluralkodott rajta a nemi vágy, hogy a saját lányát üldözőbe vette. Fel kellett adni a testét, mielőtt megkaphatta volna a kegyemet. Ezért, gyermekem, neked, aki tele vagy bűnös vágyakkal, és Brahmá intelligenciáját meg sem közelíti a tiéd, meg kellene próbálnod megérteni, milyen fontos is, hogy feladd az illúziódat, félreértéseidet, ragaszkodásaidat, és hamis egódat, finom fizikai testeddel egyetemben. Mindenki elérheti, hogy vezessem és megáldjam, de ahhoz, hogy erre bárki alkalmassá váljon, először MEG KELL HALNIA, HOGY tiszta, természetes, motiválatlan, szerető szolgálatomban ÉLJEN. Ezen a halálon keresztül fogsz valóban élni!”

Kedves Uram, Syamasundara, itt vagyok, teljesen a tiéd, egy sziklán ülök néhány ujjnyira a víz fölött. A rohanó víz elsodorhatna engem, előrebillenthet vagy hátralökhet. Ez valójában az én helyzetem, Uram. Valahogy megengedted nekem, hogy pár ujjnyira a világi felett álljak. Látszólag emelkedett helyzetben vagyok, azonban bármilyen irányba meginoghatok, és elmerülhetek az érzék-kielégítés óceánjába. Sosem szabad elfelejtenem, hogy minden kegy, amivel rendelkezem, a Te indokolatlan kegyed, bár annyira érdemtelen vagyok rá.

Sokan foglalták el ezt a helyet, Uram, és elfelejtkeztek arról, hogy csak a kegyedből lehetnek pár ujjnyira a tudatlanság szilaj óceánja felett. Néhányan azt gondolták, hogy az ő érdemeik és fürgeségük biztosította számukra, hogy a szilárdság és az emelkedettség helyzetébe kerüljenek. Amikor az ilyen embereknek akár egy pillanatra is elterelődik a figyelmük, elveszthetik egyensúlyérzéküket, bolondot csinálnak magukból és ennek következtében meggyalázzák a kegyedet. Kedves Uram, gyakorlatilag mindannyian ezt tettük. Én is nagyon bolond voltam. Azonban sokszor átsiklottál a hibáim felett. Kérlek, bocsáss meg nekem. Olyan éretlen vagyok.

Kedves Uram, Syamasundara, Buddha a híres Boddhi fa alatt ült, és kész volt arra, hogy addig fel se álljon, amíg el nem éri a samádhit. Hiranyakasipu lábujjhegyen állt, gyakorlatilag megállította az összes testi funkcióját. Olyan komoly lemondásoknak vetette alá magát, hogy Brahmá megjelent előtte, hogy áldásaiban részesítse. Dhruva Maharaja nem evett és nem aludt. A pránát irányítva a testében, a világegyetem kollektív pránáját befolyásolta. Rantideva sokáig böjtölt, és annak ellenére, hogy éhezett, odaadta másnak azt a kevés ételt és italt, amije volt. A félistenek olyannyira értékelték tettét, hogy felajánlották neki, hogy bármilyen áldást megadnak. A szegény bráhmana olyannyira elmerült a napi lemondásában, és olvasta a Bhagavad-Gítát annak ellenére, hogy írástudatlan volt, hogy megkapta a kegyedet. Olyan elégedett voltál a tisztaságával, hogy személyesen megölelted őt.

Salva a saját húsát ajánlotta fel, hogy áldást kérjen. Az Úr Sivát ezzel arra kötelezte, hogy megjelenjen előtte, és megáldja. A gopik Katyayanit imádták, hogy megkapják Krisnát férjükként. Az Úr Brahmá meghallotta, hogy arra utasítottad, hogy végezzen tapasyát (lemondást), így mély meditációba merült, hogy megkapja a bolygók megteremtéséhez szükséges képességet. Raghunatha dasa Goswami megtagadta a saját testének a fenntartását, mivel teljesen elmerült a Te isteni lényegedben. A Naimisáranyai bölcsek készen álltak arra, hogy bemutassanak egy több ezer évig tartó yajnát, ha szükséges, hogy elérjék a legmagasabb rendű dharma ismeretét.

Uram, Syama most itt vagyok én, s az óceán közepén egy sziklán ücsörgök. Vajon beleugrok-e, és végzek ezzel a haszontalan testtel? Semmi mást nem okoztam neked, csak nehézséget és állandóan zavart keltettem. Annyira felfuvalkodott lettem, hogy azt hiszem, képes vagyok arra, ami a legtöbbeknek nem sikerült. Olyan büszke vagyok, hogy azt gondolom, hogy olyan látásmódom van, amelyben bízhatnak mások, és aminél menedéket találnak. Minden mentoromat ellenállásra készteti a büszkeségem. Kivívva ezt a nagy függetlenséget, első számú sértegetővé válok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram, mivel olyan éretlen vagyok.

Kedves Uram, micsoda bolond vagyok! Milyen lemondásokat végezzek Érted? Olyan sok a zavar ezen a bolygón minden szinten. A materialisták vadul keresik az érzék-kielégítést, bármi áron. A spiritualisták többek is, mint képmutatók, mert a tanításaiddal és a nagy próféták példájával szembeszegülve élnek. A vaisnavák között olyan kevés a szeretet és az együttműködés. A mi bhaktáink társadalma olyan botrányos, hogy úgy tűnik, hogy a Krisna-tudatos mozgalom, amelyet Magad mögött hagytál, már el is pusztult belülről. Azok az emberek, akiknek segíteniük kellene nekünk, gyűlölnek minket világszerte, és azok a bhakták, akiket arra képeztek ki, hogy Téged szolgáljanak, nagy sietséggel, zavarodottságban és haraggal elhagyják a fedélzetet.

Attól tartok, kedves Uram, hogy minden el fog veszni, hacsaknem jársz közre az isteni beavatkozás révén. Advaita elhívott Téged, s pusztán Gangesz vizet és Tulasi levelet ajánlott Neked, hogy rendbe tedd a dolgokat. Tudom, hogy válaszolsz a bhakta kiáltására. Kérlek, halld ennek az egész bolygónak a kiáltásait, mivel olyan kétségbeesetten sírnak utánad. Én is minden nap sírok, azonban a könnyeim nem egy igazi bhakta könnyei. Kedves Uram, halld a kiáltásait azoknak, akik küzdenek, hogy meghódoljanak Előtted, hiszen csak a Te irányításod vezetheti őket keresztül ezen a csapásokkal teli időszakon. Erre a sziklára tettél engem. Ha nem tudom a lábamat kellőképpen megvetni, hogy ezreket kirántsak a vízből, akkor mi értelme van ennek az életnek? Jobb, ha eldőlök és hagyom, hogy ez a szeméttel teli zsák a feledésbe merüljön. Nem tudok állhatatosan olyan nagy lemondásokat végezni, és őszinte imákat is képtelen vagyok felajánlani, de ha van annak ára, hogy segítsek ezeknek a lelkeknek, Uram, akkor készen állok megfizetni. Mit tehetek, mit adhatok, hiszen tényleg egy jelentéktelen koldus vagyok, alacsonyabb rendű, mint azok, akiket fel akarok emelni.

Ó! Elég legyen ebből a panaszáradatból! Igen, nagyon elesett vagyok, alacsonyabb rendű mindenkinél. Ezért beállhatok a sor elejére, hogy kérjek. Ez az a korszak, amikor meg lehet kapni az Úr Nityánanda kegyét, ezért eléd tárom az ügyemet, s isteni közbeavatkozásért könyörgök. Kedves Uram, Syamasundara, mit tegyen ez a koldus? Félek, haszontalan vagyok, tele kétségekkel, kéjvággyal, mohósággal és szentimentalizmussal. Nem tudok semmit és nincs bennem odaadás, és nem tudom elviselni a nehézségeket, hogy kifejlesszem az odaadást. Kedves Uram, mielőtt minden vaisnava olyan haszontalanná válik, mint én, kérlek, vedd a kezedbe az irányítást. Itt ülök rettegve ezen a sziklán, és isteni beavatkozásodra várok.

Ma a lelkem előbújt és édes, szeretetteljes hangon szólt hozzám:

„Kedves testvérem, mi akik egyek vagyunk, két különálló egyénként cselekszünk. Különböző anyagi testeket kísértem el több ezer élet során. Minden alkalommal, amikor más testet ítélnek meg nekem, növekszik a vágyam arra, hogy hazatérjek, vissza Isten lakhelyére. Azt gondoltam, hogy az utolsó testem lesz a végső. Azonban elterelődött a figyelmem, s ez újra visszahozott engem.

Kedves szeretett testvérem, sokkal több köt minket össze, mint amit jelenleg észlelsz. Sorsunk egybefonódik, annak ellenére, hogy minden nap figyellek, ahogy a Felsőlélek is figyel mindkettőnket. Nagyon zavar, amikor tanúja vagyok annak, hogy olyan dolgokat teszel, amelyek távol tartanak minket az Isteni Pár társaságától. Ez semmilyen módon nem csökkenti a szeretetemet irántad, sőt, az irántad érzett szeretetem az, ami ilyen zavart kelt bennem. Ez az anyagi világ egy üres, magányos morbid börtön, amely elhalványul, ha összehasonlítjuk a valódi otthonunkkal. Ott senki sem idegen. Éppen ellenkezőleg, ott minden élőlény szereti egymást. Ott minden nap szerető és mámorító kapcsolatban állunk a Legfelsőbbel.

Amikor az egyikünk különleges szeretetben részesül a Legfelsőbbtől vagy isteni hitvesétől, azzal egy időben ugyanazt az örömöt tapasztaljuk. De itt ebben az anyagi pokolban, az élőlények különösen én központúak, kihasználóak, sértőek és félrevezetettek.

Kedves szeretett testvérem, nem tudok elviselni még egy életet lelki társak nélkül. Otthon tudnak kétségbeesett erőfeszítéseimről, hogy visszatérjek hozzájuk. Irántam érzett szeretetük sokkal nagyobb, mint amit én érzek irántuk, ahogy az irántad érzett szeretetem sokkal nagyobb, mint a tied, és nem értesz meg engem olyan jól. Azon felül, hogy hazavágyom, nem akarok az otthonom egyetlen jó szándékú lakosának zavart okozni, és a korlátozások gyötrelmes világának sem akarok a része maradni. Ezért aktívabbá váltam a tudatodban, hogy segítselek téged az önmegvalósításhoz vezetni. Végül is a sikered mindkettőnk felszabadulásának kulcsa.

Kedves szeretett testvérem, vannak olyan területek, amelyeken komolyan dolgoznod kell, hogy biztosítsd a saját szabadságodat. Önzetlenebbé kell válnod, és hagynod kell, hogy az Istenség iránti természetes szeretet virágozzon.”

Ekkor azt feleltem: „Olyan sokáig igyekeztem önzetlen lenni, azonban még mindig messze vagyok a céltól.”

A lelkem így válaszolt: „Azok, akik azt gondolják, hogy a Legfelsőbb Úr messze van, sosem fogják Őt elérni, azonban akik megértik, hogy mindenhová elér és minden tettet figyelemmel kísér, azok a közeljövőben elérik Őt. Az Úr kegyéből kaptál egy gurut, ezért az önzetlenséged csak azon múlik, hogy több szeretettel és figyelemmel szolgálod-e a gurudat. Add fel minden egyéni vágyadat, és élj a lelki tanítómestered öröméért, mivel ő érted élt és él.

Kedvesem, amíg szereted az Urat, addig az a te természetes helyzeted. Szabadítsd meg magadat a hátramaradó tudatlanságtól, kétségektől, félelmektől és irigységtől. Mindent megkaptál, amire szükséged van, hogy felébreszd ezt a természetes szeretetet. Akkor miért is ne ma az Úr szerető ölelésébe? Kinyújtja a karjait és arra vár, hogy visszatérjünk Hozzá. Siess, kedvesem; kapaszkodj belém szorosabban, ahogy az utolsó kört futjuk az Isteni Pár és tiszta szeretettel átitatott birodalmuk irányába. Ezeket az utolsó próbatételek és kihívások lesznek a legnehezebbek, együtt azonban hamarosan sikeresek leszünk. Ne várakoztassuk tovább a szeretteinket. Szeretett testvérem, mindig próbálj meg emlékezni arra, hogy sok segítőd van, akik felvidítanak téged. Sikered mindkettőnk szabadságának záloga. Személyesen foglak minden egyes lépésnél segíteni téged. Szeretlek, mert a tested a menekülésünk eszköze.”

Kedves Uram, olyan szerencsés voltam, hogy találkozhattam tiszta képviselőddel ezen a bolygón. Találkoztam a nagy acaryával, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivendanta Swami Prabhupadaval. Olyan kedves volt. Mindenre megtanított minket, és én mit tettem? Sem a vele való társulást, sem az üzenetét nem vettem komolyan.

Kedves Uram, Madhusudhana, olyan szerencsés voltam, hogy vallásos családban születtem meg. Mindenkinek azt tanították, hogy szeretettel imádjon és szolgáljon Téged. Azt mondták nekem, hogy Te vagy az élet célja. Azt kérték tőlünk, hogy ajánljunk fel Neked mindent, és adjunk meg Neked minden tiszteletet, és én mit tettem? Nem vettem komolyan a Veled való társulást, és nem értékeltem az üzeneted mélységét.

Kedves Uram, Madhusudhana, olyan szerencsés voltam, hogy nagyon változatos életet éltem. A gettóban nőttem fel, és találkozhattam a gazdagokkal és a vagyonosokkal. Kitűnő lehetőséget kaptam arra, hogy a szenvedést és az illúziót minden oldaláról láthassam, és mit tettem? Nem értékeltem ezt a társulást, és azt az üzenetet sem, amelyet meg kellett volna tanulnom.

Kedves Uram, olyan szerencsés voltam, hogy egészséges testet kaptam. Szolgálhattalak volna vele Téged és képviselőidet húsz órán át naponta, de mit tettem? Nem értékeltem ezeket az áldásokat, és nem használtam a testemet teljesen a szolgálatodban.

Kedves Uram, adtál nekem sok lelki könyvet és kellékeket, és mit tettem? Elolvastam majd félretettem őket. Nem értettem meg teljesen a könyveket, és nem igyekeztem eléggé, hogy belépjek azokba a kedvtelésekbe.

Kedves Uram, Madhusudhana, megengedted nekem, hogy körbe utazzam a világot, sok kultúrát tanulmányozzak, sok különféle országokból származó professzorral találkozzak, és megadhassam nekik a lehetőséget arra, hogy hallják a sanátana dharma üzenetét, amelyet a Te tiszta bhaktád, Srila Prabhupada magyarázott el, de mit tettem? Nem képviseltelek Téged megfelelően, nem értettem meg, hogy Krisna minden siker forrása.

Kedves Uram, küldtél nekem sok csodálatos bhaktát, akiknek élvezhettem a társaságát, és olyan sok mentort is, és én mit teszek? Egyik mentoromat sem fogadom el (mert rendszeresen megsértem őket és dacolok velük), és a vaisnavákkal való társulással járó nagy kegyet sem értékeltem.

Kedves Uram, olyan sok lelket küldtél nekem, hogy segítsenek minden indokot félredobni, hogy miért ne ajánljam ezt az életet Neked. Ezek a tanítványok annyi féle lemondást vállaltak az utasításomra, Érted és a szolgálatodért, és én mit tettem? Nem voltam elég együttérző lelki tanítómester, és a nagy elődeim poros nyomába sem értem.

Kedves Uram, Madhusudhana, Te vagy Madhu démon elpusztítója. Ez a démon oly hatalmas volt, azonban Számodra nem jelentett nehézséget végezni vele. Uram, olyan elmém van, amelyben egy aktív démon lakozik. Ez a démon az általad már megölt nagy ráksasza démonokhoz képest egy kisgyermek.

Kedves Uram, koldus vagyok, nincs kihez fordulnom, csak Hozzád. Minden társulást és lehetőséget kézpénznek vettem. Indokolatlan kegyed nélkül vége az életemnek. Én, Bhakti-Tirtha, felkiáltok, s arra kérlek, hogy öld meg ezt az elmémben lakozó démont, s tedd számomra lehetővé, hogy a tudatomat teljesen a lábaidra rögzíthessem. Alázatosan kérem ezt Tőled, azonban ha nem kapom meg az áldásaidat, hogyan is maradhatok továbbra is ebben a testben?

Kérlek, Uram, jelenj meg teljes valódban az elmémben, és sose távozz onnan. Bocsánatért esedezem. Az a kétségbeesett koldus vagyok, aki türelmetlenül várok arra, hogy megszabadíts engem és mindig velem légy.

Megint elmúlt egy újabb nap, Uram. Újabb huszonnégy óra telt el és még nem hódoltam meg Neked. Őrizkedjetek tőlem! Senkinek sem szabad ezt az ostobát szolgálnia; senkinek sem kellene kedvesnek lennie velem. Ez az ostoba segítséget kap napról napra, évről évre. Személyesen vezetnek, mégsem hódoltam még meg a szívben lakozó Úr előtt. Kövezzetek meg engem, vonszoljatok végig az utcákon, bélyegezzetek meg, hogy „gazember”, „tolvaj”, „makacs ostoba”. Senki se merje követni a példámat.

Mit adtam a kedvességért, amit kaptam? Mit tettem cserébe? Pusztán azon igyekeztem, hogy élvezzem Atyám vagyonát. Kérlek, botozzatok meg, hogy arra kényszerüljek, hogy feladjam minden ragaszkodásomat, ami ehhez a testhez fűz. Minden könyvet elolvastam, minden leckét meghallgattam, minden zarándokhelyen jártam már. Sosem szegtem meg egyetlen szabályt sem, egyszer sem mulasztottam el lejapázni a köreimet, a szentek és a guru áldásaiban is részesültem. De mit érek én, ha nem ismerem a szívemben lakozó Urat?

Nem bírom a tükörben az arcom látványát, rápillantani az árnyékomra, vagy elviselni a saját hangomat. Túl fájdalmas. Ha senki sem büntet engem meg, az arra késztet, hogy magamat büntessem meg. Nem bírok egy pillanatig sem tovább létezni, miközben az elmém, értelmem és a testem könyörtelenül kínoz.

Hall engem ott valaki?
Kedveseim, kérlek, tanuljatok a makacsságomból, akkor legalább nem éltem hiába. Sosem találkozhatok a szívben lakozó Úrral, mivel túl irigy és hálátlan vagyok. Mindannyiótok, szeretteim, fejlesszétek ki a szeretetet azáltal, hogy megveritek ezt a sértegető egyént. Ha eltávolítjátok azt, aki az Úr tervei elé akadályt gördít, ez a szolgálat minden bizonnyal növelni fogja a szereteteket. Ha nem ütitek agyon ezt az ostobát, legalább áldjátok meg őt.

Ó Uram, Syámasundara, bárcsak lehetnék egyszer a közvetlen társaságodban! Semmi másnak nincs értelme. Mi az élet értéke a Te társaságod nélkül? Vak ostoba vagyok. Nincs szükség szemekre, ha nem pillanthatják meg édes formádat.

Hé Te ott!
Mi az értéke a szemeknek, ha nem vizslathatják a szívben lakozó Urat? Tudja meg mindenki, hogy nincs semmi, amit érdemes lenne nézni.

Kedves Úr Nityánandám, igyekeztem megköszönni Neked indokolatlan kegyedet, de olyan ostoba és hálátlan vagyok. Hála Neked énekelem az Úr szent neveit. Ahogy visszatekintek az életemre, tudom, hogy semmilyen előképzettséggel nem rendelkezem, hogy minden nap kiejtsem a számon Isten szent neveit. Ugyanazzal az indokolatlan keggyel, amellyel lehetővé tetted számomra, hogy japázzak, kérlek, tanítsd meg nekem, hogyan lehetek kellően hálás.

Kedves Úr Nityánandám, Te vagy az eredeti lelki tanítómester. A szentírások kinyilatkoztatják, hogy a guru kegyéből az ember megkapja Krisnát, és Krisna kegyéből pedig megkapja a gurut. Az olyanok, mint magam is, sosem tudnák megkapni Krisnát, mert még arra sem vagyunk készek, hogy legyen egy tanítónk. Te azonban olyan kedves voltál hozzánk, hogy lehetővé tetted, hogy egy első osztályú guruval, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupaddal kapcsolatba kerüljünk. Kérlek, terjeszd ki rám a kegyedet, amely hozzá segített ahhoz, hogy ő elfogadjon engem, és tanítsd meg, hogyan lehetek kellően hálás.

Kedves Úr Nityánandám, minden nap olvasok és hallok az Isteni Pár csodálatos kedvteléseiről. Nem értem ezeket a kedvteléseket, és arra sem vagyok alkalmas, hogy halljam őket vagy beszéljek róluk. Látván, milyen buzgón elmerülök a prajalpában, fokozatosan kicseréled a világi vágyaimat a Krisna kathával. Ugyanazzal az indokolatlan keggyel, amelyet azért kaptam Tőled, hogy hallhassak az Isnteni Párról, kérlek, tanítsd meg, hogyan lehetek kellően hálás.

Kedves Úr Nityánandám, olyan sok tanítványt adtál nekem és olyan sok eszközt, amit a lelki tanítómesterem szolgálatában használhatok. Sajnos nem viselem megfelelően gondját az adományaidnak. Amikor kételkedek ezeknek az adományoknak az értékében, szeszélyesen bánok velük. Ahelyett, hogy elvennél tőlem vagy kevesebbet adnál, minden alkalommal többel halmozol el. Ugyanazzal az indokolatlan keggyel, amellyel olyan sok segítséget és különféle lehetőségeket nyújtottál, kérlek, tanítsd meg, hogyan lehetek kellően hálás.

Kedves Úr Nityánandám, indokolatlan kegyedből olyan sokat kaptam, olyan sok mindent hallottam és sok lelki jelenséget megtapasztaltam. Mégis, mi az én helyzetem? Nagyon keveset adok cserébe, ellenszegülök mindannak, amit hallok, kételkedek minden tapasztalatomban, és aztán van képem még több kegyért folyamodni. Nem tudom, meddig fogsz még megtűrni engem, és a másokra gyakorolt káros hatásomat.

Semmit sem érdemlek, mégis mások érdekében kérlek, add nekem a kegyedet, hogy ne érjem el náluk, hogy olyan ostobák és makacsok legyenek, mint én. Minden erőmmel újra azért könyörgök, hogy ahogy rendszeresen a kegyedben részesítettél a múltban, úgy mások érdekében kérlek, terjeszd ki rám a kegyedet, és tanítsd meg, hogyan lehetek kellően hálás.

Ez egy kétségbeesett kérés a leghálátlanabb szolgádtól.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint látni. Én vagyok az, aki mindig arra vágyik, hogy az Úr káprázatos formáit lássa. Mennyire irigy vagyok azokra, akik minden nap az Úr csodálatos formáin tudják a szemüket pihentetni.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint hallgatni, amit a szerettünk mond. Minden nap arra vágyom, hogy halljak akár csak egy lágy bátorító szót, és akár csak egyszer, de hallhassam a fuvolád édes dallamát, vagy a bokacsengettyűid csilingelését. És amikor a vágyaim nem teljesülnek, teljes boldogtalanság önt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint érezni az érintésed. Néha azt gondolom: Miért nem érintesz meg engem- különösen azokban az órákban, amikor magányosnak és elhagyatottnak érzem magam-, hogy mindig emlékezhessek arra, hogy velem vagy? Nem vagyok méltó, hogy megérints, vagy átölelj, de kérlek, legalább üss meg, vagy rúgj belém, és szidj le az elmebeli szenvedésem miatt. De amikor egyik vágyam sem teljesül, mérhetetlen boldogtalanság önt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a személyes öröm. A tiszta bhaktáid azt mondják, hogy a Te szolgálatod a legmagasabb rendű íz, és hogy az alacsonyabb rendű ízt könnyű feladni. De én csak az aggodalmak és a ragaszkodások jól ismert ízeit tapasztalom. Amikor nem teljesül az a vágyam, hogy magasabb rendű ízt tapasztaljak, nagy boldogtalanság önt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint bármi feltételhez kötött válaszreakció. Azt akarom, hogy ez az orr csak az Általad viselt virágfüzérek egyikét szagolja, és akár csak egyszer, de megérezhesse annak az aromának az illatát, ami a Te jelenlétedben érezhető. Ez minden bizonnyal határtalan eltökéltséggel és lelkesedéssel fog feltölteni. De amikor a vágyaim nem teljesülnek, boldogtalanság önt el.

Igen, szokás szerint szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a fájdalom és a kényelem érzete. Természetesen én keresem a kényelmet, és próbálom elkerülni a fájdalmat, ahogy mások a mérges kígyót próbálják elkerülni. Amikor túl sok nehézség, és fájdalom társul a Neked végzett szolgálataimhoz, nagy boldogtalanság önt el.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint kételkedni abban, akit szeretünk. Amikor az események az én irányításom alatt állnak, pozitív vagyok, és nagyon hálás, de amikor nem tudom kontrollálni az eseményeket, kételkedem a kegyedben, és abban, hogy törődsz-e velem. Amikor így teszek, még jobban elönt a boldogtalanság.

Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint félni. Amikor az összes vágyam ott áll előttem, és várva várom, hogy beteljesüljön- úgy, és akkor, ahogy én annak szükségét érzem- és mégsem teljesül be, akkor a létezés minden aspektusa félelemmel tölt el. Ez persze rendkívül nagy boldogtalansággal önt el.

Emlékszem, hogy meséltek egy nagyon különleges szolgáról, aki minden nap hihetetlen gyönyörű dallamokat játszott a fuvoláján a Mesterének. A fiú imádta látni és hallani, ahogy a Mestere örömét lelte abban a gyönyörű zenében, amit játszott. A fiú később elvesztette a látását és utána a hallását is. Nem érzékelte többé a Mestere viszonyulását. Ennek ellenére tovább játszott, még nagyobb lelkesedéssel, csak hogy örömet szerezzen a Mesterének.
A fiút nem korlátozta az, hogy látni, hallani, vagy érezni tudja a fuvolát. Egyszerűen csak elégedett volt a tudattól, hogy a Mesterének örömet szerez. Mielőtt a Szeretetről többet beszélnék, el kell merülnöm eme különleges szolga hangulatában. Máskülönben boldogtalan maradok, távol messze az Isteni Pár tiszta Szeretőitől.

Maradok a koldus, aki azért könyörög, hogy igazi Szerető lehessen, olyan, aki nem vár viszonzást.

Kedves Úr Nityánandám, senki sincs a múltban, a jelenben vagy lesz a jövőben, aki kegyesebb volna Nálad. A kegyed a kötelesség és minden szabály fölött áll. Elhomályosítja mindenki más kegyesség iránti igényét. Azzal sem törődsz, hogy ki érdemes arra, hogy megkapja és ki nem. A legtöbb szent, avatár és inkarnáció magas árat követel az áldásaiért, amíg te úgy szóród a kegyedet, ahogy a szél a magokat. Mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Jelenléted az univerzumban azt közvetítette, hogy mindenkinek meg kell kapnia a valódi lehetőséget arra, hogy kifejlessze az istenszeretetet. A sor végére álltál, hogy az utolsókat legelőre hozd. Azokat segítetted és bátorítottad a leginkább, akik tehetetlenek, reménytelenek és haszontalanok voltak, és azokat állítottad a legnagyobb kihívás elé is. Ó, mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Akiket mások meggyaláztak, kihasználtak és elutasítottak, vigaszt találnak a menedékedben. Az isten iránti szeretet iránti leghitványabb vágyat is szakértő módjára tudod fokozni. Olyannyira nem hétköznapiak a kedvteléseid, hogy a legfinomabb módon emlékeztetsz minket arra, hogy a lényegre összpontosítsunk, és ne zavarjon minket meg a forma. Mindenkire záporozod a kegyedet. Ó, mikor jön el az a nap, amikor elcsípek egy kicsit abból a kegyből?

Sok embert látok szenvedni, félni és hitetlenül élni. Az eredeti lelki tanítómesterként mindenkit a magad tanítványának tartasz. Megértettük, hogy a lelki tanítómester kegye nélkül lényegi fejlődés nem lehetséges. Értékelem, hogy a jóakaró guru mindig buzgón segít azoknak, akik függő helyzetben vannak tőle. Olyan nagy szükség van a segítségedre és a kegyedre.

A kegyed az az életerő, amely minden élőlényt fenntart. Kétségbeesetten várok a kegyedre, mert az lesz életem első napja.

Úgy tűnik, mindig a hitelezőim miatt aggódom. Mivel teljesen abban merülök el, hogy pénzt szerezzek, ahogy hozzá jutok, azon kapom magamat, hogy nyugtalanul figyelem, ahogy kifolyik a kezemből. Tényleg úgy tűnik, mintha másokért dolgoznék. Minél többet kapok, annál többet akarok. Minél többet keresek, annál többet költök. Hol van itt béke ezen a világon? Hol van az ígért boldogság? A lelki tanítómesterem, hallva kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Ahogy gondolkozom, miközben a jelzálogtörlesztő papírokat veszem elő, visszahőkölök. Ahogy figyelem, hogy a számlák előttem tornyosulnak, ráeszmélek, hogy semmi más nem vagyok, mint az épület rabszolgája. Néha nem is tudom, hogyan tudok továbbra is fenntartani egy lakóházat. Úgy dolgozom, mint egy güzü a ház falain kívül, és mint egy cseléd a falain belül. Milyen hálátlan mester! Ahogy meghallja, milyen szánandón kiáltok, a lelki tanítómesterem így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Milyen élet ez? Olyan sok időt töltök azzal, hogy a testemet ápolom, beállítom a hajamat. Nagyon vonzó, azonban kényelmetlen ruhákat vásárolok. Minden pár cipő, amit felveszek a lábamra, egyénileg kínoz meg, a lábam mintha satuba szorulna. És ez a divat? Beugrom az új kocsimba, amelyet csak nagyon különleges alkalmakkor vezethetek, mert nem tudom kifizetni a benzint. Annyi erőfeszítést teszek, hogy részt vehessek egy társadalmi eseményen, amelyet aztán végigkínlódok. Miért is csináltam bolondot magamból, hogy más őrültek és gazemberek figyelmét magamra vonjam? A lelki tanítómesterem, hallva kiábrándult kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Néha egész nap mással sem foglalkozom, minthogy az egészségem javításáért fáradozom. Mindenféle testmozgást végzek, és már minden fajta, egy sor különleges betegség elleni

orvosi kezelést kipróbáltam. Egyik gyógymód sem váltotta be a vele kapcsolatos ígéreteket, kivéve annak az ígéretét, hogy szegényebb lettem általa, és még csalódottabb, mint amikor elkezdtem az egészet. Ami azokat a tökéletes tudással rendelkező specialistákat illeti, úgy vélem, hogy pusztán a pénzre van szükségük. Az én költségemen tollasodnak meg. A lelki tanítómesterem, hallva dühös kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Néha úgy érzem, hogy kísért a múlt. Olyan sok rossz szokásom volt. Minden fajta bűnös tettben elmerültem. Olyan sok szentet megsértettem. Azokkal bántam a legrosszabbul, akik e legjobban szerettek és gondoskodtak rólam. Minden vallásos elvet megszegtem, és arra vetemedtem, hogy megtagadtam Isten létét. Látom magam előtt azoknak az arcát, akiket megsértettem, megbántottam és megtagadtam, s rám ripakodnak. Minden rossz szokásom újra és újra a felszínre tör, gúnyolódnak rajtam, mintha sosem hagytam volna őket magam mögött. Meddig kell kiálljam ezt a csúfolódást? A lelki tanítómesterem, hallva gyötrelmes kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Néha a jövőre gondolok, és ez megriaszt engem. Olyan sokat szenvedtem a múltban, és attól tartok, hogy többnyire ugyanaz vár rám. Mivel képtelen vagyok elviselni jelenlegi gyötrelmeimet, hogy leszek képes szembeszállni azzal, ami a jövőben rám vár? Múlt, jelen, jövő – számomra egyet jelentenek, telve pokoli kétségbeeséssel. Nincs semmi ezen a világon, ami lázba hozna, mivel mindennek csalódás a vége. Az élet egy szerep egy rossz darabban, aztán az ember arca előtt legördülnek a függönyök, és vége az előadásnak, és hamarosan feledésbe is merül. A lelki tanítómesterem, hallva szánalomra méltó kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

„Kedves fiam, – folytatta, – megvalósításokat szerzel az anyagi világ képtelen mivoltáról. Az anyagi világot pusztán azért tervezték, hogy te megjavulj. Amikor valaki nem nyer többé elégedettséget ebből a börtönből, alkalmas jelölt lesz a felszabadulásra. Amíg valaki a nagy korlátok és kettőségek univerzumában kényelmesen érzi magát, nincs remény arra, hogy megmeneküljön. A megvalósításaid és a csalódottságod mind a szabadulás árának a része. Kérlek, ne fordulj vissza; kérlek, tartsd fenn az erődet, mivel hamarosan megéred a szabadulásodat. Isten szent nevei nem ebből a világból valók. Ha intenzíven énekeled ezt az isteni hangvibrációt, képes leszel az anyagi börtön ajtaját kinyitni, és visszatérhetsz, haza Istenhez. Kiáltozz csak, kedves fiam, de ragaszkodj Isten szent nevének az énekléséhez. Ez véget vet a régi ragaszkodásoknak, illúziónak, szenvedésnek meg félelmeknek, és az örök boldogsággal és örömmel teli, valódi életet tárja eléd. A komoly éneklés révén, gyermekem, a szelet is megülheted!

Tedd félre a világi dolgokat, és élj igazságban és szeretetben. Fogadd el az Úr nevét, merülj el benne teljesen, akkor az öröklét a tiéd. Ne vesztegess el egyetlen másodpercet sem. FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. A Krisna Prémát keresem. Életek óta várom már, hogy találkozzak vele. Ha szeretnél, velem tarthatsz. Úgy hallottam, hogy a városban van most.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Krisna Préma nemsokára itt lesz. Akkora a felfordulás! Gondoskodnom kell arról, hogy minden rendben legyen, hogy fogadhassam. Ha szeretnél, segíthetsz nekem.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Elaludtam. Mára beszéltük meg Krisna Prémával, hogy találkozunk. Nagyon nehéz őt elcsípni. Találkoztam az egyik ügynökével, aki megbeszélt vele egy találkozót a nevemben.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Ha nekiállok beszélgetni, elszalaszthatom az egyetlen esélyemet arra, hogy társulhassak Krisna Prémával. Tudod, nagyon követelődző és mindig pontos.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Nincs időm enni vagy aludni. Ha lenne is időm, nem lenne vágyam rá, mivel ma vagy holnap találkozok Krisna Prémával.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Nem akarok alkalmatlankodni, de volnál olyan kedves és megosztanád velem, milyen tapasztalatokat szereztél Krisna Prémával kapcsolatban? Hamarosan találkozom vele.

Kérlek, bocsáss meg nekem. Nincsen időm; iszonyúan sietek. Azt hallottam, hogy Krisna Préma mindenkinek a legkedvesebb barátja. Van, aki azt mondja, hogy ő a tökéletes Mester, van, aki azt, hogy a legbájosabb gyermek, mások azonban úgy tekintenek rá, mint a tökéletes szerelmi társra. Remélem, hamarosan találkozom Vele. Majd elmesélem, hogyan látom Őt, ha ez a dicsőséges nap eljön egyszer.

Igen, igaz: iszonyúan sietek. Olyan sokáig gyötört az egyedüllét, de hamarosan csatlakozom Krisna Prémához. A bölcsek azt mondják, hogy aki vele időzik, annak minden magányérzete megszűnik.

Igen, barátom, igaz: iszonyúan sietek. Egész életemben egy mély kapcsolat után kutattam, amelynek alapja nem anyagi. A bölcsek azt mondják, hogy a Krisna Prémával való kapcsolat a legmélyebb.

Igen, igaz: iszonyúan sietek. Mindig zavarodott és csalódott vagyok, s most rohanok, hogy találkozzak Krisnával. Azt mondják, hogy a társasága nyújtja a legnagyobb vigaszt. Egész életemben a félelem és a lehangoltság kísért utamon. Azt hallottam, hogy aki egyszer találkozik Krisnával, annak a szerencsés embernek az életét nem árnyékolja be többé sem a levertség, sem a félelmek.

Kérlek, bocsáss meg barátom, mindig iszonyúan sietek. Hamarosan meghalhatok. Ha nem találkozom Krisna Prémával, az életem kudarc lesz. Kérlek, gyere velem. Készüljünk fel teljesen a fogadására. Olyan kedves, azonban ritkán lehet Őt elérni. Lehet, hogy ez az egyetlen esélyünk. Egyetlen másodpercet se vegyünk természetesnek.

Kedves Uram, Syámasundara, ma kinéztem az ablakon és megláttam egy sádhut, akit a tanítványai és a jóakarói vettek körül, akik mind buzgón őt akarták hallani. Ez a sádhu egy lelkileg fejlett szent benyomását keltette, ahogy olyasmiről beszélt, amire egy magas szintű megvalósításokkal rendelkező embertől lehet számítani. Ahogy tüzetesebben megnéztem, láttam, hogy a sádhut hosszú és vékony kötelek kötik meg. Ennek ellenére méltóságteljesen tudott mozogni, az ablakból azonban megfigyelhettem, milyen feszült volt valójában. Mivel az emberek vonzódtak hozzá, tudomást sem vettek a küzdelméről.

Időnként láttam, hogy ez a sádhu elfordítja az arcát a tömegtől. Meglepetésemre a széles, meleg mosoly, amely olyannyira rabul ejtette a közönségét, most fájdalomtól és aggodalomtól árulkodó nagy grimasszá torzult. Ahogy tovább figyeltem ezt a szentet, észrevettem, hogy annak ellenére, hogy képes volt vigaszt nyújtani másoknak, neki senki sem segített. Olyan benyomást keltett, mintha azt érezte volna, hogy maga a Teremtő vagy átokkal sújtotta, vagy ügyet sem vetett rá. Ilyenkor beszélt a leginkább ékesszólóan az Úr kedvteléseiről. Aztán miután befejezte lenyűgöző előadását, fájdalmas tekintettel elfordult a tömegtől, könnyeket hullatott, és mint egy őrült, felkiáltott:
„Krisna, hol vagy? Kérlek, mutasd meg magadat csak egyszer! Nem akarok a látványod nélkül tovább élni akár csak egy óráig is. Annyira haragszom Rád, de mit tehetek? Csak Rólad tudok beszélni. Te vagy a boldogságom és szenvedésem legnagyobb forrása, Syámasundara!”

Kedves Uram, Syámasundara, a szent nem ismert sem pihenést, sem békét, sem vigasztalást. Az emberek azt követelték tőle, hogy jelenjen meg nyilvános előadásokon, és az Úr, aki akár a démonok előtt is megjelenik, továbbra is figyelmen kívül hagyta őt, amilyen szerencsétlen volt. Úgy érezte, hogy kénytelen folytatni a lelki életről szóló elbeszéléseit azok érdekében, akik mit sem sejtettek a gyötrelmeiről, annak ellenére, hogy az ő lelki élete üres volt. Bár egész életét az emberek szolgálatának szentelte, úgy tűnt, hogy magára maradt. Milyen lelki élet az, amely ilyen fásultságot és vágyakat okoz? Milyen az ilyen fejlődés?

A válasz azokban a vékony kötelekben rejlett, amelyek a sádhut megkötözték. Annak ellenére, hogy szent ember volt, aki hűségesen követett minden rituálét, ő maga nem volt teljesen szabad. Téged csak a tiszta bhaktival lehet megvásárolni, s ha az ember még mindig ragaszkodik akár finom fizikai vágyakhoz is, amelyek nem csengenek össze a Te vágyaddal, akkor az ilyen ember borzasztóan követeli majd, hogy láthasson, és sorban áll érte. Olyan kedves vagy, hogy minden szolgálatot elfogadsz, mert figyelemmel kísérsz minden gondolatot és minden cselekedetet. Azonban ha nincs jelen a teljes meghódolás és a különleges kegy, rejtve maradsz.

Kezdtem erős késztetést érezni arra, hogy kimenjek és megosszam ezzel a szenttel és a köréje gyűlt emberekkel a megvalósításaimat. Odarohantam hozzá. Ahogy közeledtem felé, magam is megdöbbentem, mennyire át tudtam érezni a hangulatát és az érzéseit. Nem fordult felém, s küzdöttem, hogy elkapjam a tekintetét. Végül odafordult hozzám, a szívem kihagyott és egyszer csak rábámultam – saját magamra.

Köszönöm, kedves Uram, Syámasundara. Ma már értem, hogyan részesülhetek édes látványodban. Először is meg kell szabadulnom a saját egészségtelen és felesleges gondolataimtól és cselekedeteimtől. Köszönöm, kedves Uram, hogy lehetővé tetted számomra, hogy közelebbről láthassam magamat. Most még inkább eléd tárom az ügyemet. Arra kérlek, hogy még körültekintőbben vezess engem a kötél elvágásának folyamata közben. Olyan sok életen át kötöttek meg a durva kötelek; most pusztító, finom béklyó köt meg. Csak a kegyed segíthet rajtam. Kérlek, bízz bennem ezen a kései órán is. Olyan makacs vagyok. Te vagy az egyetlen menedékem, habár nem is ismerlek Téged. Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy felszínes szolgálatot végzek. Nincs hova mennem, senkihez sem fordulhatok, csak Hozzád.

Kedves Uram, ma azt hallottam, hogy azért rakod a híveidet nehéz helyzetbe, mert dicsőségessé akarod őket tenni. Amikor a bhaktád szenved, és aztán felülemelkedik ezen, sokkal jobban lehet értékelni a teljesítményét.

A múltban úgy véltem, hogy nem vagy tisztességes, látván, hogy milyen megpróbáltatásokon mennek át a bhaktáid. Annak ellenére, hogy mindig a lemondás útját jártam, nem nagyon értettem semmit a vezeklésből. Most fokozatosan megértettem, hogy az ilyen tapasya hogyan viszi az egyént közelebb a feltétel nélküli szolgálat szintjéhez. Azt is felismerem már, hogy a vezeklés és a szenvedés javíthat az egyén szolgálatának a minőségén és jobban meg tud érteni dolgokat. Brahmát magát is arra ösztökélték, hogy vesse magát alá bizonyos vezeklésnek, hogy képes legyen teremteni. Az Úr Siva állandóan a Rajtad való szigorú meditációba mélyed el. Úgy vélem, hogy az igazi szeretetben a szenvedést, vagy a szeretett személyért végzett lemondást nem tekinthetjük kényelmetlennek vagy akár büntetésnek, mert az egyén mindent buzgón megtesz, ami ahhoz szükséges, hogy a szeretet tárgyának jólétét fokozhassa.

Ahogy fekszem itt és várom az álmot, Uram, Syáma, azt veszem észre, hogy milyen kicsi szeretet is lakozik bennem. Ha volna bennem igazi szeretet, minden lehetőségre ugranék, hogy szolgálhassalak Téged, s mentes lennék minden irigységtől és személytelenségtől. Tudom, hogy olyan messze vagyok Tőled, kedves Uram, de mindent átható lényed révén mindig közel vagy. Néha elkezdek vonzódni különféle energiáidhoz, és egy pillanatra elfelejtem, hogy Te vagy minden szépség és kellem forrása. Ez az eltévelygés vajon annak a jele, hogy nem vagyok erényes?

Kedves Uram, ahogy álomba szenderülök, azért imádkozom, hogy veled álmodjak. Félretéve fizikai testemet a maga önzésével és késztetéseivel, átkutatom a három világot, a Te és a szolgáid társaságát keresve. Azért imádkozom, hogy engedjék meg, hogy csatlakozzak hozzájuk, és hogy talán egy napon úgy ébredjek fel, hogy teljesen meghódolok Előtted. Miért ne? Már több millió életet magam mögött hagytam. Híveidre utaló jeleket fogok keresni, annak ellenére, hogy ha meglátnak engem, csak megrökönyödve felnevetnek majd, azt gondolván: „Mi jogon akar ebbe a transzcendentális csapatba tartozni ez a piszkos bolond? Hol van Nárada muni? Hadd találjam meg őt. Talán ha elég szerencsés vagyok, meggyőzhetem őt arról, hogy vigyen el tiszta híveidhez. Miért ne? Végül is, könyörületes volt Mrigárihoz, a vadászhoz is, aki kevésbé volt bűnös, mint én.

Azt hallottam, hogy olyan kedves vagy, mert a szolgáidban megbúvó szándékot nézed, és a szennyeződésekkel teli szolgálatot is transzcendentális síkra emeled. Elfogadtad Putanát anyaként, és annak ellenére, hogy azért jött, hogy megmérgezzen Téged, pár csepp anyatejért felszabadítottad őt. Kedves Uram, talán egy olyan bolondnak, mint amilyen én vagyok, akinek fogalma sincsen az önzetlen szolgálatról, aki irigy Rád, telve van kétségekkel és félelmekkel, mégis van esélye. Kérlek, vedd el anyagi motivációkkal teli meghódolásomat, és vond ki belőle azt a kis szeretetet, amit rejt.

Értem, hogy a lemondások és az elkülönülés fontos segítséget jelentenek abban, hogy valaki a három kötőerő fölé emelkedjen. Ha állhatatossá válok, és nem azonosulok a boldogsággal és szenvedéssel, vagy a világ más kettőségeivel, akkor a lelki világ valódi jelöltjévé válhatok. A múltban, kedves Uram, irigységtől telve mindig elszalasztottam a csodálatos kegyelmet, amelyet szakadatlanul minden teremtményedre záporozol. Hogyan is érhetném be számtalan ideiglenes élvezettel?

Most, Uram, Syáma, talán ma közvetlen közeledbe engedsz. Mivel hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy elkerüljelek és belefáradtam abba, hogy kielégíthetetlen érzékeimet szolgálom, ezért csak a te indokolatlan kegyedből fogok tudni kiszabadulni ebből a mókuskerékből. Ahogy figyelmen kívül hagytad Putaná valódi szándékát, olyan kedves vagy, hogy nem veszed figyelembe az én elesett helyzetemet sem. Talán ma lesz a nagy este. Elmegyek és felkutatlak…tudván, hogy egy napon találkozom majd Veled, habár teljesen érdemtelen vagyok rá.

Kedves Uram, Syáma!

Olyan bonyolult vagy és olyan nehéz Téged elérni. A tanult tudósok minden műveltségük ellenére sem tudnak Téged megismerni, azonban az az írástudatlan bráhmana, aki mindeni szeme láttára a Bhagavad-Gíta lapjaira hullatta a könnyeit, ismerte a Te végtelen nagylelkűségedet, hiszen személyesen megölelted őt.

A panditok szent mantrákat zengtek hajnaltól napnyugtáig, azonban imáik sosem jutottak el a füledig. Haridasa, a kaszton kívüli olyan édes hangon énekelt, hogy személyesen látogattad meg őt a kunyhójában, hogy ne legyen annyira egyedül.

A legcsodálatosabb templomokban a pujárik kidolgozott rituálékat végeznek, drága ruhával és felbecsülhetetlen értékű ékszerekkel imádva Téged. Erőfeszítéseik ellenére még egy mosoly sem villan át az arcodon. Advaita Ácárya egy kis Gangesz vizet ajánlott fel Neked, és pár tulaszi levelet. Olyannyira elégedetté tett, hogy Te Magad szálltál alá, hogy teljesítsd a kérését.

Vagyonos üzletemberek építtetnek nagy iskolákat, kórházakat és árvaházakat, hogy felhívják magukra a figyelmedet. Szinte alig méltatod figyelemre törekvéseiket. Madhavendra Purit, aki még ételt sem kért soha, Magad kerested fel, és személyesen arra kérted, hogy szerezzen Neked szantálfapépet.
A nők sokszor a legkidolgozottabb és leghosszabb imákat rebegik el, és a félisteneknek azért könyörögnek, hogy áldják meg őket egy fiúgyermekkel. Nárada Muni anyukája egy egyszerű szolgálólány volt, aki a bhaktivedantákat szolgálta, és elfogadta ételmaradékaikat. A fia olyan kedves lett számodra, hogy saját hírvivődként tevékenykedik.

Hatalmas királyok több ezer bráhmanát és falusit etetnek, s abban reménykednek, hogy majd felfigyelsz rájuk. Sridhara Kolavecha pusztán pár banánlevelet ajánlott fel Neked, de azt olyan odaadással, hogy személyesen ettél az ételéből.
Sokan azért gyűlnek össze, hogy hatalmas áldozatokat és előkelő rituálékat mutassanak be, és az áldásaidért versengenek; legjobb esetben is csak egy félistent sikerül megidézniük. Sudáma azonban csak egy kis lapított rizst ajánlott fel neked és nem kért Tőled semmit sem. Olyannyira örültél, hogy személyesen mostad meg a lábát, és egy gyönyörű palotát adtál neki lakhelyül.

A legtöbb ember megvárja, míg teste öreg lesz és rozoga, mielőtt a visszavonulást latolgatná. Akkor megpróbálnak adni neked valamit, de már csak azután, hogy nem képesek többé semmi hasznát sem venni. A kis Prahdláda boldogan neked adta a fiatalságát, és te ezt azzal viszonoztad, hogy személyesen megvédted őt a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben.

Néhány jógi szigorúan tartja magát nőtlenségi fogadalmához, nagy lemondásokat végeznek, hogy felkeltsék érdeklődésedet, vagy hogy valamilyen áldást kaphassanak. Szerencsések, ha egyáltalán egy pillantásra is méltatod őket. Bhaktivinoda Thakura bíróként világi ügyekkel foglalkozott. Családos ember volt, egy tucat gyerekkel. Azonban a szolgálata és a bhajanája olyan tiszta volt, hogy személyesen megjelentél előtte.
Az aszkéták kemény nehézségeknek vetik magukat alá, nagyon lengén öltöznek fel, és csak alkalmanként esznek. Minden igyekezetük ellenére talán még a Brahma-lokát sem érik el. Pundarika király, aki fényűzően öltözködött és pompás ételeket evett, úgy rabul ejtette a szívedet, hogy személyesen kiáltottál a társasága után.

Kedves Uram, Syámasundara, olyan sokszor bebizonyítottad, hogy a bhaktáid csakis Érted élnek, és Te is csak értük élsz. A tiszta bhakti arra kényszerít Téged, hogy odaadd Önmagadat. Kedves Uram, nekem nincsen bhaktim, amivel vonzhatlak Téged. A felajánlásaim és a tudatom érdemtelenek számodra. Miután sok életet eltöltöttem ilyen szerencsétlen helyzetben, Hozzád kiáltok. Kérlek, légy kegyes hozzám, és adj nekem esélyt arra, hogy kifejlesszem a valódi szeretetet.

Kedves Úr Nityánandám, a legsúlyosabb betegség gyötör. Irigységnek hívják, és nagyon fertőző. Az emberek mit sem sejtve rám tekintenek, és azt képzelik, hogy majd kicsattanok az egészségtől. Aligha értik, milyen beteg is vagyok valójában, és milyen veszélyes lehet rájuk nézve a társaságom. Hogy lehet az, hogy másokkal kegyes vagy, hiszen vagy teljes tudatlanságot vagy transzcendentális boldogságot biztosítasz számukra? Korlátolt tudásommal kétségbeesetten Hozzád fordulok, kedves Uram, és azt kérdem: „Miért vagyok ilyen balszerencsés, mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, ahogy az emberek túlságosan közel kerülnek hozzám, meglátják, milyen önző vadállattal hozta őket össze a sors. Segítségért és útmutatásért jönnek hozzám, de semmit sem tudok nekik felajánlani – mivel képzett tolvaj vagyok, csak elfogadom a kedvességüket, a gyengédségüket és a szeretetüket, cserébe pedig üres kézzel távozhatnak. Mi mást tehetek? Nem veszel rólam tudomást, kedves Uram. Kétségbeejtően nélkülözök, és Hozzád kiáltok: „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

Félek mindentől és mindenkitől, mert bolond vagyok, egy első osztályú őrült, aki úgy tesz, mintha tudós volna. Állandóan lesben állok, s azon tűnődöm, hogy mikor veszi észre valaki, hogy milyen bolond is vagyok és rúg belém egyet. Oly sok szolgádat elláttad intelligenciával, de ami engem illett, nekem nem biztosítottad az értelmet ahhoz, hogy megismerjelek Téged, sem ahhoz, hogy teljesen tudomást sem vegyek Rólad. Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, kedves Uram: „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?”

A legtöbben azt gondolják, hogy szakértő vagyok, csak mert képes vagyok megjósolni helyzeteket, és előre látom, milyen bonyodalmak várhatóak, mielőtt azok valóban felmerülnének. Aligha tudják, hogy figyelmem a félelemből táplálkozik. Minden helyzetet tüzetesen megvizsgálok, hogy lássam, hogy jelent-e számomra valamilyen veszélyt vagy félelemforrást, s készen állok arra, hogy egy szemvillanás alatt elfussak. Bárki, aki akármeddig kapcsolatba kerül velem, komoly fóbiákat fejleszt ki. Amikor bátorsággal áldottad meg a szolgáidat, észrevetted, hogy én túl megbízhatatlan vagyok ahhoz, hogy ilyen ajándékot kézben tarthassak. Most egy hadvezér helyzetét kaptam meg, irányítom az embereket, akiket sem megvédeni, sem vezetni nem tudok. Kétségbeesésemben Hozzád fordulok, és azon tűnődöm: „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?

Kedves Úr Nityánandám, összehívtad a seregedet, és én csatlakoztam hozzá. Magunkra öltöttük az egyenruhádat, s közben mosolyogva néztél minket. Én visszamosolyogtam Rád, mert boldog voltam, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy képviseljelek az illúziónak és a degradációnak az erői elleni küzdelemben. Előre szegezett tekintettel láttam meg előre a győzelmet, s már alig vártam, hogy felvillantsam transzcendentális fegyvertáramat. Azonban meglepetésemre azt találtam, hogy sosem biztosítottál számomra elegendő fegyvert. Hogyan is győzhetnék nélkülük? Tudtad, milyen felfuvalkodott ostoba vagyok. Látván, hogy minden sikerért babérokat követelnék, előre megfontolt szándékkal távol tartottál engem a frontvonaltól.
Ezért kétségbeesetten Hozzád fordulok, Uram: „Miért vagyok ilyen balszerencsés? Mit kell tennem?…

Ott laktam a mennyei bolygókon mint egy magányos lélek, és elmerültem a korlátlan érzék-kielégítésben. Intenzív élvezetemnek semmi sem szabott gátat, mivel megnövekedett hatalmam révén fantasztikus körülményeket teremthettem, hogy különféle energiákat manipuláljak. Örömömet leltem a teremtő erőmben. Mi többet nyújthatott nekem az élet, mint a képességeim adta folyamatos élvezetet? Olyan lettem, mint egy drogfüggő, aki egyrészt élvezi a drog hatását, másrészt többet és többet akar belőle.

Egy napon egy alázatos szent jelent meg előttem. Miután megfelelő módón köszöntöttem, megtudakoltam, mi a szándéka. Meglepetésemre így felelt:

- Azért jöttem, hogy tegyek érted valamit!

- Mit tehetsz értem? Mindenem megvan, amire szükségem van, és ha valami kell, megteremtem. – nevettem.

Átható tekintettel nézett rám, ami egészen a szívemig hatolt, ahol legmélyebb vágyamat kutatta.

- Hatalmat akarsz, még több hatalmat, teljhatalmat. – jelentette ki.

- IGEN!!! – kiáltottam.

- Gyere velem. Összekapcsollak a teljhatalommal.

Ekkor megfogta a kezemet, s megkezdtük utazásunkat a levegőn és éteren át, mint kozmikus utazók. Elértük a Földet, és ahogy beértünk a bolygó légterébe, eltűnt. Megpróbáltam a hatalmam segítségével visszahozni őt, de nem ment. Ekkor próbáltam a megfelelő energiákat megidézni, hogy a magasabb régiókba visszajuttassam magamat, de erre is képtelen voltam. Aztán egyszer csak meghallottam a hangját:

- Készülj fel a mélyreszántó leckére, gyermekem.

Transzba estem. Amikor visszanyertem az eszméletemet, emberkék vettek körül. Ahogy közeledtek felém, páran arra kértek, hogy áruljam el nekik, hogyan lehet hatalomra szert tenni, míg mások közvetlenül azt akarták, hogy ruházzam fel őket hatalommal. Gondoltam, megszabadulhatok ezektől az emberkéktől, ha gyorsan teljesítem mohó vágyukat. Vissza akartam térni különleges tevékenységeimhez. Próbáltam megidézni az energiákat, amelyeket általában használtam, de meglepetésemre minden hatalmamat elveszítettem. Gyorsan elhessegettem az emberkéket, azonban újak jöttek a helyükre. Minden nap több ezret elzavartam, de újabb tömegek tértek vissza, kéréseiket nehéz súlyként cipelve. Nem volt hatalmam ahhoz, hogy teljesítsem a kérésüket. Még ahhoz sem volt erőm, hogy felruházzam őket hatalommal – mégis jöttek; még álmomban sem hagyott alább a követelőzésük. Minden, amit kértek, hétköznapinak és jelentéktelennek tűnt, de meg voltak győződve arról, hogy ahogy teljesül a vágyuk, végre boldogok lesznek. Sokféle módon próbáltam elmagyarázni nekik, gondjuk milyen nevetséges és ostoba. Néha egyetértettek velem, mert azt hitték, így hízeleghetnek nekem, hogy beadjam a derekamat. Ahogy megnyertek engem maguknak, teljesítettem a kérésüket. Sok esetben megpróbáltam megértetni velük, hogy amit kértek, már megadatott nekik. Párnak igyekeztem megmutatni, hogyan tanulhatnak mások hibáiból, és végül hogyan pusztít a hatalom. Másokkal együtt próbáltam őket eltéríteni abbéli szándékuktól, hogy divatból hatalmat szerezhessenek, és felhívtam a figyelmüket arra, hogy a kéjvágy mindent felemészt… Mit sem használt mindez.

Ez a helyzet életeken keresztül fennmaradt. Belefáradtam, és azon tűnődtem, mikor lesz már végre vége. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna, a szent, aki erre a pokoli helyre hozott, megjelent. Elmagyarázta, hogy ő maga küldte azokat az embereket azzal a céllal, hogy szembe nézzek a saját hibáimmal, őrült vágyaimmal és a hatalomtól való ittasságommal.
Könyörögtem neki, hogy engedjen el erről a bolygóról, azonban még nem győződött meg arról, hogy feladom régi hozzáállásomat. Így szólt:

- Fiam, ez a hamis ego. Amikor valóban elsajátítottad a leckét, nem csak ebből a pokolból szabadítalak meg, hanem messze viszlek a pokoltól, amelyhez annyira ragaszkodtál korábban.

Régóta figyelünk téged. Hasznavehetetlenné váltál, annyira ragaszkodtál az előző lakhelyedhez, és olyan nagy illúzióban voltál. Megzavartad az univerzum rendjét. Fiam, annyira lenyűgözött az a kis hatalom, amivel rendelkeztél, olyan gyerekesen ragaszkodtál a manipulatív energiákhoz, hogy az isteni lények már lemondtak rólad. Ekkor közbeléptem. Az átkom valójában segíteni fog neked, hogy felkészülhess az imádandó Úr szolgálatára. Szolgáld le az idődet itt, foglalkozz a hamis ego különféle megnyilvánulásaival. Állapotod krónikus, de van remény. Több élet után visszajövök hozzád. Ne félj, gyermekem. Időről időre visszatérek hozzád, hogy vigaszt nyújtsak neked. Többszázezer emberkére kell gondot viselned. Segíts nekik…mert ők nem mások…mint te magad.

Kedves Anyám, nagyon félek és maya kígyója gyakran megharap.

- Ne félj, gyermekem; az Apád vigyáz rád. 

Kedves Anyám, magányos vagyok és gyakran unott.

- Ne félj, gyermekem, az Apád küld neked társaságot. 

Kedves Anyám, olyan figyelmetlen vagyok; képtelen vagyok elkerülni, hogy megsértsem a nagy vaisnavákat!

- Ne aggódj, gyermekem, az Apád bátorítani fogja őket, hogy bocsássanak meg neked. 

Kedves Anyám, olyan ebben a világban az üresség és személytelenség uralkodik el.

- Ne aggódj, gyermekem, az Apád sok izgalmas kalandot rendezett el számodra. 

Kedves Anyám, úgy szégyenkezem az elmém miatt.

- Ne aggódj, gyermekem, az Apád hőstetteket hajtott végre, hogy az elméd figyelmét elrabolja. 

Kedves Anyám, miért vagyok mindig szomorú és miért panaszkodok folyton?

- Ne aggódj, gyermekem, ez azért van, mert elfelejtetted, mennyire szeret téged az Apád és az Anyád.

Fölébük magasodva ültem, aztán észtevettem, hogy ők is boldogtalanok. A következőképpen kérleltem őket:

- Kedveseim, kérlek, mondjátok el, mi a baj!

Az egyik felszólalt:

- Tekintélyre van szükségem.

- Semmi baj. – válaszoltam – Vedd el az enyémet.

Egy másik azt mondta:

- Nincsen hírnevem.

- Semmi baj. – vágtam rá – Vidd el az enyémet.

Azonban egy másik azt kérte:

- Vagyont akarok.

- Vedd el minden tulajdonomat. – feleltem.

Egyikük azt panaszolta:

- Nincsen végzettségem.

- Nem számít. – válaszoltam. – Kérlek, fogadd el a diplomáimat.

- Be akarom járni a világot. – szólt egy másik.

- Mi sem egyszerűbb ennél. – mondtam. – Utazhatsz értem.

Egy másik így szólt:

- Mester, hatalmat akarok.

- Nem probléma. – válaszoltam. – Vedd el azt a kicsit, amennyi van nekem.

Egyikük így kérlelt:

- Mester, szolgákra van szükségem ahhoz, hogy végezni tudjam a kötelességemet.

- Fogd az enyéimet. – vágtam rá.

Azonban egy másik így szólt:

- Mester, szeretném, ha ilyen kiemelt helyen ülhetnék, mint te.

- Ó, nem gond, kérlek, foglald el az enyémet. 

Szeretett tanítványaim, ezek a dolgok haszontalanok, ha nem élvezzük a szívünkben az Úr közvetlen társaságát. Mind hozzá juthattok anyagi kényelemhez, de mi haszna van? Mindegyikőtök adja át nekem az elszántságát; hadd toldjam meg vele az enyémet. Akkor talán elég lesz nekem ahhoz, hogy a tiszta odaadó szolgálat piacán megvehessem az Úr képét, amely a szívemen tükröződik.  

A piaci ár magas; egyedül nem tudom kifizetni. Kérlek, segítsetek; meg kell szereznem. Semminek nincsen semmi értéke. Adjátok nekem az elszántságotokat, mert ma el kell mennem a piacra, hogy megvehessem a szívem Urát. 

Nem térhetek vissza nélküle.

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. 

Mit is ajánlhatnék fel Neked? Nem könnyű adni valakinek, akinek megvan mindene, és minden próbálkozásommal csak megsértelek, mivel azt sugallom vele, hogy szükséged van valamire. Mire van szükséged? Tökéletes vagy és teljes, mert senki sem olyan kedves az univerzális Atyának, mint Te. 

Kedves Anyám, ma van megjelenésed napja. Mindenki a saját születés napját tartja a legfontosabbnak. A bölcsek azonban tudják, hogy a Te napod az igazi ünnepnap. Nem sértés-e a születésnapodat ünnepelni, mivel ez azt sugallja, hogy volt idő, amikor nem is léteztél, vagy nem voltál elérhető? Mindig üde szereteted mindent áthat, puszta léted minden másnak értelmet ad. 

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Ennek az anyagi univerzumnak a teremtményei arra kényszerültek, hogy megszülessenek, mivel az a vágy munkált bennük, hogy anyagi érzékeiket élvezzék. Születésük büntetés, egy anyagi börtönbéli rabság.  

Testünk a rabruha, a városok, az államok, a nemzetek és a bolygók mind az ismétlődő születés és halál területei, amelyeket állandó zavar jellemez. Nem csak a lelki világban lakozol egy olyan testben, amely az Isteni Atya iránti odaadásból áll, hanem mint a bhakták védelmezője, kiterjeszted oltalmazó energiáidat. Kedves Anya, kérlek, ne hagyj el minket, akkor sem, ha görcsösen ragaszkodunk börtönbeli mentalitásunkhoz.  

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Bár gyermekeidként alárendeltjeid vagyunk, mégis kiterjeszted Magadat, és önzetlen kegyelemmel vezetsz minket. Mikor jön el az a nap, amikor rádöbbenünk arra, hogy milyen gyatrán viszonozzuk a bátorításodat? 

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, ami mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy minden őszinte szent Rajtad keresztül éri el az univerzális Atya szeretetét. Te őrzöd azt a kulcsot, amely mindenki szívének bhaktiját nyitja. Te kongatod meg a harangot, amely szeretett Atyánk figyelmét felkelti. Áldásod nélkül senki sem járulhat elé, vagy vonhatja magára a figyelmét akár egy pillanatra is…Ó, annyira áhítozunk az áldásaid iránt! 

Kedves isteni anyám, ma van megjelenésed napja, és mint mindig, most is csak másokra gondolsz. Mindannyian a dicsőségedet zengjük, azonban csúfos kudarcot vallottunk, hiszen ügyünket szeretett atyánk elé vitted, s arra kérted, hogy áldjon meg minket. Van, aki hallotta, ahogy azt mondod:  

„Hé, Govinda! Ezek a bhakták olyan szép szolgálatot végeznek! Kérlek, fogadd őket; ők jobb szolgáid, mint én.” 

Ó, Anya, mikor fogunk mi valaha is feljutni arra a szintre, hogy tényleg megérdemeljük a szeretetedet és közreműködésedet? 

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja. Vibrálja minden egyes atom a Te nevedet! Szolgáid Vrindavanában minden tevékenység előtt és után zengik a nevedet. A Te neved az eszköz és a vég. Nem ismernek mást, csak Téged. Csak Rólad beszélnek. Minden szépségre úgy tekintenek, hogy az a Te tündöklésed visszatükröződése. Annyira megmámorosodnak a kedvteléseidtől, hogy bárki kerül ezeknek a nagy lelkeknek a társaságába, azonnal elkapja a betegségüket. Még ha ez a láz járványszerűen terjed is el az egész világegyetemben, a lakói akkor is képtelenek lesznek kellően dicsőíteni Téged. Mit is ajánlhatnék fel neked úgy általában, nem is beszélve megjelenésed kedvező napjáról? 

Kedves isteni Anyám, ma van megjelenésed napja, és nincs semmim, amit felajánlhatnék Neked, csak egy felfuvalkodott őrült rejtett sértéseit. Ki vagyok én, hogy azt gondolom, hogy jogom van Neked adni bármit is ajándékba? Azonban ha meg sem próbálom, mennyivel több sértést követek el vele, hiszen Te olyan kegyes vagy, hogy megáldottad ezt az alacsonyrendű ostobát, engemet. 

Hogyan is lehetek alkalmas és érdemes arra, hogy elfogadjam az áldásaidat? Ez minden bizonnyal ez indokolatlan kegyed jele. Isteni Anya, pusztán betekintést nyerhetek indokolatlan kegyedbe, amikor próbálok arra gondolni, hogy felajánlok Neked valamit. Mivel inkább abban vagyok jártas, hogyan kell elvenni, ezen a kedvező napon a Te nagy bhaktáid után loholok, s könyörgök, adjanak egy szem port a lótuszlábukról, amely elegendő ahhoz, hogy a szívemen összegyűlt több tonnányi szennyet eltakarítsa. Amint az a sok piszok teljesen eltűnt, képes leszek a szolgálatodba ajánlani az egyetlen dolgot, ami értékes számomra… Az életemet! Annyira be vagyok szennyeződve, az ilyen élet jelenleg haszontalan. 

Habár semmire sincsen szükséged, Isteni Anya, kérlek, bocsáss meg nekem minden tekintetben, és engedd meg, hogy társulhassak igaz bhaktáiddal. Máskülönben csak szégyen fog engem övezni, és újra eltelik egy év, hogy semmi értékem nem lesz, amit felajánlhatnék Neked. 

Alacsonyrendű vagyok.

„Radhe, Radhe!” – hallottam a kiáltásukat. Azt hittem, álmodom, de nem álmodtam. 

„Radhe Radhe!” – Volt, aki ugrándozott, volt, aki kiáltozott, mások sírtak… Nem a szomorúság könnyei voltak, hanem a nagy eksztáziséi. A legszentebb név nektárjában merültek, a levegő izzott, elkezdtek táncolni és örvényleni, testük minden sejtje vibrált. Az eksztázis robbanása, melyet együttes kiáltásaik növeltek, szélvészként söpört végig a termen.  

Hallgatták egymást, ahogy a szent neveket mondták. Ahogy Radhe mindent átható kegyességén meditáltak, saját boldogságuk is növekedett. Ahogy elmerültek ebben az édes ízben, hálásak voltak, hogy megoszthatják ezt az isteni tapasztalatot a szeretteikkel. 

Egy együttérző édesanya szeretete mindenkinek megérinti a szívét. Mindenki az áldásáért áhítozik. Amikor az apa látszólag nem törődik a gyermekével, az anya szeretete pótolja az apa figyelmét. Amikor az anya boldog, mindenki más is az. 

Srimati Radharani miatt olyan fontosak a föld anyái a növekedésünk és jólétünk szempontjából. A gyermek ügye érdekében az apához folyamodva a hozzáértő anya úgy beszél és cselekszik, hogy tökéletesen elégedetté tegye a gyermeket és az apát, akiket lenyűgöz az anya állhatatossága és könyörületessége. 

Ó, univerzum Anyja, annyira nagy szükségünk van Rá! Annyira természetesnek vettük mérhetetlen könyörületességedet, oly sok szolgálatot fogadtunk el Tőled s cserébe csak fájdalmat okoztunk Neked. Kérlek, bocsáss meg nekünk. Mindent feláldoztál az összes gyermekedért, és mi gyengéden szeretünk Téged, de hogyan tudjuk kifejezni ezt a szeretetet? 

Ennek a gondolatnak az ereje felriasztott engem, s hangok szimfóniájára ocsúdtam fel – olyan édes hangok voltak ezek, hogy minden egyes kiáltás dallamosnak tetszett, Sri Radhehoz szóló fohásznak. 

A „Radhe! Radhe!” édes kiáltásának hangja elárasztotta a testemet, s gyengéden megcirógatott. Úgy lebegtem, mint egy szelíd felhő, egyre magasabbra és magasabbra törve, egy ezredév szennyét és kételyeit hátrahagyva. A többi lelket követve örömömben megborzongtam, hogy ezek között a ragyogó és gondos lények között lehetek.  

„Radhe! Radhe!” Ó, isteni mivoltodban dicsőséges Isteni Anya, könyörgünk Hozzád, hadd kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy szolgálhassunk Téged. Bár érdemtelenek vagyunk rá, ennek ellenére a kegyedet még nagyobb igyekezettel szórod ránk. 

„Radhe! Radhe!” – kiáltom a nevedet. A felismeréstől és az őszinte méltánylástól megvilágosodva, másokkal együtt érek a sötétségből ki a fényre, és többé nem mocskol be a magány és tehetetlenség érzete. „Radhe! Radhe! Jaya Sri Radhe!” A neved utat tör magának az ajkunkon keresztül ebben a boldog hangvibrációban. 

Ébren voltam, vagy csak álmodtam? Mi lesz az én valóságom? Kedves Isteni Anyám, halld meg kiáltásomat. Isteni lótuszlábaid elé helyezem az ügyemet. Én vagyok az a kétségbeesett, alkalmatlan koldus, aki egy áldott pillanat erejéig hallhatta a Te nevedet.

Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A minap nagyon nehéz szolgálatom volt, de észrevettem, hogy pár társamnak kellemes feladat jutott. Irigy lettem rájuk. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az sosem lesz irigy, ezért nem szabad abba belefásulnom, hogy távol vagy tőlem. 

Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Olyan sok lehetőséget adtál, amivel dolgozhatok: bhaktákat, pénzt, templomokat, farmokat, kocsikat, gyárakat és üzleteket. Úgy vezetem őket, mintha én lennék a tulajdonos. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az nem tekinti magát semmi tulajdonosának. Hamarjában tulajdonjogot formálok mindazokra a dolgokra, amelyekre a Te nevedben felügyelek, azonban hol ragaszkodom én Hozzád? 

Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Minden nap csak azért igyekszem, hogy a hamis egóm féktelen étvágyát valahogy kielégíthessem. Úgy tetszik, minden ízt élvez, és egyre többet követel. Azt mondtad, hogy aki kedves Neked, az mentes a hamis egótól. Mikor adom fel végre ezt a nagy terhet, és lépek közvetlen kapcsolatba a Te Isteni Személyeddel? 

Kedves Uram, én vagyok az, aki azt mondja, hogy a Tőled és az országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? Olyan könnyedén aggodalmat okoznak nekem mások, s ez jelzi, hogy nem állok szilárd lábakon, mert ha úgy lenne, hogyan is lehetne ilyen könnyen megingatni? Hangsúlyoztad, hogy akik kedvesek Neked, azoknak mások képtelenek aggodalmat okozni. Ha tényleg szolgálnálak Téged és Érted dolgoznék, akkor a környezetem nem tudná így elvonni a figyelmemet. 

Kedves Uram, én vagyok az, akit lesújt, mert a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen, de tényleg így gondolom? A hagyomány és a világi gondolkodás vezérelnek engem állandóan. Említetted, hogy mennyire kedvesek Neked azok, akik nem veszik figyelembe a közönséges dolgokat, és mindig várják a csodát. Te Magad sem vagy közönséges, ezért akinek nincsen ilyen látásmódja, alkalmatlan arra, hogy értékelje a Te legfelsőbb különleges természetedet és hajlékodat. 

Én vagyok az az állítólagos híved, aki azt mondja, hogy nem bírja elviselni a Tőled és országodtól való elkülönülést, de ismételten kérdezem: tényleg így gondolom? Boldogságot, kényelmet és kellemes helyzeteket élvezek. Ahogy balsorsot, fájdalmat, ínséget és kellemetlenséget tapasztalok, gyorsan visszavonulok, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljem.

Gyáva vagyok, aki ragaszkodik az anyagi kötőerőkhöz, ezért az anyagi szenvedés és boldogság olyan számomra, mint a tűz és a víz. 

Itt vagyok én, aki azt mondja, hogy a Tőled és országodtól való elkülönülés elviselhetetlen. Azt hiszem, hogy komoly vagyok, de ha továbbra is úgy tekintek azokra, akik akadályt gördítenek a boldogságom útjába, mint ellenségek, akkor mennyire vagyok komoly? Elmagyaráztad, hogy azok, akik különbséget tesznek barátok és ellenségek között, nem mehetnek vissza Hozzád, mert a Te királyságodba nincsen ellenségeskedés. 

Most hát, kedves Uram, teljesen megzavarodtam. Megpróbáltam magamra vonni a figyelmedet, de már látom, hogy semmivel sem tudlak magamhoz vonzani. Csak színlelek. Akarom a királyságodat, de Nélküled. Bűnöző vagyok, aki megpróbálta ártatlannak vallani magát, és most nincs hova menekülnöm, sehova sem fordulhatok. Mit tegyek, kedves Uram? 

Aztán meghallottam, hogy az Úr ekként szól hozzám: „Mindig is kedves voltál számomra, az is vagy és az is maradsz, csak nem hiszed el. Ezért azzal választod el magadat Tőlem, hogy a saját ellenséged vagy. Gyerünk, gyermekem, és tapasztald meg, milyen az, ha valaki nagyon kedves Nekem. Én készen állok, kedvesem, de te vajon készen állsz-e rá?”

A holokausztban 6 millió embert mészároltak le. Ártatlan férfiakat, tehetetlen nőket, szerető gyermekeket. Sokuk gyűlöltek Téged, néhányan tudomást sem vettek Rólad, mások Hozzád imádkoztak. Páran először életükben Hozzád fordultak csüggedtségükben. Másoknak napi szokásává vált, hogy hangosan a Te nevedet kiáltsák. Ennek ellenére mindannyiukat lemészárolták Hitler uralma alatt. Kedves Uram, hol voltál? 

Pár ember letérdepelt hogy imádkozzon elalvás előtt. Páran az ebédlőasztalnál a Te áldásaidat kérték. Néhányukat arra képeztek, hogy papokként és prédikátorokként szolgáljanak Téged. Mások bolond módjára mindenféle érzék-kielégítésbe merültek el. Mindenkit, aki akár imádott Téged, akár próbált elkerülni, lebombáztak Hiroshimánál… Kedves Uram, hol voltál? 

Csecsemők millióinak puffadt fel a hasa, s a szüleik olyan gyengék voltak, hogy ha valaki a kezükbe nyomott egy ásót, hogy dolgozzanak, akkor is éheztek, mert nem volt erejük a munkához. Ezek a gyerekek, nők és férfiak mind éhen haltak Etiópiában… Kedves Uram, hol voltál? 

Az emberek azt hitték, itt a világ vége. Sokakat ismertek is, akik meghaltak. A halál ott kísértett minden családban. Nagyon nehéz volt minden holttestet eltüntetni. A XIV. századi Európában a Fekete Halál idején a bolygó emberi népességének az egyharmada kihalt… Kedves Uram, hol voltál? 

Kommunában éltek békében, összhangban a természettel. Az állatok a barátaik voltak, és tisztelték a félisteneket. Több mint 10 millió lelket számláló, erős nép voltak, és bár a leggazdagabb országban élnek, ma mégis ők a legszegényebbek és velük bánnak a legrosszabbul. Megfosztották őket a hazájuktól, lemészárolták vagy rezervátumokba hurcolták őket, szép lassan kihal a nemzetségük, egyre fogy a számuk. A jövőjük nem sokkal fényesebb, mivel náluk a legnagyobb a csecsemőhalandóság a fejlődő országok közül. Ezek az Indiaiak, akik Hozzád kiáltottak, harcba szálltak, hogy megvédjék magukat, azonban elestek, elveszítették a földjüket, és a jövőjüket… Kedves Uram, hol voltál? 

Több ezer ártatlan ember vesztette életét. Sokan elhunynak holnap vagy azután, vagy a jövő héten. Sokan, akik nem haltak meg azonnal, azt kívánták vagy fogják kívánni, bárcsak inkább meghaltak volna, mivel borzasztóan fognak szenvedni életük hátralevő részében. Azok közül a szerencsétlen indiai emberek közül, akik meghaltak a bhopali kémiai robbanás miatt, sokan minden nap jártak templomba. Többen is tökélyre fejlesztették annak a művészetét, hogyan kell a védelemért imádkozni. Ennek ellenére sem ők, sem a szeretteik nem élveztek védelmet akkor… Kedves Uram, hol voltál? 

Körülbelül 90 millió embert szakítottak el a családjuktól, megláncolták őket, mint az állatokat és arra kényszerítették őket, hogy hajóra szálljanak, s a legtöbben utazás közben meg is haltak. Akik nem vesztették életüket a hajón, később azt kívánták, bárcsak inkább haltak volna meg, mert soha többé nem látták viszont a saját hazájukat vagy családjukat. Feleségeiket a rabszolgatartók a saját kényükre-kedvükre élvezhették, a gyermekeik pedig gyűlölködő környezetben nőttek fel. Haragudtak a világra, mit sem tudva a saját kulturális örökségükről, és látszólag megszabadulva a rabszolgaság igájától, másodosztályú állampolgárok maradtak egy olyan országban, amelyet az ő szolgasorsuk tett gazdaggá. Ezek a rabszolgák, akiket Afrikából raboltak el, mielőtt elfogták volna őket vagy amikor eladták őket és ahogy haldokoltak, imádkoztak… Kedves Uram, hol voltál? 

650 millió ember harcolt 18 napon át a Te parancsodra. Öt embert leszámítva mindenkit megöltek. Barátok mentek ölre a barátaikkal, tanulók harcoltak a tanáraikkal, és rokonok néztek egymás szeme közé, ahogy halálos sebet ütöttek egymáson. A kuruksetrai csatát vallási háborúnak tartották, és kedves Uram, ott voltál! Azt mondtad:  

„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”  (Bhagavad-gíta 4.9) 

Elmagyaráztad, hogy ez az anyagi világ az ismétlődő születés és halál birodalma és nem való úriembereknek. Az élet itt mindig gyötrelmes, a szenvedés mindig intenzív. Megadatik nekünk a szabad akarat, amely segítségével felemelkedhetünk és felemelhetünk másokat, vagy lealacsonyodhatunk általa szenvedést okozva az emberiségnek. Kedves Uram, az a fájdalom és szenvedés, amelyet az emberek embertársaikkal szembeni embertelensége okoz, elsöprő mértékű. Nincsen szeretet, boldogság és biztonság Rajtad kívül. Azok, akik igazán meghódoltak Előtted, nem ismernek senki mást és Te sem ismersz senki mást rajtuk kívül. Mindig mindenütt ott vagy, el lehet érni és készen állsz arra, hogy kimenekíts minket a nagy szenvedések és korlátok világából. Kérlek, ragadj el és engedd meg nekem, hogy igaz, őszinte transzcendentális szolga lehessek, aki boldogtalanságban és boldogságban is háborítatlan.  

Elmondtad nekünk, hogy itt az anyagi világban minden egyes lépésnél veszély fenyeget minket. Ha nem találunk teljes menedékre Nálad, az életünk kudarc lesz. Nem az a kérdés, hogy hol voltál, hanem az, hogy mi hol voltunk? Hogyan használjuk a szabad akaratunkat? Uram, látván, hogy milyen gyakran élünk vissza a szabad akaratunkkal, ma azt mondom: „Távozz, szabad akarat.” Könyörgök, kényszeríts csak arra, hogy megfelelően szolgáljalak Téged, mielőtt túl késő lenne. Most már értem, Uram. Mindig ott voltál, s elérhettünk volna Téged…. Csak mi hiányoztunk.

Drága Uram, Syamasudara, tegnap nem találtam sem boldogságot, sem biztonságot semmiben sem. Hozzád kiáltottam, és kínok között panaszkodtam neked, azon tűnődve, hogy miért hagyod, hogy így szenvedjek? Olvastam arról, hogy milyen könyörületes vagy hisz megvéded a híveidet. Olyan sok példát láttam arra, hogyan záporoztad rájuk indokolatlan kegyedet. Úgy érzetem, hogy számításba sem veszel és elhagytál. Talán ezek a történetek nem is igazak; talán csak a kiválasztott elitre vonatkoznak. Gyötrődtem, és azon morfondíroztam, miért döntöttél úgy, hogy megvonod tőlem a kegyedet. 

Tegnap átnéztem mindazokat a dolgokat, amiket azoktól kértél, akik kedvessé szeretnének válni a számodra. Gondosan áttanulmányoztam a listát, s azt éreztem, hogy a magam részéről minden rendben. Csak panaszkodtam és kínlódtam, s azon tűnődtem, hogyan is csaphattál be, a hogyan szeghetted meg a szerződés Rád eső részét? Végig mentem az összes tevékenységen, amelyek az istenszeretetet fejlesztik ki. Sokszor hallottam már ezekről, és gyakran prédikáltam róluk másoknak. Azonban kezdtem azt hinni, hogy csak bolondot csináltam magamból. Hol vannak a teljesen meghódolt és felhatalmazott tiszta hívők? Panaszkodtam és kínlódtam: miért kell olyasvalamiről prédikálnom, amim nincs is, és amiben nem is hiszek? 

Körülnéztem a csatatéren, s olyan bhaktákat kerestem, akiknek a társaságát korábban élvezhettem már, miközben Téged szolgáltalak. Van, aki visszavonult, másokat komolyan megsebesítettek, ám nem vettek tudomást a sérüléseikről. Mások még arra is buzdították a társaikat, hogy hagyják ott velük együtt a csatamezőt. Panaszkodtam és kínlódtam a helyzetem miatt. Képtelen voltam megmenteni a bajtársaimat vagy akár csak tartani bennük a lelket, hogy harcoljanak, ezért hogyan is várhatnám el, hogy ugyanezt megtedd Te értem? 

Drága Uram, Syama, tegnap azon meditáltam, hogy Te vagy a legfőbb élvező, híveid azonban gyakran jobban szenvednek, mint bárki más. Arra gondoltam, mi is az értelme meghódolni egy olyan mester előtt, aki azt élvezi, hogy az alárendeltjei szenvednek? Az első gondolataim arra voltak hivatottak, hogy megértsem, hogy a szenvedésem a saját börtönöm lett. Kínok között felkiáltottam, és búsongtam: „Miért kell az Úr híveinek szenvedniük, ha a mesterük minden gyönyör tárháza?” 

Tegnap túláradtak bennem a kétségek. Kételkedtem a szeretetedben. Hogyan is engedheted pont Te, a szeretet megtestesülése, hogy ilyen kínzó fájdalmat tapasztaljak? Kételkedtem a létezésedben, mert hogyan is vagy képes elviselni a dühömet és sértegetéseimet, amelyek valóban kihívást jelentettek a számodra, hogy vagy megmutasd Magadat nekem s átölelj, vagy cakráddal elpusztíts engem. Sem nem öleltél át, sem nem dobtad rám a cakrádat. Felkiáltottam és keservesen szenvedtem, hogy végre tégy valamit. Végül is miért is kellene megpróbálnom mindenemet odaadnom Neked, amikor sem nem értékeled, sem nem fogadod el felajánlásomat? 

Úgy határoztam, olyan gyorsan elmenekülök előled, amilyen gyorsan csak tudok. Meg kellett találnom a boldogságot, a szeretetet, a biztonságot és a barátságot. Elkezdtem terveket szőni arról, mit tegyek, hova menjek, kinek a társaságát keressem. Meglepetésemre rájöttem, hogy semmi mást nem akarok tenni, mint dicsőíteni Téged. Nem akartam sehova sem menni, ahol nem imádnak Téged, nem akartam senkinek a társaságát, aki képtelen velem megosztani a kedvteléseid pillanatait. Most már úgy üvöltöttem, mint még soha. Mit tegyek? Nem tudtalak elhagyni, de Veled sem tudtam maradni. Hangos és hosszú kiáltást hallattam, aztán felriadtam, s rájöttem, hogy csak álmodtam mindezt a magam önsajnálatában, magányában és bizonytalanságában. Ahogy felocsúdtam, értékelni tudtam, hogy milyen nagy szeretettel vezettél ki engem az alvásból. Elviselted a tudatlanságomat és az illúzióimat, kedvesen vártál rám, hogy levetkőzzek minden befedettséget, s felébredjek magam is, csatlakozzam Hozzád és felkeltsek másokat.  

Drága Uram, Syama, tegnap annyira zavart voltam és féltem. Az álmom túl valódinak tetszett. Aztán hallottam, amint azt mondod: „Akár alszol, akár ébren vagy, az én szerető gyermekem vagy.” Aztán hozzátetted:  

„Hogy fogod megkapni a szeretetemet, ha befedett maradsz és alszol?” Azonnal felugrottam, és félredobtam a befedettségemet. Igyekeztem felzárkózni valakihez, aki sokkal előbb ocsúdott fel, mint én, s arra kértem az Úr szolgáját, hogy tartson magához közel, hogy biztosan ne aludjak el újra. Az Úr e szolgája felém fordult, és mosolyogva így szólt:  

„Kedves testvérem, az Úr már megbízott azzal, hogy éberen tartsalak, és hogy azelőtt ébredjek fel, hogy feladtad a befedettségedet. Látod, kis ember, az Úr mindnyájunkat egyformán szeret. Sosem hagyja, hogy egy lélekre ne vigyázzon senki, vagy ne figyeljen rá senki, akár elismerjük, hogy Ő létezik, akár nem. Ő a mi igazi jóakarónk. Nagyon szerencsések vagyunk. Tegyünk hát másokat is szerencséssé, és ébresszük fel őket. Van, aki még el sem kezdett álmodni.” 

Ránéztem a vezetőmre, és észrevettem, milyen gyönyörű is. Az Úr szépségéből, együttérzéséből és türelméből jócskán osztozott. Letérdepeltem, megragadtam a lábait, és megköszöntem, hogy létezik. Megpróbáltam szavakkal kifejezni elismerésemet, de elcsuklott a hangom, és mindössze ennyi hagyta el a számat: „Olyan koldus vagyok, aki egy igaz barátra lelt.”

Anya, köszönöm, hogy felébresztettél engemet

            Tegnap rémálom gyötört: az anyagi világban voltam rab. Féltem, szomorú voltam és depressziós. Állandó háború dúlt és vitatkozás zajlott a nemzetek, törzsek között, sőt, még a családokon belül is. Az emberek annyira rászoktak a nemi életre, a húsevésre és a kábító és mámorító szerek fogyasztására, hogy többnyire csak aludtak, és az életük hátralevő részét értelmetlen cselekedetekre pazarolták.

            Ebben az álomban sok őrült, hajléktalan embert láttam, akik éheztek. Az érzékeik börtönében ennek a világnak minden lakója állandóan aggodalmaskodott, amit másokra vetített, aminek agresszió és sértegetés lett az eredménye. Nem bíztak egymásban az emberek, mert mindenki csaló volt. Akik úgy vélték, hogy kicsit kevésbé bűnösök, hatástalan vallásos életstílusba merültek, ami nem segített nekik abban, hogy a kötöttségektől megszabadítsák saját magukat és azokat, akik tőlük függtek. Bolyongtam, s őrültként kerestem valami magasabb rendű, értelmesebb megtapasztalást, és őrültségemben kétségbeesetten boldogtalan voltam.

            Mivel nem akartam meghódolni, megpróbáltam elvonni valahogy a figyelmemet minderről: egyetemi tanulmányokat folytattam, különféle munkákkal és társadalmi kikapcsolódással kísérleteztem. Rengeteg barátom volt, mindegyikük a frusztráció más és más ízét hozta az életembe. Megpróbáltam a frusztrációmat a másik nem segítségével szőnyeg alá söpörni, és a tökéletes partnert kerestem. Csak a mély elégedetlenséget találtam magamban, ill. a zsémbelő lelkiismeretem eközben arra emlékeztetett engem, hogy csak tettetem, hogy boldog vagyok.

            A fájdalom égetett, szenvedésemet szavakkal leírni lehetetlen. Az unalom és gyötrelem követtek mindenhova. Az öngyilkosság gondolata incselkedett velem, mint egy kéjvágyó szerető. A miszticizmushoz és spiritualizmushoz fordultam, a tévhitben keresve a tisztánlátást. Minél inkább elmerültem a szervezetek ténykedéseiben, annál szervezetlenebb lett a saját életem. A kínom akkor hágott a tetőfokára, amikor végül megértettem, hogy ez nem az én otthonom, de semmit sem tudtam a saját helyemről.

            Csatlakoztam a bhaktákhoz. Bár nem voltak nagyon hűséges gyakorlók, legalább tudták, hogy ki kell jutniuk ebből a világból. A legtöbben küzdöttek egy ideig, majd feladták az erőfeszítést, és újra megpróbálták magukat beleszőni az illúzió szövetébe.

            A betegségem napról napra fokozódott. Szívem Urához könyörögtem; arra vágytam, hogy csatlakozhassak Hozzá a királyságában. Élvezettel olvastam a kalandjait és kedvteléseit, és amiatt sajnáltam magamat, hogy képtelen vagyok bennük részt venni. Elmémmel játékokat űzve, elfoglaltam magamat, hogy kevésbé érezzem haláltusám súlyát. Talán én magam voltam a probléma? A legtöbb ember végezte a dolgát, és nem zavarták meg a menekülés gondolatai. Miért hagyta az Úr, hogy ilyen tisztító tűzön menjek keresztül? Indokolatlan kegyedért kiáltok.

           Minden elveszettnek tűnt, amíg azt nem érzetem, hogy gyengéden megrázol, drága Isteni Anyám. Mivel törődsz a gyermekeddel, felébresztettél engem a rémálmomból. Nincsenek szavak arra, mennyire megkönnyebbültem és milyen boldog voltam, amikor rájöttem, hogy a pokoli börtön egy álom volt csupán. Leírhatatlan boldogság kerített hatalmába, amikor megtudtam, hogy soha el nem hagytam egy pillanatra sem a társaimat és a mesetereim lakhelyét. Az atyám nem hagyott el engem. Anyám gyengéd törődése újra a csodálatos valóságba emelt, amelynek magam is része voltam.

            Ó, Isteni Anyám! Azért imádkozom, hogy sosem menekülhessek kegyes pillantásod elől. Az éberséged nélkül az élőlények megkönnyebbülést nem ismerve szenvednek pokoli illúziótól és álmoktól az anyagi világegyetemben… Hálás maradok Neked…

Édes drága Uram! Kérlek, engedd meg, hogy menedéket vegyek a lábaidnál. Hatalmazz fel, hogy véghez vihessem a vágyaidat, és adj nekem erőt és értelmet, hogy Eléd járulhassak. A tulajdonod vagyok, tégy velem, amit jónak látsz. Sose hagyd, hogy az érzékeim rabszolgája legyek. Vezess engem a bensőmben, és hadd tapasztaljam meg továbbra is Srila Prabhupada szeretetét, és isteni, transzcendentális áldásaidat.

Ajánlás

Ezt a könyvet

Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadanak ajánlom, 

aki azért könyörgött az Úrhoz, hogy szórja ránk a kegyét.

A szerkesztő előszava

A koldus sorozat meditációk és merengések gyűjteménye, amelyeket Ő Szentsége Bhakti Tirtha Swami írt és osztott meg velünk az évek során. Ő az egyetlen afro-amerikai guru a vaisnava hagyományban, amelyet Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada hozott először nyugatra, és amely töretlen formában 5000 éven át tanítóról tanítványra hagyományozódott.

A vaisnava hagyomány egyik fő írása a Bhagavad-Gíta, ami az Úr és egy bhaktája, a nagy hadvezér, Arjuna közötti párbeszédnek a szövege. A beszélgetés folyamán az Úr elmagyarázza, hogy az élet végső célja ill. a tartós boldogság forrása, ha az odaadó szolgálatban egyesülünk vele és a társaival. Az Úr ezt jobban kifejti, pusztán azért, mert annyira szereti az élőlényeket. Néha alászáll Ő Maga vagy elküldi a szóvivőit, hogy emlékeztessen minket a mi magasabb rendű hívatásunkra. Lehet, hogy változnak a nevek – Krisztus, Allah, Krisna, Jehova, Jahve – és lehetnek bizonyos belső „vallási” eltérések az idő, a hely és a körülmények miatt, azonban az alap üzenet ugyanaz: az Úr töretlen odaadó szolgálata. Ezt gyakran úgy fejezhetjük ki ebben az életünkben, hogy másokat szolgálunk és gondoskodunk róluk.

Bhakti Tirtha Swami sokat utal a Bhagavad-Gítára és más védikus irodalmakra a meditációk folyamán, néhány esetben úgy beszél hozzánk, mintha magukból a kedvtelésekből kiáltana hozzánk. Miközben a védikus irodalom megértése tényleg fokozza az olvasás tapasztalatát, ezek a meditációk nem kifejezetten csak a vaisnava hagyomány tagjaihoz szólnak. Bárki, aki valaha is küzdött azért, hogy állhatatosan a lelki úton haladjon, vagy akinek az életét az indokolatlan szeretet és a hiteles lelki vezetőnek könyörületessége valaha is megérintette, azonosulnak ezekkel a meditációkkal, és újra értékelni fogják, miért és hogyan jött ez a lelki vezetés.

Ő Szentsége a Védákból származó különféle neveken szólítja meg az Urat, hogy  a lélek és az Úr közötti különféle hangulatokat és kapcsolatokat hangsúlyozza, ahogy a Kovács, Apu és a Főnök szavak is vonatkozhatnak ugyanarra az emberre, de különböző kapcsolatot jelölnek a beszélő és a megszólított között. A szöveg végén található egy szójegyzék, amely ezeknek az ismeretlen neveknek a rövid meghatározását tartalmazza.

Nagyon örülünk, hogy lehetőségünk van A koldus sorozat első részének meditációit  megosztani az olvasóval, és mindenkinek azt kívánjuk, hogy újuljon meg a hite az Úr kegyében és szeretetében, ahogy az a guruként ismert könyörületes hírvivőn keresztül árad/folyik. 

A szerző jegyzetei

Tíz féle vaisnava ima létezik. Ezt a tíz formát sok nagy acarya használta. Srila Narottama Dasa Thakura a Prarthana c. könyvében ezeket mind említi is,  és ezek ugyanazok a típusú imák, amelyek Srila Bhaktivinoda Thakura írásaiban fellelhetőek. A koldus I-et és II-őt úgy írtam meg, hogy ezeket a fajta imádkozó állításokat használtam, amelyeket alant felsorolok:

1.      Samparthanatmika: Közvetlen imák az Úrhoz.

2.      Sva-dainya-bodhika: Szavak, melyek segítségével az Urat alázatosságunkról tájékoztatjuk.

3.      Manah-siksa: Utasítások a saját elménknek.

4.      Vilapatmika: Nagy bánkódás kifejezése.

5.      Vaisnava-mahima-prakasika: Az Úr bhaktáinak dicsőségét felfedő imák.

6.      Sri-guru-vaisnave-vijnapati-rupa: Az ember lelki tanítómestere vagy az Úr bhatái felé tett supplication

7.      Sri-dhama-vase-lipsatmika: Vágyakozás arra, hogy az Úr kedvteléseinek szent helyein élhessünk-

8.      Sadhaka-deher-lalasa-sucika: imák, melyek kifejezik, hogy szabályozott odaadó szolgálatot szeretnénk végezni, egy gyakorló bhakta testében.

9.      Siddha-deher-lalasamayi: Imák, melyek kifejezik, hogy valaki spontán odaadó szolgálatot szeretne végezni egy tökéletes lelki testben.

10.  Aksepa-bodhika: Imák, melyek nagy bánatot és szomorúságot fejeznek ki, mert az ember azért hibáztatja magát, mert az az anyagi világba zuhant.

A Bhagavad-gítá a védikus irodalom egyik alapműve, amely mindazok számára készült, akiknek nincs elég idejük arra, hogy áttanulmányozzák a végeláthatatlan védikus irodalmat. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része, de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé. Filozófiai mélységeire pedig nem csak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – beleértve példának okáért G. W. Hegelt, vagy Albert Einsteint.

A Bhagavad-gíta cím szó szerint azt jelenti, hogy “Isten éneke”. Tizennyolc fejezetből és hétszáz szanszkrit nyelvű (négysoros) versből áll a mű, amely több mint ötezer éve örvend köztiszteletnek. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiai párbeszédének tartják. A Gíta a Mahábhárata egyik legnagyobb feszültségű pontján hangzik el. Két hatalmas sereg, az öntelt Kuruk és a jámbor Pándavák ütközete előtt állunk. Ardzsuna, a Pándavák legkiválóbb harcosa szorong a beláthatóan sok emberáldozatot követelő harc előtt. Kétségeivel Krisnához fordul, aki magára vállalta Ardzsuna harci szekerének hajtását: “Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem! (Bg.2.7)

Ardzsuna a Legfelsőbb Személyként, Istenként fogadja el Krisnát, aki kedvtelései érdekében szállt alá a Földre. Kérdéseket intéz Hozzá, és párbeszédükből kirajzolódnak a védikus filozófia körvonalai.

A Bhagavad-gítá öt fő témáról tanít:

- az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről,
- az anyagi természetről,
- az élőlényekről,
- az örök időről
- és a különféle tettekről.
A Bhagavad-gítá korábbi fordítóinak célja általában az volt, hogy félretolják Krisna személyét, és saját elképzeléseiknek és filozófiájuknak adjanak helyt. A mű célja azonban Krisna személye, ahogyan azt maga a Gíta is elmondja. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda fordításának és magyarázatának az a célja, hogy az olvasót Krisna felé vezesse, s nem az, hogy eltávolítsa Tőle. Éppen ezért a Bhagavad-gítá úgy, ahogy van egyedülálló alkotás. Kétségtelenül ez az egyetlen olyan fordítás, amely e csodálatos szentírás valódi mondanivalóját tárja fel.

Letöltés itt
Mérete: 2.8Mb
Formátum: pdf

A lelki harcos: a kéjvágy szeretetté változtatásának művészete olyan könyv, amelyet élvezni és értékelni kell, amely lelki erőt ad, felülmúlhatatlanul értékes a mindennapi életben, ezért többször is el lehet olvasni. Nagyon sok könyvet kapok azzal a kéréssel, hogy olvassam el, de sajnos, bármennyire fáj is, hogy ezt kell mondanom, a legtöbb könyvnek nagyon kevés a mondanivalója, ha ugyan nem semmi. Csak a szavakat teszik egymás mellé, hogy szórakoztassák az elmét, és néha foglalkoztassák az értelmet is. Elképzelhetik, milyen boldog és izgatott voltam, amikor olvasni kezdtem A lelki harcos II-t, és közben magamra találtam. Nagy örömmel mondtam magamnak: „Igen, igen! Erre van szükségem. Ebből fogok tanulni, ezt a tudást alkalmazom.”

A legnagyobb gyönyörűséggel nyilatkozom arról, milyen egyedülálló módon és könnyen megérthetően beszél Bhakti Tirtha Szvámi az ősrégi és örök tanításokról, a könyv tartalmáról. Bár személyesen sose találkoztunk, bizonyos értelemben mégis találkoztunk már, és ennek nagyon örülök: olvastam a korábbi könyveit, meghallgattam egy szalagot, amelyre az egyik leckéjét vették fel. Nagyon mély benyomást gyakorolt rám, milyen bátran mondja ki a legmélyebb igazságokat, és milyen gazdag a tudása. Mint író, pap és előadó, jól ismerem, mi elégíti ki az embereket annyira, hogy még többet akarjanak hallani, és eljöjjenek az előadásokra.
Bhakti Tirtha Szvámi eljut a problémáink lényegéhez, és valódi, örök megoldásokat kínál, amelyek meghaladják az átlagos vallási vezetők és politikusok világias hitét és szónoklatait.
Az elsősorban, de nem kizárólagosan keresztény, iszlám és védikus tanításokból álló könyv összetétele komoly tanulók számára alkalmas, akik őszintén meg akarják tudni, hogy kik, hogyan élhetnek harmóniában Isten törvényeivel, hogyan szerethetik Istent, és mint ember, hogyan lehetnek sikeresek. A szerző nagyvonalúan előadott leckéi nehezek, nem az a fajta, hogyan szerezhet valaki magának egy férfit, hogyan tarthatja meg a feleségét, vagy hogyan használja ki Istent és az univerzumot ahhoz, hogy megkapja azt, amit akar. Ezeket természetes módon érheti el az, aki szeret – nem akkor, ha kihasználja őket.
A lelki harcos minden oldala tele van tudással, ami mindenkinek nagy hasznára válik, tartozzon bármely valláshoz, amennyiben a saját és a mások javával törődik, és igazán arra vágyik, hogy mint ember, teljesítse a küldetését. Sok könyv csak egy-két Aha!-t csal ki belőlünk, mondanak valami érdekes dolgot, amit felhasználhatunk az életünkben; vajon megér ez annyit, mint a könyv ára, és az olvasásra fordított idő? Ennek a könyvnek azonban minden bekezdése, néha minden sora egy Aha-élmény! Most már másodszor, harmadszor olvasom el ennek az Istentől inspirált könyvnek olyan sok fejezetét.
Mindenkinek szüksége van erre a könyvre. A házaspárok vagy családok olvassák együtt, beszéljék meg ezeket a tanításokat, vitassák meg, hogyan építhetik be ezeket a hatalmas igazságokat a beszélgetéseikbe és a kapcsolatukba. Az iskolák a pszichológia-órákon használhatják, vagy legalábbis megbeszélhetik ezt a könyvet, mert ebben sokkal több van, mint a betegség-analízis világi pszichológiája, egyenesen a problémák szívére és velejére céloz; ez pedig Isten szeretete.
Egy Isten nélküli rendszer végső soron csak utópiákat szül. Nem élhetünk mennyei életet, amíg azt hisszük, hogy mi vagyunk a tulajdonosok, a valódi tulajdonost, Istent pedig kívül hagyjuk; amíg az Ő királyságának költségére élünk. Ha Isten áll a középpontban, akkor minden lehetséges, az az élet boldog, szeretetteljes, tehetős és gazdag.
Mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor fel kell ébrednie, elő kell hozni, kifejezésre kell juttatni a kihívásokat, hogy valójában kik vagyunk, és mi az igazi önvalónk. Mindenkinek, minden pillanatban szembe kell néznie ezekkel a kihívásokkal. Életproblémáinkat csak akkor oldhatjuk meg, ha birtokoljuk az örök tudást és az igazságot, és ezt a tudást minden körülmények között alkalmazzuk.
Minden, amit az életben birtokolunk, az, amit megérdemeltünk. Ha Önök a szeretetre, boldogságra és felszabadulásra vágyakoznak, azt javaslom, kezdjék ezzel a könyvvel.
Isten áldjon meg téged, Bhakti Tirtha Szvámi, köszönöm neked, barátom, hogy ezt a nagy, óriási ajándékot adtad mindenkinek.

Terry Cole-Whittaker, dr. theol.

Letöltés itt
Mérete: 489kb
Formátum: pdf

Reméljük, hogy ezzel sikerült egy olyan légkört teremteni, amelyben a szó szoros értelmében az olvasó a hallgatóság egyik tagjának érezheti magát, és így megtapasztalhatja egy kitűnő szónok hatásos jelenlétét, amint megosztja velünk a mindannyiunk számára oly fontos lelki táplálékot.

Szeretnénk megemlíteni néhány más stilisztikai elgondolást is. Bhakti Tirtha Swami előadásaiban a legkülönbözőbb spirituális filozófia gondolatköréből merít, ám mivel hallgatósága legtöbbször és főként a keresztény és védikus hagyományokban jártas emberekből állt, ezért leggyakrabban ezekre az írásokra utal. Időnként szanszkrit szakkifejezéseket (terminológiát) használ a Védákból, amely a világon most az Indiaként ismert területről származó ősi írások óriási tömegét jelenti. Ezt a terminológiát, ahol lehetett, elhagytuk, illetve lefordítottuk. Ám ahol e szakkifejezések fontosnak bizonyultak, megpróbáltuk jelentésüket a szövegkörnyezeten belül elmagyarázni.
Továbbá, minden fejezet az eredeti előadások után feltett kérdésekkel és előadói válaszokkal zárul. Úgy gondoltuk, hogy ezek némelyike az olvasó egyes felvetéseivel is egybevághat. Ez a „kérdezz – felelek” módszer Bhakti Tirtha Swami részéről több olyan szemponttal is szolgál, amelyből kiindulva az itt tárgyalt témaköröket vizsgálhatjuk.

Ez a könyv a harmadik kötet A lelki harcos sorozatunkban. Az első kettő, a Spiritual Warrior: Uncovering Spiritual Truths in Psychic Phenomena (A lelki harcos: lelki igazságok a pszichikai jelenségekben) és a Spiritual Warrior II: Transforming Lust into Love (A lelki harcos II: hogyan legyen a kéjvágyból szeretet/szerelem) már nyomtatásban van, és már sok más nyelvre is lefordították, ahogyan Őszentsége több más művét is. A következő oldalakon található információ rendkívül ritka, és azt reméljük, hogy az olvasó a lehető legjobban hasznosíthatja az általa tartalmazott tudás java részét. Ha az ember ezt a tanítást komolyan veszi, akkor életét a legfenségesebb szerető kalanddá változtathatja.

Letöltés itt
Mérete: 815kb
Formátum: pdf

Puspanjali and Guru-puja at Gita Nagari 02/25/2005

Vyasa-puja Welcome at Gita Nagari, 02/24/2005

Srimad Bhagavatam class 4.21.14 at Gita Nagari 02/26/2005

Lecture at Bhaktivedanta Manor London in 1999 part 1

Lecture at Bhaktivedanta Manor London in 1999 part 2

Lecture at Bhaktivedanta Manor London in 1999 part 3

Lecture at Bhaktivedanta Manor London in 1999 part 3

Bhakti Tirtha Maharaja: Die Before Dying

Bhakti Tirtha Swami in Sao Paulo – Brasil 2004

Maha BTSwami Harinama in Ghana

BTSwami Harinama in Ghana
After the wonderful vyasa puja program at our mandir devotees were on harinama at a nearby village to distribute the holy name.

Jaya Gurudeva

This is the video of sunday feast kirtan with Bhakti Tirtha Swami in Brisbane Australia part 1

Sunday feast kirtan with Bhakti Tirtha Swami part 2

Sunday feast kirtan with Bhakti Tirtha Swami part 3

Bhakti Tirtha Swami Speaks on Global Peace

H.H. Radhanatha Maharaja remembering on H.H. Bhakti Tirtha Maharaja part 2

Bhakti Tirtha Maharaja: Attitude of gratitude part 1

Bhakti Tirtha Maharaja: Attitude of gratitude part 2

Bhakti Tirtha Maharaja: Cancer an offering of tough love to

Bhakti Tirtha Maharaja: Death can be perfect escape

Bhakti Tirtha Maharaja: I died on august 5. 2004

Bhakti Tirtha Maharaja: We did farewell to connect deeper

Bhakti Tirtha Maharaja: Stone in Vrindavan part 1

Bhakti Tirtha Maharaja: Stone in Vrindavan part 2

Mostanában hajlamos vagyok mindenhol Bhakti-tirtha Maharájáról beszélni. Ma reggel érkeztem Bombaybe. Este eljött hozzám Brajahari Prabhu a bombayi templom president, és beszélgetésünk fokozatosan Bhakti-tirtha Maharájára terelődött. A beszélgetés folytán az az érzésem támadt, hogy fel kellene hívnom Gíta-nágarit, és megkérdezni, hogy van Maharája. Azt hittem, hogy csak Maharája egészségi állapotáról tudok majd érdeklődni, de, amikor a mataji, aki felvette a telefont rájött, hogy én vagyok az, mondta, hogy beviszi a telefont Maharájának, és megkérdezi tőle, szeretne-e beszélni velem.

Maharája hangja erősebb volt, mint valaha, majd mellékesen megjegyezte, hogy már csak egy pár napja van hátra. Egyáltalán nem aggódott, hogy el kell hagynia a testét. Inkább arról a pozitív hatásról beszélt, amit ez a helyzet idézett elő. Elmondta, hogy nemrégiben bemutatták az egyik leckéjén készült videó felvételt az Új Vrindávanai fesztiválon, és a bhakták mind sírni kezdtek. A fesztivál után, a múlt vasárnap, 35 bhakta jött el Gíta-nágariba, hogy meglátogassák őt, és olyan csodálatos volt beszélgetni velük. Elmondtam neki, hogy a múlt vasárnap előtti vasárnap beszéltem róla a durbani leckén, és utána, amikor bejelentettem, hogy megjelent a Lelki Harcos legújabb kötete, legalább százan álltak sorban, hogy megvegyék a könyvet. Tizenöt perc alatt kiosztottam 96 darabot. Mondta, hogy már hallott erről, és nagyon szépen köszöni.

Elmondta, hogy Jayapataka Maharája is meglátogatta őt. Nagyon emlékezetes volt a találkozás. Hosszan elbeszélgettek, és nagyon élvezte, hogy vele lehet. Jayapataka Maharája nagyon meghatódott, és nem akarta elfogadni, hogy nemsokára el kell hagynia ezt a világot. Mondta neki, hogy Krsna maga Yogesvara, aki bármilyen csodára képes. Amikor ezt mondtam nem értett egyet az ötlettel: „Nem, nincs rá szükség. Jobb, ha eltávozom. Az igazat szólván nagyobb hatása lesz a távozásomnak, mintha maradok.”

Elmélkedő hangon folytatta: „Nehéz természetem van. Tapintatlan, durva, agresszív és szenvedélyes vagyok. Ennek eredményeképpen sok bhakta félre értett. Ők is agresszívan reagáltak, és nem igen értették valódi szándékomat. Emiatt konfliktusaink voltak, és egy ellenséges hangulat alakult ki. Nem jó, ha a sadhuk ellenségeskednek egymással. Ha azok, akiknek világszerte a szeretetet kellene terjeszteni, meggyűlölik egymást, ki fogja, akkor megmenteni a világot. Én mindenkit szeretni akartam, de látod, hogy mi történt. Ezért jobb, ha elmegyek. Akkor, majd átgondolják a szándékaimat, és jobban megértenek. Úgy érzem, hogy jobb szolgálatot teszek, ha távozom, mintha maradok. Egy lány Ausztráliából ezt írta: „Guru Maharájának meg kell halnia, mielőtt egy kicsit megkomolyodunk”.

„Egyszerűen csak egy bábu szeretnék lenni Sríla Prabhupáda kézében. Tegyen velem azt, amit akar. Élni vagy halni, nem mindegy? Hiszen a halál csak testcserét jelent. Most már látom, hogy a velem történtek miatt mennyire megnyílt a szívem. Olyan csodálatos megszabadulni a hamis egótól és a szív valamennyi tisztátalanságától”.

Éreztem, hogy elfognak az érzelmek. Fájt a szívem, ahogy arra gondoltam, hogy egy olyan bhakta társaságától kell hamarosan megválnunk, aki mindig példamutató volt, és aki elérte lelki tisztaságának csúcsát. Jól kihasználhattuk volna társaságát, melytől gazdagabbá válhattunk volna, de ez a jó szerencse már nem tart sokáig. Amikor elkezdtem mondani, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, kuncogott, és szokásos gyermeteg módján így szólt: „Tudod, teljesen úgy beszélsz, mint Sríla Prabhupáda. Mindig bátorítasz, és a telefonvonal zúgása is teljesen olyanná teszi a hangodat, mint az övé. Lehet, hogy ez Krsna elrendezése. Rajtad keresztül próbál nekem tanítani valamit”.

Megkérdeztem tőle, hogy valóban az utolsó volt-e az a levét, amit a bhaktáknak írt. Így válaszolt: „Igen az volt az utolsó levelem a bhaktákhoz. Már nem azon a szinten fogok kommunikálni, hanem valamilyen másikon. Végtére is a kapcsolatunk örök, és azok, akik tiszták továbbra is együtt maradnak, és együtt szolgálnak. Annyira boldog vagyok, hogy egy ilyen Istentestvérem van, mint te.”

Elkezdett engem dicsőíteni. Felidézte, hogy bánt velem Sríla Prabhupáda, és hogy mennyi kegyet kaptam tőle. Szégyelltem hallgatni, nem hogy leírni, hogy mindenki elolvassa. Ezért nem írom le.

Amikor elmondtam, hogy mennyire szégyellem magam, így szólt: „Én nem hízelgek neked. Mit nyerhet egy haldokló a hízelgéssel?”
Beszélt a mozgalmunk, és a tiszta, motivációmentes vezetés fontosságáról. Folyton azt hangsúlyozta, hogy szükség van egy becsületes és erős vezetésre, amiben mindenki megbízhat, és amit habozás és fenntartás nélkül képes követni. Csak akkor lesznek képesek a hívek feltétel nélkül felajánlani a szolgálatukat, ha szert tesznek erre a bizalomra.

Ekkor azt mondtam, hogy épp azért van szükségünk egy olyan vezetőre, mint amilyen ő, hogy tovább vezessen bennünket. Azt a fajta prédikálást, amit ő folytatott, csak ő tudta véghezvinni. A világ legnagyobb vezetőinek prédikált, és mély benyomást gyakorolt a szívükre. Még azok is megenyhültek, és kedvezően tekintettek ránk, akik a vele való találkozás előtt ellenségesek voltak a mozgalmunkkal szemben. Mauritius volt miniszterelnöke Mr. Jagannáth is közéjük tartozott. Emlékszem, a durbani Világ Hindu Konferencián tartott beszédére. Ő volt az egyik kulcsember. Beszéde olyan kedvező fogadtatásban részesült, hogy utána az emberek hosszú ideig állva tapsolták őt. Mindenki szívét megnyerte, akár hová is ment.

Azt mondta: „Azért imádkozom Sríla Prabhupádához, hogy továbbra is szolgálhassam őt. Szolgálhattam őt ezen a testen keresztül, ami egy nagy élmény volt. Most azonban el kell hagynom, mert már nem elég erős ahhoz, hogy további szolgálatot végezzen. Igazán várom már, hogy egy jobb testet és helyzetet kapjak, hogy folytathassam a szolgálatomat”.

Nagyon hálás vagyok Sríla Prabhupádának. Láttam, hogy ez a szerencsés lélek, az ő tanításainak köszönhetően, elérte a lelki tökéletességet. Ez a csodálatos Istentestvérem most mindent bemutat, amit a szentírások oldalain olvastam. Nem tudtam visszatartani érzelmeimet, s így szóltam hozzá: „Olyan szerencsés vagyok, hogy kapcsolatba kerültem veled. Túlléptél a test kötelékein, és teljesen megszilárdultál lelki azonosságodban. Meghódítottad a halált, és elérted a legfelsőbb lelki tökéletességet. A szentírásokban ezt úgy hívják, hogy svarúpa siddhi, a lelki önvaló tökéletessége. Ez az az állápot, amikor a lélek, annak ellenére is, hogy még az anyagi testben van, felszabadult. Ez a Jívan Mukta állapota.

Biztos elszégyellte magát, mert így szólt: „Kedves tőled, hogy ilyeneket mondasz rólam”.

Tovább próbálkoztam kifejezést adni aggodalmamnak, amit drága Istentestvérem és barátom elvesztésének gondolata okozott, akitől olyan sokat tudnék tanulni, és aki olyan sokat tudott volna még nekem segíteni a Sríla prabhupáda lótuszlábai felé vezető utamon. Nem találtam semmi okot Krsna ezen elrendezésére.

Erre ő ekképp nyugtatott meg: „Ne aggódj, mert, még ha el is távozom, elmegyek hozzád. Továbbra is kapcsolatban maradunk egymással. Tudod, hogy a fizikai sík nem az egyetlen síkja annak, hogy kapcsolatban legyünk. A valódi sík, a lelki sík, melyen örökké kapcsolatban vagyunk egymással.”

„Kérlek tény így. Sokkal jobb helyzetben leszel, hogy felvedd majd velem a kapcsolatot arról a síkról, és kérlek, áldj meg, hogy megszabadulhassak minden anarthámtól, hogy tudjak veled kommunikálni”.

Biztosított, hogy megteszi. Aztán egy kis szünetet tartott, és így szólt: „Ha holnap meghalok, boldog leszek, hogy beszélgethettem most veled”.

(Bhakti Caru Maharája)

A kérdések és válaszok:

K: Jelenleg a megvalósításaid közül melyik a legnagyobb?

V: Sokkal jobban értem, hogy milyen teljesen a Legfelsőbb Úron függeni, aki ‘svarupa-laksana’, a fejlődés leghatékonyabb aspektusa. Úgy tűnik, a feltételekhez kötött lelkek általában megtalálják a módját, hogyan kerüljék el a teljes függést. Azt is jobban kezdem érteni, hogy a legfontosabb a törekvés a Krisna-tudatban, még akkor is, ha a tőlük telhető legtöbb még mindig nem kielégítő. Ezért ahhoz, hogy valaki tényleg elmerülhessen a bhakti gyönyörében, annak a személynek végtelen kegyet kapnia, mivel mayanak annyi szövevényes és otromba trükkje van, főleg ebben a Kali-yugában. Srila Visvanatha Thakur kifejti a törekvés és a kegy fontosságát a Damodara-lilában, amikor Yasoda mama megpróbálja megkötni Krisnát, de a kötél mindig 5 centivel rövidebb. Elmagyarázza, hogy ez a kedvtelés azt jelképezi, hogy ahhoz, hogy megkössük és elfogjuk az Urat, két tényezőre van szükségünk, elegendő törekvésre, ami kettősségektől mentes, és elegendő kegyre.

K: Megosztanád velünk, milyen ebben az állapotban a tudatod?

V: Vaisnaváknak nem helyes megnyilvánítaniuk a teljes bhajan-jukat, de a szeretetteljes kapcsolat (pritti) egyik alapelve az elme és a tudat feltárása.
Mivel szeretem kiszélesíteni a szeretetteljes kapcsolataimat, nem bánom, beszélek róla egy keveset. Jelenleg mély hálát érzek annak ellenére, hogy a betegségem végzetes. Számtalan sok dolgot sokkal jobban értékelek, annyi mindent, hogy fel sem tudnám sorolni ebben a levélben. Srila Prabhupada és a bhakták felé érzett megbecsülésem többszörösére nőtt. Azt is érzem, hogy sokkal jobban kinyílt a szívem. Ha úgy gondoljátok, szentimentális voltam korábban, készüljetek fel, hogy most még jobban szentimentális vagyok (mosoly). Szeretnék egy egyszerű példával élni, hogy összefoglaljam a tudatomnak egy aspektusát. Korábban, abban a helyzetben, hogy volt egy darab almás pite, alázatosan és lelkesen kettévágtam a pitét, hogy az első szeletet neked adjam. De közelebbről megnézve lehetett volna látni, hogy a kisebbiket adtam neked. Ha-ha-ha!!! És a kisebb darabot nem csak odaadóan adtam volna oda neked, hanem időről időre emlékeztettelek is volna rá, mennyire önzetlenül viselkedtem ebben a szituációban. Jelenleg, ha lenne egy darab almás pite, odaadnám neked olyan módon, hogy nem éreznéd, hogy megfosztottam volna magamat, és ha megnézed, örömmel adom a nagyobb darab pitét neked. Láthatóan a második példában nagyobb a szeretet és a nagyra becsülés feléd.

K: Most hogy szembesítettek azzal, hogy lehetséges, hogy hamarosan eltávozol, milyen tapasztalataid vannak a Szent Név éneklése során?

V: Alapvetően a japázást kötelességből csinálom, de sosem volt olyan nap, hogy ne japáztam volna le a köreimet. Az évek során kezdetben 42 kört japáztam, utána 32-t, majd 20-at naponta. Mégis, ha mélyebb kapcsolatot szeretnék a Szent Nevekkel, csak Krisna kegyéből tehetem meg. Sokféleképpen lehet erősíteni a japázást. Amikor a templomban vagyok, főleg ha ott van Srila Prabhupada murtija, és Srila Prabhupada lábainál ülök, és úgy japázom, meditálva a lótuszlábain, időről időre elmerülve Krisna formáin való meditációban. Nekem ez segít abban, hogy mélyebben és mélyebben tudjak elmerülni a japázásban.
Mivel az elme hajlamos elkalandozni, ahelyett, hogy folyton megszakítanám a vándorlását, az általam kijelölt útra irányítom. Legújabban azt találtam, hogy könnyebb menedéket venni a Szent Névnél, ha a murtijaimnak, Radha-Syamasudaranak éneklem, vagy azoknak murtiknak, akik a szobámban lévő képeken vannak.

K: Sok bhakta kérdezte, hogyan tudok ilyen pozitív maradni, miközben a testem teljes káosznak és pusztulásnak van kitéve.

V: Ha huzamosabb ideig itt lennétek körülöttem, valószínűleg észrevennétek, hogy én is elég kaotikus vagyok (mosoly). Például amikor a segítőim olyan ételeket hoznak elém, mint búzacsíralé vagy más nyers ételek, stb.. Akkor általában nem vagyok nyugodt, mert miközben eszem vagy fogyasztom a prasadamot, arra gondolok, hol a pizza? Sültkrumpli? Fagyi? És igen, hol vannak a veggie-burgerek? Nem beszélve arról, hogy mi történt a sajt-tortával? Az ilyen ételek teljesen el vannak tiltva a diétámtól, ahogy sok más vaisnava fogás is, amit általában enni szoktunk. Sokszor fanatikus vagyok, nem szeretem az időpazarlást. Tudva, hogy korlátozott az időm, néha nagyon ingerlékeny leszek, ha azok, akik körülöttem vannak, vagy én nem használom ki megfelelően az időt.

K: Miért mész el szerepelni a televízióba? Kicsit szokatlannak tűnik ez egy sannyasitól, főleg hogy néha van rajtad dhoti, néha viszont nincs.

V: A televízió a mai társadalom egyik legerőteljesebb és sajnos a legnegatívabb aspekusa. Az egyik leghatékonyabb útja, hogy a bolygón élő emberek tömegeit befolyásolni lehessen egy adott időben. Rengeteg adat van arról, ami azt igazolja, hogy növeli az erőszakot, a promiszkuitást és a társadalmi degradációt. Hadd említsek csak egy példát az American
Medical Association-tól: ha egy országban bevezetik a televíziót, 15 éven belül megduplázódik a gyilkosságok száma. Épp ezért, ha a televíziót pozitív módon használjuk, sok millió ember tudatára kihat. Amikor valaki tévézik, alfa állapotba kerül (hipnózis közeli állapot), ami akár ötször olyan fogékonnyá teheti az információra, mint normál ébrenléti állapotban. Közel az összes országban, amit meglátogattam, szerepeltem a nemzeti tévécsatornán. Néha nagyon egyenesen adtam át a Krisna-tudatot, néha burkoltan. Többféle taktikát alkalmaztam, hogy szerepelhessek a fontosabb tévéműsorokban szerte a világon.
Természetesen ez alkalmat adott arra, hogy az évek során szó szerint több százezer, és millió ember szívében ültessem el a magokat és terjesszem a Krisna-tudatot. Amit sajnálok, hogy nem vagyok elég potenciális vagy tiszta, ezért csak korlátozottan tudtam átadni valószínűleg.

K: Néhányan kérdezték, hogy miért van az, hogy némelyik levelem pesszimista, máskor viszont optimista a betegségemmel kapcsolatban?

V: Az állapotomnak rengeteg paranormális aspektusa van. És abban a hangulatban vagyok, hogy a legjobbat várom, de a legrosszabbra készülök fel.

K: Kérdezik a bhakták, hogy elolvasom-e, és válaszolok-e a leveleimre.

V: Volt idő, amikor naponta 200 email-t is kaptam, és próbáltam személyesen válaszolni mindegyikre 1-3 napon belül. Kicsit kevesebb, mint 1000 tanítványom van szerte a világon, és arra kértem az összes tanítványomat, havonta egyszer írjanak nekem, hogy mi történt velük, hogy megy a szolgálatuk. Mivel a sok tanítványon kívül egyéb konferenciákról is kapok leveleket, van egy a titkárom, aki kinyomtatja az összes levelet, hogy ne kelljen napi 8-9 órát a gép előtt ülnöm. A nap különböző szüneteiben írok pár sor jegyzetet a levelekre, majd lediktálom a választ. A titkárom gyakran napi kétszer tölti le a leveleket, és sokszor a levelek száma felér egy könyvvel. Ha személyes dologról szeretnél írni, amit kifejezetten csak nekem szeretnél elárulni, akkor a tárgymezőbe írd azt, hogy „személyes vagy bizalmas” (habár én nem szeretem ezt a bizalmas szót).

K: Néhány bhakta kérdezte, hogyan fogadhat el egy sannyasi vezetői vagy királyi pozíciót.

V: Az én esetemben Nyugat-Afrika két befolyásos vezetője (Nigéria legfelsőbb királya), valamint Ghána legfelsőbb királya (Ashanti Heni) olyan királyi fenség volt, akiket tanítottam. Nigéria királya nagyon pozitív személlyé vált. Mindenféle elrendezést tett a bhaktákért. Pl. adott nekik egy földet, ahol építettünk egy templomot, stb. Sok szabályozó elvet kell a királyoknak követniük, hogy megtarthassa a jelentős helyzetét. Ha nem követi ezeket a szabályozó elveket veszélybe sodorhatja magát, és másokat is. Amikor a király meglátogatott engem, felajánlotta a hódolatát, és volt, hogy beült a leckéimre is. Hogy megvédjük a kapcsolatunkat, talán hogy megvédjük az életét, és ugyanakkor az enyémet is, egyértelmű volt, hogy a megkoronázásom után más etikettet tud követni a kapcsolatunk (király társul királlyal). Miután megkoronáztak, lehetőséget kaptam, hogy tanácsokat adjak és prédikáljak más alkirályoknak, magas rangú vezetőknek, vezéreknek, és legfelsőbb királyoknak. A királyságban, ahol én vagyok az egyik uralkodó, több mint 1,5 millió ember él.

K: Néhány bhakta kérdezte, hogy bár a legtöbb könyvem tetszik nekik, 1 vagy 2 könyvemben látszólag a siddhanta útvonaláról letérek.

V: Tudom mi miatt gondolják ezt ezek a bhakták, és a második kiadásban kijavítottam ezeket a vonalakat. Srila Prabhupada missziójának egyik aspektusa az volt, hogy segítsen az embereknek megérteni, mennyire fontos, hogy az anyagi problémákra lelki megoldást nyújtsunk. Valószínűleg nekem szorosabb a kapcsolatom Srila Prabhupada missziójának ezzel a részével, mivel folyamatosan segítem a bhaktákat, hogy felülemelkedjenek az anartha- nivrittin, és mélyítsék a hitüket.

K: Te írod a könyveidet?

V: Igen, én írom, vagy én beszélek a könyveimben. Talán csodálkoznak a bhakták, hogyan volt időm megírni több mint 15 könyvet, miközben folyamatosan úton vagyok (mindig is fesztivál-függő voltam, jártam a világot egyik fesztiválról a másikra). Némelyik könyvet magam írtam, de a legtöbb lecke, szeminárium, vagy workshop, amit vaisnava és nem-vaisnava közösségeknek adtam szerte a világon. Van egy kiváló asszisztens csapatom az USA-ban, a Harinama Press, akik folyamatosan dolgoznak a könyveken. Beszéd problémákkal születtem, ami miatt nehéz beszélnem vagy írnom, de a segítségükkel professzionális módon adjuk ki az előadásokat.

K: Néhányan kérdezik, hogy mostanában nagyobb hangsúlyt fektetek az imákra. Miért?

V: Igen, vandanam, nagyon fontos. A bhakti egyik fő pillére, és különféle imái vannak a vaisnaváknak. Narottama das Thakur megemlíti ezeket az imákat a Prarthana című könyvében, és Srila Bhativinoda Thakur az írásaiban. Bárki megtalálhatja a vaisnavák mind a tízféle imáit. Az imák segítenek összetartani bennünket, és gazdagítják a belső életünket. Ez egyfajta módja annak is, hogy őszintébben és mélyebben ajánljuk fel a szolgálatunkat. Olyan, mint egy beszélgetést folytatni guruval, sadhuval és Krisnával.

K: Miért próbálok Vasudeva Datta hangulatában imádkozni?

V: Bizonyára igaz, hogy egy olyan kezdőnek, mint nekem, nincs potenciája ilyen imákhoz. De ha gyakoroljuk, a létezésünk egy részévé válhat. Ha visszagondolok, még brahmacari koromban is ebben a szellemben próbáltam írni és imádkozni Krisnához. Remélem egy kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy megértsem ennek az imának a jelentését.

Ezek azok a kérdések, amik felmerülnek, amikor valaki ír nekem, vagy felhív. De a beszélgetéseink nagy része arról szól, hogyan szolgálhatjuk Srila Prabhupada misszióját nagyobb elhivatottsággal és tisztasággal. Ha vetted a fáradtságot és elolvastad a levelemet, talán volt benne olyan rész, ami neked is szólt. Másoknak lehet, hogy időpazarlás ezt a hosszú levelet elolvasnia, mely látszólag Bhakti Tirtha Swami egocentrizmusa. Bocsánatot kérek azoktól, akik így éreznek, bár a fő célom az volt, hogy válaszoljak azokra a kérdésekre, amit közületek többen is megkérdeztek tőlem.

Srila Prabhupada szolgálatában, a tiétek
Szeretettel,
BT Swami

(Ez volt élete utolsó beszélgetése a bhaktákkal. Hat nappal később elhagyta a testét. A hangja igen gyenge volt, és csak nagy nehézségek árán tudott beszélni.)

A végkövetkeztetés az, (szünet), minden jel arra mutat, hogy megérkeztek a szekerek, és készen állnak. Most nektek is készen kell állnotok, és nekem is teljesen fel kell készülnöm. Már olyan sokszor hallottátok tőlem ezeket, hogy most ezt meg ezt kell tennünk… valójában… a jelek…, de hát olyan sokan vagytok a nagyvilágban, hogy rengetegszer kell figyelmeztetnünk benneteket.

És néha félek… a félelemtől, félek az átmenettől. A halál egy átmenet, egy édes átmenet, mert kiemeli az embert az összes illúziójából, és az összes zavarodottságából. Ez persze csodálatos mindannyiunk számára. Eltávolít minden illúziót azzal kapcsolatban, hogy minek képzeltük magunkat és, hogy mit hittünk arról, hogy mi lett belőlünk az életünk során. Ez tehát egy… Segít valódivá válni. Nem csodálatos? Olyan sok minden van, amit… úgy viselkedünk, mint a bohócok, és aztán a halál mindent félredob. Most képesek vagyunk, képesek vagyunk teljesen valódiak… Segít, hogy megértsük ki is a valódi apánk és anyánk, és ez a legédesebb dolog, amit valaha is tapasztaltam.

Nem egészen emlékszem az elmúlt életemre, csak egy részére emlékszem vissza, vagy még arra sem fogok emlékezni. Egy új élet kapuján állok, de most nem fogok teljesen visszaemlékezni ennek az életnek az élményeire, de azért megpróbálok megosztani veletek annyit, amennyit csak tudok, mert olyan sok mindenen megyek keresztül, amiből tanulhattok, és nem akarlak cserbenhagyni benneteket. Nem akarom ezt tenni… és imádkozok Prabhupádához, hogy semmiképpen se valljak kudarcot. Imádkozok, hogy ne valljak kudarcot…

Nem is sejtitek, hogy ez a helyzet milyen nehéz. Láthatjátok, hogy a meleg miatt, amit érzek, milyen átkozottul nehéz. (Maharája lázas volt, és sokat izzadt. Az ápolóknak gyakran meg kellett törölgetni Maharája arcát egy törölközővel, hogy eltávolítsák az izzadságot. Néhányan nevettek a viccelődésen.) Kemény munka ez. Nagyon kemény. Fegyvert tartanak a fejemhez, és rengetegen figyelik, hogy végigcsinálom –e a feladatomat. (Vasudeva prabhu legyezni kezdi Gurudevát egy pávatoll legyezővel.) Lázas vagyok, úgyhogy, ha legyeznek, ne gondoljátok, hogy imádnak, csak higgyétek azt, hogy imádnak. Ne gondoljátok, hogy imádnak, hanem gondoljátok azt, hogy imádnak (nevetés). Egy szempontból épp arra készülnek, hogy maguk is beüljenek a forró székbe. Felkészülnek a… (szünet) amúgy, egy kicsit enyhébben is imádhatnak (nagy nevetés). Azt hiszem, most már használhatják a kamerát (camarát), az valahogy nem olyan fellengzős.

De tulajdonképpen az történik… (nem lehetett hallani)… velem, hogy két dolog történik. Egyfelől mindig azt kell mondanom, hogy őszintén… úgy érzem, már nem bírom… utálom ezt mondani, de úgy érzem, már nem bírom tovább elviselni a fájdalmat. Másfelől, pedig, úgy érzem, már nem bírom tovább elnézni azt a szenvedést, amin az emberek mennek keresztül, most, hogy jobban megértettem. Nem, rendben van, ez mind a folyamat része. És mégis, úgy érzem, hogy rettenetes az a fájdalom, amit az embernek el kell viselnie itt az anyagi világban, és tenni akarok valamit…(egy kisbaba gőgicsél) egyet értesz velem kicsim, elég fájdalmas lehetett végigmenni a szülőcsatornán nem? Még emlékszik rá. Úgy gondolom, hogy olyan közel van az a sok szenvedés, hogy még nem felejtette el olyan könnyen. Mi olyan könnyen elfelejtjük, ami történt velünk akár egy héttel ezelőtt, vagy néha hónapokkal ezelőtt. Csak a szúnyogtól elviselt szenvedés, amik a múlt hónapban csíptek össze Nigériában… huh… néhány hónapja Nigériában, és az a szenvedés, amin néhány hónapja Boszniában mentem keresztül. Már elfelejtették, de sok olyan lélek van, akik nem felejtették el mindazt a szenvedést, amit átélek… csak az, hogy megpróbálok vizet inni (elérzékenyül). El sem tudják képzelni, hogy milyen szenvedést érzek, amikor próbálok vizet inni… (szünet) (hallhatatlanul). Megpróbálni felébredni reggelente, altatót bevenni… mindez kiüt a fájdalommal. Olyan ez, mintha altatót venne be az ember, hogy felébredjen, és aztán altatót venne be, hogy elaludjon… a legtöbben el sem tudjátok képzelni, hogy milyen ez a fájdalom. A saját fájdalmamra kellett volna koncentrálnom… de nem ezért aggódom, millió és millió ember éli ezt át. Azért a több millió emberért aggódom, akik mellett nincs senki, aki tudna nekik segíteni. Senki se, aki tudna segíteni… semmilyen életvédő felszerelés (elérzékenyül). Az emberek, akik szenvednek, de (nem lehet hallani)… semmilyen felszerelés, semmi enyhülés. Igen, érzem a saját pusztulásomat és fájdalmamat, de még jobban érzem mások szenvedését, amin keresztülmennek…

A szobában tartózkodó bhakták beszélni kezdenek: szeretünk Maharája, nagyon szeretünk téged!… Segítünk a gyerekeknek, minden gyermekednek…

BTS: Először had mondjam el mindannyiótoknak, hogy én mennyire szeretlek benneteket.

Bhakták (sírva): Szeretünk téged!

BTS: Nem tudom, mikor halok meg, de… de, amikor a harci szekér megérkezik… (nem lehet hallani) erőre lesz szükségem (sír)… Most azonnal meghalhatok. Szóval kinél lesz a mikrofon? Adjátok Vrajalílának a mikrofont. Mataji, nálad lesz a mikrofone?

Vrakesvara Pandit Prabhu halk édes bhajanába kezd, sok bhakta (még Vrakesvara is) sír.

Candramauli Swami azzal kezdte Bhakti-tirtha Maharája dicsőítését, hogy köszönetet mondott a társulásért és útmutatásaiért, majd kifejezte, mennyire lesújtotta maharája eltávozása. Beszélt arról, hogy Maharája képes volt megérteni az embereket, és jelentős módon segíteni nekik. Azt mondta, hogy ő „a szív nyelvén szólt”, és erős, elmélyült odaadó szolgálatot végzett, „aki minden pillanatot Sríla Prabhupádának akart ajánlani”. Együttérzése miatt Bhakti-tírtha Maharája vállalta a lemondást, hogy mindenféle úton-módon eljuttassa a tanítást a különböző emberekhez. Elmondott néhány szép történetet is. Az egyikben elárulta, hogy Bhakti-tírtha Maharája volt, az, aki képessé tette őt arra, hogy végül meghozza a döntést: utazni és prédikálni fog. Annakidején Maharája sok vezetőnek kérte a tanácsát, mégis bizonytalan maradt. De, amikor Bhakti-tírtha Swami tömören csak annyit válaszolt neki, hogy prédikálnia kell, azonnal szilárd meggyőződést érzett: „igen, ez az, amit tennem kell.”

Bir Krsna Swami elmondta, hogy az egyik ok, amiért olyan nagyszerűnek érzi az ISKCON-t, az, hogy semmilyen más szervezet sem mondhat magáénak egyetlen olyan személyt sem, mint Bhakti-tírtha Swami. Sokak meglepetésére Maharája elmondta, hogy úgy is ismeri Bhakti-tírtha Maharáját, ahogy mások nem, hiszen együtt csatlakoztak és együtt tanultak az elején. Mindenki elragadtatva hallgatta, hogyan sírtak egymás vállain, miután jól megszidta őket a vezetőjük. Bir Krsna Swami elmondta, hogy Bhakti-tírtha Maharája lágyszívűsége már akkor nagyon nyilvánvaló volt. Bir Krsna Swami tovább dicsőítette Maharáját, és azt mondta, hogy nem esik messze az alma a fájától, mert a tanítványaival való társulás közben az ember megtapasztalja a szeretet, a szolgálat és a meghódolás csodálatos ízét. Hangsúlyozta, hogy Bhakti-tírtha Swami figyel minket, és felelősséggel tartozunk utasításainak szolgálatáért és tanításainak terjesztéséért.

Bhakti Caru Swami elmondta, hogy amint Rukmini beleszeretett Krsnába csak azáltal, hogy hallott Róla, ő is beleszeretett BTSwamiba, és csodálatos jellemébe, miután halott prédikáló hőstetteiről, és hogy Prabhupáda mindig milyen izgatott volt, és hogy aggódott érte, hiszen tudta, hogy milyen bátor erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy terjessze a Krsna-tudatot a Vasfüggöny mögött. Látta, hogy mindketten mennyire szerették egymást. Aztán megosztotta velünk egy nemrégiben folytatott beszélgetésüket, amikor BTSwami azt mondta Maharájának, hogy halála után tovább fog vele kommunikálni. Ez után Maharája kijelentette, hogy Krsna azért küldte BTSwamit, hogy megáldja a világot, és most visszavette őt.

Saudamani Mataji Bakthi-tírtha Swami becsületes, őszinte jelleméről beszélt. Elmondta, hogy Ravindra Svarúpa Prabhu nagy bhaktának nevezte nagy lemondásáért és kemény munkájáért. Megjegyezte, hogy Maharája milyen hálás volt Prabhupádának, és ezt úgy mutatta ki, hogy komolyan vette a szolgálatát. Befejezésképpen megemlítette, hogy BTSwami tanítványainak megvan az az előnyük, hogy menedéket vehetnek Maharája Istentestvéreinél, hogy segítséget és útmutatást kapjanak Gurumaharájuknak végzett szolgálatuk folytatásában, amit ki kell használniuk.

Rádhanátha Swámi elmondta, hogy a szeretet iskolájában, ahogy Bhakti-tírtha Swámi nevezte a Krsna-tudatot egy video felvételen, a legfőbb tantárgy az elkülönülésben érzett szeretet. Megemlítette, hogy Maharája azt mondta, Prabhupáda visszahívta őt, és most előremegy, hogy előkészítsen minden a számunkra, hogy csatlakozhassunk hozzá. Azt is elmondta, hogy Maharája rendkívüli életet élt, aki egy nehéz háttérből jött, hogy királyok és államfők tanácsadója legyen. Maharája életét lelki sikertörténetnek nevezte… Elmondta nekünk, hogy üldözték Maharáját, aki kiállt mások mellett, vállalva a kritika és az erőszak kockázatát csak azért, hogy érezzék, valaki szereti és bátorítja őket.

Amiya Vilasa Swami először Hyderabadban, Indiában látta Bhakti-tírtha Swámit, amikor még brahmacári volt, aztán a detroiti Ráthá-yátrán találkoztak és táncoltak, majd Gíta-nágariban töltöttek együtt időt. Azt mondta, hogyha valaki nem önmegvalósított nem tudja olyan lelkesen prédikálni a Krsna-tudatot, de Bhakti-tírtha Swami annyira lelkesen prédikált, ami nagy megvalósításról tanúskodik. Végezetül kifejezte Maharája aggodalmát az ISKCON problémái és a bhakták jóléte miatt.

Másnap meghozták a Gurudeva transcendentális hamvait tartalmazó urnát. Kinyitották Gurudeva szobáját darsanra. Ez volt az előző napi nagytakarítás ékköve (lásd a képeket). Miután megérkezett Gurudeva Samádhi urnája, elhelyezték a foteljában, amelyet áthatott Gurudeva személyes jelenléte. Sríla Prabhupáda édes éneke halkan szólt, és Rádhe-Syáma darsanjukat ajánlották. Boldogabbnak tűntek most, hogy szeretett bhaktájuk olyan közel van Hozzájuk. A szobában gazdag és erőteljes légkör uralkodik, ami mindenkire hatott, aki csak belépett. Az elmúlt pár nap során sok bhaktának voltak mély élményei ebben a szobában.

Dél körül Rádha-vallabha és a manhattani bramacárik feljöttek, hogy egy utolsó pizza partit készítsenek az ápolók számára. Rádha prabhu nagy gonddal összegyűjtötte az edényeket és a hozzávalókat a „pizzás készletéből”, és belekezdett főző-meditációjába, ami gyönyörű látványt nyújtott. Amikor Rádhá főz, nagyon nyugodt és összeszedett. Nagyon eredeti, szolgáló hangulatban dolgozik. Miután elkészült, és felajánlották a bhogát, Yajna Purusa Prabhu, az asramvezető, lett a feast főosztója. Rádhával együtt szolgálták Gurudeva ápolóit, akik az étkezőben ültek, és a többi brahmacárit, akik kint foglaltak helyet. Saláta, paradicsomos tészta, gyümölcslé és a híres Gunagrahi vékony-tésztás pizza zárta a menüt. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy végül én is megtapasztaljam ennek a transzcendentális pizzának és a melegszívű felszolgálásának a csodáját. Mindez után felszentelt fagylaltot is szolgáltak. Az ápolók jóllaktak a prasádamtól, és hálásak voltak a manhattani bramacáriknak mindazért a szolgálatért, amit Gurudeva eltávozásának idején végeztek. A feast végeztével a bhakták közötti szerető kapcsolatok egy újabb fejezete is lezárult, mely arra emlékeztetett minket, hogy hol is található a valódi vigasz. „Minden, amink van, az egymás társasága.”

Bárcsak Bhakti-tírtha Swami öröksége továbbra is megszállna valamennyiünket.

Ahogy Gurudeva a belső udvar kapuja felé haladt Brahma-muhurta Prabhu szentelt vizzel kezdte felszórni a területet, hogy megtisztítsa azt. Aztán segített Sríla Rádhanátha Swaminak, egy rövid púját tartani Gurudevának, amit Maharája nagy tisztelettel ajánlott fel neki. Gurudevát kihozták az ajtón le a lépcsőn, ahol a bhakták tömegének kirobbanó éljenzése és tánca fogadta őt. Sríla Bhakti-tirtha Swami vidám eltávozási szertartása mozgásba lendült, ki a házból Srí Srí Rádha-Damodara felé.

A fáklyákkal és jelzőtüzekkel jelölt ösvényen a bhakták áthaladtak az erdőn, le a dombon a templom irányába. Gauraváni tovább vezette, a mostanra már kihangosított kírtant. A bhakták kiértek az erdőből, és ahogy a templom közelébe értek a kírtana felerősödött, ahogy Gauraváni a következőket énekelte: „Jaya Rádha-Dámodara, Rádha-Dámodara, Rádhe – Bhakti-tírtha Swami Pranadana he”. Ahogy Gurudeva a templom közelébe ért, úgy tűnt, mintha táncolna gyaloghintóján, majd az ünneplő, vidám kírtanjával és szeretteivel körülvéve belépett a templomba.

A bhakták a kírtana sodrásával beözönlöttek a templomba. Aztán bejött Gurudeva, és azonnal Sríla Prabhupáda elé vitték őt. Ott magkapta szeretett lelki tanítómestere darsanját. Gurudeva kedves Istentestvére Ő Szentsége Candra-mauli Maharája ott várta, hogy Sríla Prabhupáda maha fűzérével és a mayapuri Nrsimhadeva pavitra fűzérével üdvözölje őt. Maharájnak adtak még egy különleges kis csokrot is, hogy azt is ajánlja fel Gurudevának. Aztán Rádhanátha Swami púját ajánlott Sríla Prabhupádának és Gurudevának, amit ismét nagy szeretettel és tisztelettel végzett. Amint befejeződött a púja, Gauraváni Prabhu kírtanja ismét gyors tempót vett fel, és eközben Srí Srí Rádhá-Dámodara elé vitték Gurudevát darsanra.

Az Urak különleges fehér ruhát öltöttek. A hagyomány szerint az emberek fehérbe öltöznek, hogy leróják tiszteletüket a szeretett elhunyt előtt. Amint Gurudeva az Urak elé ért, felemelték a gyaloghintót, hogy tisztán láthassa Őket. Kartamisa Prabhu, a főpujári, Rádharáni friss maha fűzérét adta Gurudevának, és felhívták Rádhanátha Maharáját az oltárra, hogy ő ajánljon púját az Uraknak, a prasádamát, pedig Gurudevának. A púja után Maharája felajánlotta Damodara maha fűzérét Gurudevának. Ez alatt Kalpavriksa Prabhu vezette a kírtant. Befejezésképpen Vrndavana uralkodó Rádha-Krsna múrtijainak szent nevét vibrálta.

Vrakesvara Pandit volt a következő kírtan vezető. Ahogy énekelt Gurudevát lassan elhelyezték egy asztalon, amit Kalpavriksa készített személyesen erre a szertartásra. Az asztal gyönyörűen volt díszítve, mindenféle kedvező jelekkel, lótuszvirág lenyomatokkal és sok-sok virággal. Tulasit és különböző púja-kellékeket helyeztek a szélére. Gurudevát az asztalra helyezték, a szertartás végéig. Ahogy letették Gurudevát a kírtana felerősödött, és Rádhanátha Swámi belibbent a kírtanázó bhakták közé, és eksztatikusan táncolni kezdett.

Miután Gurudevát elhelyezték a ravatalon, Brahma-muhurta Prabhu megtartotta a bevezető púját Bhuta-bhavana, Sadacara és Vrndávana (Gurudeva vrndávanai brahmacári tanítványa) segítségével. Együtt mosták meg Gurudeva lótuszlábát, homlokát chandannal díszítették és púját ajánlottak neki. Eközben sok mataji gyűlt össze, hogy nagymennyiségű bhogát ajánljanak a Múrtiknak, és a púja befejeztével az ajánlás is befejeződik majd.

Ekkor Sríla Rádhanátha Swami a következőket mondta:

„A mai nap nagy ünnep, egy igazán nagy személyiség életének, szavainak és szeretetének ünnepe. Elkülönülésünk szeretetének könnyeivel ünnepeljük ezt a kedvező eseményt… Bhakti-tírtha Swami Maharája az életét Sríla Prabhupáda együttérzésének eszközeként adta. Mindent feláldozott értünk.” Maharája mély hálával beszélt Gurudeva áldozatáról. Szívből jövő, őszinte szavai arra szólítottak fel minket, hogy lelki életünk jelentős segítségeként fogadjuk el Gurudeva életét és örökségét. Aztán Maharája elkezdett bhajanázni, Savarana-sri-gaura-pada-padme (je anilo prema dana)” Beszélt egy nagy Vaisnavától való elkülönülés természetéről, és azt is elmagyarázta, hogy hogyan írta Narottama dása Thakura ezt a dalt szeretett barátja Srinivása Ácárya eltávozása után. Maharája azt mondta, hogy, amikor elkülönülést érzünk a nagy bhaktáktól, az elveti az isteni szeretet magját, mert ahogy egyre nagyobb szeretet érzünk az Úr nagy bhaktái iránt, egyre közelebb kerülünk a valódi Bhakti hangulatához. „mad-bhakta-pújábhyadhiká” – az Úr legnagyszerűbb imádata a bhaktájának imádata.

Rádhanátha Swami aztán megkérte a bhaktákat, hogy úgy énekeljék el ezt az imát, hogy Ő Szentsége Bhakti-tírtha Swami elégedett legyen. Maharája egészen a végsőkig velünk volt, és segített bennünket, hogy a megfelelő irányban maradjunk. Befejezésképpen elmondta, hogy Maharájának milyen nagy vágya van arra, hogy bármilyen missziót végrehajtson, amit csak Sríla Prabhupáda ad neki a lelki világban (a bhakták erre egy hangos Haribol-lal válaszoltak). Végül így szólt „most már ott van Srí Vrndávana Dhámában a Gopákkal és a Gopikkal. Sríla Prabhupáda megnyitotta Goloka kapuját szerető szolgálatának.” Aztán énekelni kezdett, és közben magyarázatokat fűzött a bhajana hangulatához, hogy segítse rögzíteni az elménket. Nagyon meditatív élmény volt.

Miközben Maharája bhajanázott levették az ajánlást az oltárról, és lehozták, hogy felajánlják Gurudevának. Egy lepedőt helyeztek Gurudeva elé, hogy egyedül lehessen. Ezt is Brahma-muhurta Prabhu szervezte. Felfoghatatlan volt, hogy volt képes mindent végigcsinálni. Pedig így volt, és mindent nagy szakértelemmel tett. Rádhanátha Swami bhajanája hamarosan befejeződött, és Gurudeva is végzett a prasádam megtisztelésével.

Ekkor puspanjalit ajánlattak Gurudevának. Ez után sorban állva virágot és hódolatot ajánlottak neki.

Ezt követte a Gurupuja. Gurudevára hangolódva a bhakták énekelni kezdték a Gurvástakam imákat. Erősen koncentráltak Gurudevára. A bhakták az egész fesztivál alatt lenyűgözött hangulatban voltak, és a szent név pontosan érthető volt. Gyakran megesik, hogy a szent név elvész a nagy lelkesedésben vagy a hangszerek hangjában, de ma, ahogy telt az idő egyre hangosabb és tisztább lett. Minden egyes kirtanával nőtt a lelkesedés, de a szent név nem hullott darabjaira. A bhakták közötti egység egyre jobban elmélyült.

A Gurupuja áratit Vasudeva Prabhu (BTSwami egy idős nigériai brahmacari tanítványa) ajánlotta, miközben Advaita Ácárya Prabhu vezette a kírtanát. A puja méltóságteljes volt. Egyszer csak Brahma-muhurta átnyújtott Vasudevának egy nagy tálcát, amin több mint 50 ghee-láng égett. Vasudeva mellet ott állt Rádhanátha Swami, Dhanudhara Swami, Candra-mauli Swami és Veda vyasa priya Swami. Imádkozva álltak Gurudeva előtt. Advaita Ácárya mély és meditatív éneke, meghatotta a bhaktákat a büszkeség és az ünneplés érzéseit felkavarva bennük, mert jól ismerték Gurudeva életének nagyságát, és a jutalmat, amit most kapott érte. Ahogy ott feküdt mosolyogva, a bhakták olyan büszkék voltak rá.

Nem sokkal az után, hogy Advaita Ácárya énekelni kezdett, a bhakták eksztatikus táncba kezdtek, és rövidesen egy túláradó, táncos kírtanába Kerekedett. A tetőponton Advaita átnyújtotta a mikrofont Sahadeva Prabhunak, aki egy nagyon idős afrikai tanítvány, és csodálatos táncáról híres. Amikor táncol, mindenkinek Gurudeva tánca jut eszébe. Azonnal a Guruvandanam imát kezdte énekelni, miközben a bhakták folyamatosan ajánlották a virágokat és hódolatukat Gurudeva lótuszlábának. A legtöbben megfogták Gurudeva jobb lábát, és egy ideig kezükben tartották. Sahadeva kírtanja hamar átment Kelet-afrikai törzsi hangulatba, ahol a kírtana jellegzetes üteme mindenkit ugrálásra kényszerít. Így aztán Gurudeva fesztiváljának egyre növekvő egysége és lelkesedése, tovább növekedett.

Ezzel egy időben úgy tűnt, mintha a Gurudeva arcát díszítő mosoly kiszélesedett volna. Az ünneplés annyira tökéletes volt, és annyira képviselte Gurudeva személyiségét. Minden szervezetten időre történt, mégis nagyon vidám volt a hangulat. Akkora volt a változatosság. Az asszonyok kisgyermekeiket tartották, és segítettek nekik, hogy legyezni tudják Gurudevát, valamennyi korosztály és nemzetiség részt vett benne, és ebben a nagy tarka kavalkádban valódi vibráló egység uralkodott.

Ahogy Sahadeva folytatta, a Múrtik ajtaja bezárult. Ekkor a bhakták elindultak, hogy többször körbejárják a Múrtikat.

Negyed hat körül jött a nővér és megerősítette Gurudeva eltávozását, és intézkedett a gyógyszereivel kapcsolatban. 17:25 körül megkezdődött a fürdetés. Sríla Rádhanátha Maharája bejött, mert eddig nem tartózkodott a szobában. Nagyon megindította Gurudeva eltávozása, de most bejött, hogy részt vegyen a többi ápolóval együtt Gurudeva fürdetésében.

Gurudeva fürdetése mindenki számára megható élmény volt, aki látta. Egy nagy lelki harcos, aki mindenét feláldozta, befejezte küldetését, s most győzelmi fürdőjében részesül. Minden feszültséget és fájdalmat, amit missziója közben élt át, most elmos ez a gyönyörű abhisek, amit szeretett tanítványai, és legkedvesebb Istentestvére ajánl neki.

Gurudevát panca gavyával fürdették, mely öt anyag (joghurt, ghí, tej, tehén vizelet és trágya) keveréke. A felhasznált víz szentvizek keveréke volt: Gangesz víz Mayapurból, mely a tavalyi Gaura Purnim teliholdas éjszakájáról származik, Rádha-kunda víz, Pavan Sarovar, Kusum Sarovar és még sok más szentvíz. Nagyon bensőséges volt, amint az ápolók és Rádhanátha Maharája abhisekot ajánlottak Gurudeva szent testének. A szertartás olyan megható volt, hogy Rádhanátha Maharája előbb távozott. A fürdetés után Gurudeva teste békésnek és nyugodtnak. Háromnegyed hatkor Gurudeva lábáról lenyomatot készítettek, s utána újra megfürdették (most már csak vízben). Gurudevára ez után új kopint, dhotit, kaunti-malát és brahmin zsinórt adtak. A brahmin zsinór Srí Syámasundaráé volt a vrndávanai ISKCON-templomból. Fél hétkor behívták Rádhanátha Swámit, hogy írja fel Gurudeva mellkasára a Samádhi mantrát. Maharája ehhez tulasi manjárit és chandant használt. A jelenlévők megfigyelték, hogy milyen pontosan koncentrált közben Maharája, aki az egész szertartás alatt, a fürdetéstől egészen mostanáig, szótlan és komoly volt. Amikor befejezte, a Samádhi mantra gyönyörűen ragyogott Maharája mellkasán. Eltelt egy ki idő, amíg megszáradt. Aztán egy új kurtát adtak Gurudevára, és felkészítették őt a fáklyás menetre az erdőn át a templomhoz. Sok bhakta érkezett, és eksztatikus kírtana zajlik a nappaliban, amit Nityodita Prabhu vezet. Mindenki olyan őszintén, tele inspirációval énekel.

Sangita Prabhu észrevette, hogy Gurudeva másképp lélegzik, és riasztotta Brahma-muhurta Prabhut, aki azonnal ott termett, és Rádhá-kunda-vizet permetezett Gurudeva köré, majd Krsna-Balaráma, Rádhe-Syám és Gaura-Nitái Tulasi leveleket helyezett a nyelvére. Sríla Rádhanátha Swámi egy rövid időre kiment a szobából, aztán Gurudeva mellé ült. Nem sokkal ez után, Gurudeva finoman sóhajtott egyet, olyan megkönnyebbülésféle sóhaj volt. Olyan kicsiny és méltóságteljes volt, hogy a jelenlévők fele nem is vette észre. Ez volt Gurudeva utolsó lehelete.

Ez után Sandita és Madhvácárya megnézték a pulzusát, majd néhány perc múlva megerősítették, hogy Gurudeva valóban megcsinálta a „tökéletes szökést”.

Miközben utoljára megnézték Gurudeva pulzusát a kírtana felerősödött, és egyre nőtt, ahogy teltek a percek. Amikor végül bejelentették Gurudeva távozását, a kírtana felbődült és az érzelmek a tetőfokra hágtak. Sokan tapsolni kezdtek a fejük fölött a kírtan ütemére. A bhakták sírtak és megölelték egymást, egyszerre ünnepeltek és szomorkodtak. Aztán Kalpavrksa Prabhu hangosan elénekelte Gurudeva és Sríla Prabhupáda a prema dvanai pranámáját.

A kírtana Gurudeva szobájában folytatódott még egy ideig. Kezdetben, a nappaliban lévő bhakták ott maradtak, de aztán úgy öt perc múlva ők is elindultak a szoba felé. A bhakták sorban álltak, és mindenki lehetőséget kapott, hogy egy utolsó darsant vegyen Gurudevátől, ahogy az ágyában fekszik. Gurudeva arckifejezése olyan fenséges volt, mintha lelki gyönyörben úszna – tiszteletben, hálában és szeretetben. Gurudeva szobájába még körülbelül tíz percig érkeztek a bhakták, majd visszamentek a nappaliba. Az eltávozási szertartás folytatódott. Vrakesvara Pandit vezette a kírtant, körbejárva Gurudéva szobáját és az Intézményházat. Eközben Gurudeva szobájában a bhakták egy kis csoportja segít Brahma-muhurta Prabhunak és Rádhanátha Swaminak a Samádhi Samskara elvégzésében, mely jelenleg is tart.

Gurudevát fáklyás menettel kísérjük az Intézményházból a templomba, mely este nyolc órakor veszi kezdetét.

Minden dicsőséget Sríla Prabhupáda nagy tábornokának magasztos eltávozásának, aki oly sok ezer ember életét érintette meg, és vitte el Sríla Prabhupáda üzenetét a világ minden tájára. Bárcsak továbbvinnénk örökségét, mely elvezetne hozzá, hogy újra találkozhassunk.

Az ápolók tovább gondozzák Gurudevát. Megnedvesítik az ajkait, megtörölgetik és megszárítják az arcát, gyengéden masszírozzák a lábát, és biztosítják a megfelelő légáramlást a szobában. Egy bhakta kamerázik, egy másik, pedig pávatoll legyezővel segíti a légáramlást, és Gurudeva kényelmét.

Rádhanátha Swámi továbbra is Gurudeva mellett marad. Néha a fülébe súg valamit, máskor, pedig bátorító imákat ajánl. Gyakran egy kis időre gyengéden dobolja a bhajana ütemét Gurudeva vállán vagy a karján. Szeretete beragyogja a szobát.

Gurudeva szobájának ablakán bhakták kukucskálnak befele, hogy láthassák Gurudevát és a benti hangulatot. A világ összes tájáról érkeznek folyamatosan a bhakták. Dhanuda Swámi, Rukmini és Anutama, Brajabihári, rengetegen jönnek! Felváltva legyezik Gurudevát.

A Szent Név médiumán keresztül mindenki összekapcsolódik Gurudevával és egymással is. Mindannyian megtapasztaljuk, hogy a lelki tanítómester és a Vaisnavák kapcsolata milyen lelki természetű. Órákon át ugyanazok a bhakták énekelnek Gurudeva szolgálatában, és imádkoznak. Bizonyos, hogy az összegyűltek áttörnek Gíta-nágari határain bevonva titeket és sok más bhaktát is. Bárcsak tovább terjedne ez a kapcsolat.

Gurudevának olyan nagy vágya volt rá, hogy Vrakesvara pandit Prabhu itt legyen, és ő vezesse a kírtana sevát, mely oly kedves volt Sríla Prabhupádának. Gurudeva nemrégen elmondta Vrakesvara panditnak, hogy azt szeretné, ha itt lenne az eltávozása közben, és többször ekképpen kérlelte őt: „maradj itt és énekelj nekem, hogy visszamenjek Istenhez”. Majd így szólt: „A te kírtanád segít emlékezni Sríla Prabhupádára és Krsnára”. Ahogy a bhakták elhelyezkedtek odakint, Vrakesvara pandit édes és ünnepélyes hangja minden jelenlévőt arra ösztökélt, hogy fokozatosan bekapcsolódjon a szívből jövő éneklésbe. Ahogy énekelt az egész gyülekezet vigaszt és inspirációt érezve hallgatta. Aztán mindenki egyszerre válaszolt, menedékre és kegyelemre lelve Krsna szent nevénél.

Miután Sangita mama befejezte, a többi ápoló is visszatért a szobába, majd kis csoportokban a bhaktákat is bevezették, hogy néhány percet Gurudeva társaságában tölthessenek. Gyakran hívták őket, hogy felváltva legyezhessék Gurudevát. A helyi gyerekek és fiatalok csoportjai, Istentestvérek, tanítványok és jóakarók eljöttek az utolsó darsanra. Amint bejöttek, hódolatukat ajánlották, és ahogy szembesültek Gurudeva távozásával, azért imádkoztak, hogy megszilárduljanak abban való felkészülésükben, hogy Gurudeva fizikai távollétében is hűek maradjanak hozzá.

Az ápolók Gurudeva körül maradtak, és masszírozzák lótuszlábát és kezeit, időközönként Rádha-kunda-vizet permeteznek. Rádhanátha Swámi mindig Gurudeva mellett van, mint „Maha barátja”. Arcán kifejeződik az a mély és bensőséges szeretet, amit kedves barátja és Istentestvére iránt érez.

Van egy kis észrevehető kölcsönhatás Gurudeva és a környezete között. Ez leginkább a Szent Néven és az ott lévő bhakták lelki látásán keresztül történik. Gurudeva időről-időre körülnéz. Sríla Rádhanátha Swámi néha súg valamit a fülébe. Az előbb egy könnycsepp gördült le Gurudeva bal szeméből. Mindenki olyan büszke, hogy barátjuk és mesterük a legnagyobb áldásokban részesül. Nyilvánvalóan most öleli magához szolgálatának ezt a csodálatok új mozzanatát. Bárcsak mi magunk is megölelhetnénk azt.

A bhakták lassú sorban jönnek, hogy felajánlják hódolatukat. Sokan elhozzák a múrtijaikat, hogy megmutassák Őket Gurudevának. Imáikat, könnyeiket ajánlják, majd egy rövid dharsana után visszatérnek a nappaliba, ahol a bhakták többsége együtt kírtanázik. Minden szervezett és harmonikus. A friss levegő átjárja Gurudeva szobáját. Ez a legjobb és a legszomorúbb nap. Csak úgy hemzseg a dicsőség, ahogy minden irányból, a szobából, a házból és a bhaktákból előtör a mély viszonzás azért a nagyszerű áldozatért, együttérzésért és szeretetést, amit Gurudeva adott nekünk.

Bhakta Bill: Ha jól tudom, azért jött ide Közép-Tennesseebe, hogy irányelveket mutasson a mi gazdaságunknak, az ISKCON Murari farmjának, mivel törődik a mezőgazdasági közösségek életével. Tudna valamit mondani arról, hogy miért is vállalt szerepet az ilyen közösségek irányításában?

Bhakti-Tirtha Swami: Azzal kezdtük, hogy volt néhány farmunk Afrikában. Tulajdonképpen egy bizonyos ponton afrikai projektjeink mind inkább kezdtek önellátó projektek lenni. Megpróbáltuk megtanítani híveinket arra, hogyan termeljenek élelmet, készítsenek ruhát maguknak – mint például ez a cipő és ruha, ami rajtam van. Vagyis ez a szandál, melyet Ghanában készítettünk.

BB: Ghana melyik részében?

BTS: Accrában. És elkészítünk sok mást is, amiért a hívők általában Indiába szoktak menni. Olyan dolgokat, mint a karatal, dob, Isten-szobrok, tömjén, olaj. Megtanítjuk híveinket arra, hogyan kell mindezt elkészíteni. Az alapgondolat e mögött, amint azt Prabhupada többször is említette, az volt, hogy a hívők éljenek egyszerűen, de gondalataik szárnyaljanak. És hogy ő azt szeretné, ha áttérnénk az önellátásra, amit ő varnashrama-dharmának nevezett. Ez azt jelenti, hogy saját magunk állítsuk elő az élelmet, készítsük el orvosságainkat, tudjunk házat építeni magunknak, és messzemenően tudjunk alternativ energiaforrásokat használni. Ily módon a Gita Nagarihoz hasonló projektjeink arra irányulnak, hogy próbáljunk meg ezekre a kérdésekre koncentrálni. És amint más közösségekhez is ellátogatok, sokat beszélek a közösségek lelki fejlődéséről. Az a legfontosabb, hogy teremtsük meg a spirituális elveket, teremtsünk egy családias légkört a hívők között, hogy segíteni tudják egymást, kiegészítsék egymást, szolgáljanak egymásnak. De a szolgálat nemcsak az érzelmek dolga, fogalmi dolog, hanem nagyon is sok köze van mind ahhoz, amid van, amit meg tudsz osztani másokkal, s amit adni tudsz másoknak. S minél több hívőt képezünk ki ezekre a területekre, annál több olyasmivel fognak rendelkezni, amivel egymást szolgálhatják és amivel a közösséget építhetik. Közvetlen munkámnak egy nagy része az ISKCON-ban a pennsylvániai mezőgazdasági projekttel kapcsolatos Port Royalban. Ott van nekik 12 vagy 14 hektár földjük. S aztán egyike vagyok a szellemi irányítóknak New Vrindavanban, ahol 120 hektár földünk van. Ezeken a helyeken néhol a hívek saját maguk építik fel hajlékukat. Gita Nagariban sok helyütt a hívek nem használnak rendszeresen villamos áramot vagy vízi erőforrásokat. Vannak kútjaik, és alternatív energiát használnak, napenergiát például. És a gazdálkodás organikus, vegyszermentes.

BB: Gita Nagariban mit termesztenek elsősorban?

BTS: Sok mindent. De főként zöldségfélét.

BB: Ezt azért kérdem, mert hogy mi sok dahlt, meg száraz babot fogyasztunk. Sokat termesztenek-e belőle? Foglalkoznak-e a száraz bab termelésének elsajátításával?

BTS: A válaszom “igen”. És saját magunk álítjuk elő a vetőmagot is, hogy ne kelljen állandóan a nagykereskedőkhöz fordulni vetőmagért.

BB: És hogy ne kelljen hibridfajtákat használni?

BTS: Igen. Pontosan.

BB: Korábban elmondta, hogy azelőtt sokat dolgozott Satsvarupa Maharadzsával együtt. Elmondaná, hogyan lett hívő?

BTS: Persze. Princetoni diák voltam, épp a diploma előtt. Az utolsó éven írtam egy disszertációt a nyugati pszichológia és a keleti filozófia kapcsolatáról. Ebből a disszertációból kiindulva kutatásokat végeztem a hipnoterápia területén. Meg voltam győződva, hogy van élet a halál után. És amint Srila Prabhupada könyveit olvastam, még inkább meggyőződtem arról, hogy ez így van, és azt is jobban megértettem, hogy milyen is lehet ez az élet. Egy szóval, kezdtem érteni azt az egész filozófiát és életfelfogást, mely azzal a gondolattal kapcsolatos, hogy az ember több, mint egyszerű fizikális lény. S minél több ilyen könyvet olvastam, annál jobban éreztem a Krisna-tudat erejét.

BB: Princetonban találkozott először hívőkkel? S persze, a könyveket is tőlük kapta?

BTS: Előfordult természetesen, hogy princetonba is jöttek hívők. Én azonban a New York-i Templom híveivel álltam szorosabb kapcsolatban. Tulajdonképpen az történt, hogy miután diplomát szereztem Princetonban, ideiglenesen állást vállaltam New Jerseyben. A közvédő hivatalában dolgoztam, és munkakörömhöz tartozott New Jersey Állam büntetőjogi eljárásainak teljes megreformálása. Ebben az időben eljártam a New York-i Templom foglalkozásaira, s egyszer felfigyeltem egy hirdetésre a dallasi iskoláról. Az iskola igazgatója abban az időben Satsvarupa Maharadzsa volt, akinek szüksége volt egy titkárra. A hívők közül többen bátorítottak: “Ó, ez a Satsvarupa Maharadzsa egészen különleges. Ő egy sanyassi. Mozgalmunk egyik legrátermettebb vezetője.” S azt mondták: “Csodálatos dolog lenne őt segíteni.” Még azt sem tudtam, hogy a sanyassi mit jelent. Friss hívő voltam, egy bhakta. Még a templomban sem laktam. Ám a hívők tudták rólam, hogy vannak egyházi ismereteim, és hogy gépelni is tudok egy kicsit. Úgy hogy elkezdtem töprengeni. Mert korábban már voltak terveim. Az ENSZ-ben akartam dolgozni, és magamban már mindent elrendeztem: tanulni fogok, dolgozni fogok. De azért valahogy mégsem tudtam dönteni. És miután elolvastam a már említett könyveket, nem folytattam tovább tanulmányaimat. Kivettem egy évet, s elmentem dolgozni, mint mondtam, a közvédőhöz. S minden hétvégén elmentem a templomba. S aztán rájöttem, milyen erőt is képvisel a Krisna-tudat. És hogy minden erőmet neki kell szentelni. Úgy hogy eldöntöttem: Dallasba megyek Satsvarupa Maharadzsához. Hát így csatlakoztam a mozgalomhoz.

BB: Ez mikor volt?

BTS: 1971-ben. Úgy hogy elmentem hozzá. S aztán vele maradtam. Hat vagy hét évet utazgattunk. Szolgája és titkára voltam; sankirtan vezetője. Egyszerre mind, oly sok minden.

Srimata Matsya: Hány évig volt hívő, amíg nem lett a Guru, a Maharadzsa titkára?

BTS: Csak nagyon rövid ideig. Alig egy évig álltam kapcsolatban a hívőkkel azelőtt. Csak olvastam. Volt saját lakásom, s egyedül éltem. Úgy hogy csak olvastam, és jártam a templomba.. Amikor csatlakoztam a mozgalomhoz, otthagytam a munkám, mindenemet odaadtam. A ruhámat, a lakásomat, és minden holmimat. S aztán elmentem és vettem valamilyen vásznat a tíz centes áruházban, és készítettem egy dhotit. Leborotváltam a hajam a fürdőszobában, és elvégeztem egy sikhát. Aztán egy bőrönddel, főként előadásokat tartalmazó magnós szalagokkal, elmentem, hogy csatlakozzam hozzá. Hát így csatlakoztam a mozgalomhoz (nevetés a teremben).

SM: (nem egészen jól érthető kérdés).

BTS: Nem, biztos voltam a dolgomban, mert tanultam. Mint már mondottam, sokat tanultam. Disszertációt is írtam a nyugati pszichológia és a keleti filozófia kapcsolatáról. Sok mindent összeolvastam az elméről és az emberi testről. És tanulmányoztam a vallásokat összehasonlító hittudományt. Ezért olvastam Prabhupada könyveit is. Meg voltam győződve, hogy ez a legmagasabb filozófia. Aztán talákoztam a hívőkkel és kezdtem megismerni őket. És bár voltak olyan terveim, hogy elmegyek az ENSZ-be dolgozni, részt vegyek a nemzetközi jogalkotásban, s aztán Tanzánia főügyészségén dolgozzam. Annyi mindent elterveztem. De aztán mindent félretettem, hogy hívő legyek. Ám az elmúlt hét vagy nyolc évben ezt most mégis megteszem Krisnáért. Programokat készítünk elő az ENSZ-ben. Országelnökökkel találkozom, és körülbelül tíz különböző ország elnökének nyújthattam át személyesen a vezetői könyveket. Szemináriumokat, előadásokat szervezünk az üzleti világ embereinek, az orvosoknak. Oly sok mindent csinálok, amit annak idején félre tettem, mert csak egyszerű sadhu akartam lenni, de aztán rájöttem, hogyan használhatom ezeket a dolgokat az emberek nevelésére, és most hirdetem is őket, prédikálok.

BB: Hogyan fogadják önt, mint Hare Krisnát, az üzletemberek?

BTS: Nos, kétféleképen. Szükség van elv-központú vezetésre. És amikor először olvassák a könyvemet, csak úgy ismernek, mint Swamit. S amikor találkoznak velem, megtudják, hogy Hare Krisna Swami vagyok. Néhányan meglehetősen félreismerik a Hare Krisnát, mert egyszerűen nem tudják, mi az. Azt hiszik, valamilyen szekta. De miután megkapják a könyvet, látják az anyagot, és csodálkoznak azon, hogy mi mindezt tudjuk, de ugyanakkor része vagyunk egy ősi hagyománynak. És ettől meglepetésük még nagyobb. Már sokan kértek, hogy írjak cikkeket vezető üzleti lapokba szerte az egész világon. Méghozzá a legrangosabb üzleti lapokba.

BB: Ön már több könyvet is írt. Hallottam a Spiritual Warrior (A spirituális harcos) című könyvről. És láttam egy másikat is, melyet az igazgatással kapcsolatban hirdettek, és amelyet azt hiszem Ön is említett éppen. Olvastam egy részletet belőle, melyben azt említi, hogy a legnagyobb szabadság a meg nem engedett nemi kapcsolatoktól való szabadság, vagy valami ilyesmi. Tudna erről mondani valamit most nekünk?

BTS: Nos hát, a Krisna-mozgalmon belül olyan rendnek vagyok a tagja, mely lemondott a földi hívságokról. Sanyassi vagyok, vagyis cölibátusban élek. Már próbáltam elmagyarázni, hogy a cölibátus, a nőtlenségi fogadalom, nem mindig valamilyen fajta lemondás. Hanem a szabadság kifejezése. Szintén egyik módja annak, hogy Istent szolgáljuk. A leki életben sok ashram, vagy rend van. Ez nem jelenti azt, hogy az egyik rend jobb, mint a másik. Például, azok az emberek, akik keresztény hátérrel rendelkeznek, tudják, hogy vannak apácák, vannak érsekek, kardinálisok, és vannak szerzetesek. Püspökök is vannak. Mindegyikük valamilyen speciális rendnek a tagja. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek azt az életstílust kell követnie. Néha ellátogatok különböző kolostorokba, ahol előadást is tartok ezekről a témákról.

Bhakta Bill Duke: Ön rendelkezik keresztény háttérrel?

BTS: Igen, eredetileg keresztény vagyok. De tanulmányoztam az Iszlámot, a Hinduizmust, a Buddhizmust is. És felügyelek, illetve vezetek több ökumenikus programot is, melyek során különböző hagyományok vezetői találkoznak egymásssal és megosztják gondolataikat. És volt, ill. van saját tévé-csatornám. Nigériában például teljes öt évig vezettem egy ilyen műsort. Jelenleg pedig Washington, Maryland és Virginia térségében hetente háromszor kerülök adásba. E műsorok közül némelyik olyan eklektikus, melyek során más vallású és más hagyományokkal rendelkező emberekhez szólunk. S bár nem vagyok hivatalosan része az ISKCON társadalmi kapcsolatok osztályának, a munkám nagy része kommunikáció, a társadalmi kapcsolatok ápolása és ökumenia.

Srimate Matsya: Maharadzsa, megkönnyíti-e az ön munkáját az a körülmény, hogy Princetonban végzett?

BTS: Igen, három kalapot is viselek. Tudós vagyok, aki Princetonban szerzett diplomát. Ez a világ egyik legjobb iskolája. S aztán afrikai főnök is vagyok. Ez olyan kormányzó féle.

BBD: Ön csakugyan afrikai főnök?

BTS: Igen, Warriban. Azt a térséget, mellyel kapcsolatom van, körülbelül egymillió ember lakja. Afrika és India igencsak hasonlít egymásra. Hagyományos kultúrájuk van. Ez falusi kultúra, melyben az emberek tisztelik a véneket, a szent életű embereket. Vagyis tiszteletben tartják a hagyományokat. S ez lehetővé teszI számomra, hogy sok főnök és király tanácsadója lehessek. Mivel én mintha csak egy kultúrának a belső része lennék…

Őszentsége volt a büntetőjogi reformprogramok koordinátorának az asszisztense a New Jersey Állam Közvédő Irodájában, valamint több kábítószer-függőséget kezelő klinika igazgatója az Egyesült Államokban. Ezen kívül volt speciális tanácsadó az amerikai oktatási tesztelő szolgálatnál, és politikusok kampányrendezője is. Bhakti Tirtha Swami nemzetközi elismertségre tett szert a Bhaktivedanta Kiadó képviselőjeként, különösen az egykori kelet-európai kommunista államok tudósaival együtt végzett kiemelkedő munkásságáért.

Mint az egyetlen afro-amerikai vaisnava guru a világon, Bhakti Tirtha Swami közvetlenül felügyel több projektre az Egyesült Államokban (különösen a következő államokban, ill. városokban: Washington, D. C., Potomac, Maryland, Detroit, Pennsylvania, Nyugat-Virginia), Nyugat-Afrikában, Dél-Afrikában, Svájcban, és Franciaországban. Szolgálatot teljesít továbbá a Vaisnava Főiskolák és Iskolák Amerikai Föderációjának igazgatójaként is.
Az Egyesült Államokban Bhakti Tirtha Swami az Alkalmazott Lelki Technológia Intézetének a megalapítója és igazgatója, az Urbánus Lelki Fejlődés Nemzetközi Bizottságának igazgatója, és a Hetedik Pánafrikai Kongresszus egyik nemzetközi koordinátora. Hogy széleskörű érdeklődését bemutathassuk, meg kell említeni továbbá azt is, hogy tagja az Ismeretelméleti Tudományok Intézetének, a Honvédelmi Információ Központjának, az ENSZ Amerikáért Szövetségének, a Nemzetközi Békealap Intézetnek, a Világjövő Társaságnak, valamint a Lelki és Parlamenti Vezetők Globális Fórumának.

Bhakti Tirtha Swami, aki a nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok megoldásának szakértője, állandóan járja a világot, és sok magas rangú ENSZ-képviselőnek, neves személyiségnek és törzsfőnek, királyoknak és legfelsőbb bíróságoknak lett a lelki tanácsadója. 1990-ben Őszentségét a nigériai Warri törzs törzsfőjévé avatták az Afrikában és szerte az egész világon végzett kiemelkedő munkásságának elismeréséért.
Az elmúlt években többször találkozott Nelson Mandela dél-afrikai vezetővel, hogy megbeszéljék a világbéke elérésének lehetőségeit és stratégiáját. Mindezen kívül az iskolák, klinikák, mezőgazdasági projektek és a háziipar fejlesztése révén történő önmegvalósítás és önellátás bátorítása érdekében Bhakti Tirtha Swami szemináriumokat és munkacsoportokat szervez és vezet az elvközpontú vezetés, a lelki fejlődés, az emberek közötti kapcsolatok, a stresszoldás és az időbeosztás, valamint más idevágó tárgyak kérdéseiről. Széles körben elismert személyiség a globális konfliktusok megoldásának szakértő közvetítőjeként is.

Ő Szentsége Bhakti Tirtha Maharaja 2005. június 27-én hagyta el ezt a világot.

Vezetők az élet valamennyi helyzetében felbukkannak, hogy a változás egy adott útján a végső cél irányába vezessenek másokat. A hatékony vezetés nem könnyű dolog. A történelem már megmutatta, hogy a vezetéssel járó felelősségek és veszélyek éppen oly nagyok, mint a vele járó jutalmak.

A Vezetés egy magasabb tudatú kor számára kifejezetten azok segítségére íródott, akik most választottak vezetői szerepet, amikor a történelemben a legnagyobb szükség van érett vezetésre. Mindamellett bárki felhasználhatja a könyvben tárgyalt elveket, hiszen segítséget nyújtanak az embereknek, családoknak, szervezeteknek és nemzeteknek egy olyan életvitel kialakításában, mely fenntartja a föld valamennyi életének szentségét és stabilitását. Végül is, mint egy az egész világra kiterjedő család, együtt osztozunk azon a közös felelősségen, amellyel a föld és annak jólétéért tartozunk.

Az emberiség jelen pillanatban végső vizsgaidőszakát éli. Vajon átmegyünk-e vagy megbukunk? Az a nagyfokú negativitás, ami manapság megnyilvánul a világban, azt jelzi, hogy át kell gondolnunk jelenlegi útirányunkat. Feltehetjük magunknak a kérdés: Kik vagyunk? Merre tartunk? Kit és mit követünk? Nyilvánvalóan, ha nem vagyunk boldogok jelenlegi utunkkal, irányt kell változtatnunk.
Ha ön, kedves olvasó, felelősséget érez arra, hogy valamit másképp tegyen, kérem, folytassa az olvasást. Mi most a globális tudatosság korát éljük. A globális kommunikációs hálózatok átívelik a földet, és lehetővé teszik a hétköznapi emberek számára, hogy a világ minden tájáról információhoz jussanak. Továbbá folyamatosan felfedezzük azokat a bensőséges, univerzális kapcsolatokat, melyek az emberek és az egyéb életformák között állnak fenn itt a földön, és az univerzumban egyaránt. E megértés birtokában a vezetésnek ki kell terjednie egy mindent átfogó látásmódra.

A Vezetés egy magasabb tudatú kor számára egy listával kezdődik, mely azt a tíz lényeges technikát tartalmazza, amely egy felhatalmazott vezetéshez szükséges. Ez a tíz technika, mely szélet körben használható, értékes emlékeztetőül szolgálhat a könyv olvasása közben.
A könyv három részből áll. Az Első rész: A tudat felemelése lefektet egy általános alapot, melyben szó van a magasabbrendű tudat elveiről és azok fontosságáról a vezetés terén. A Második rész: Készségfejlesztés olyan különleges tulajdonságokat és képességeket ír le, melyek felbecsülhetetlen értékkel bírnak a mai kor vezetői számára. Végül a Harmadik rész: Cselekvés olyan politikai területeket javasol, melyekben a vezetők képesek enyhíteni a világ szenvedésén, védelmet nyújtani neki, valamint segíteni az embereknek eredményesebb életet élni, miközben egyre közelebb kerülnek Istenhez.
A fejezetek végén megtalálható a „A fontos mozzanatok” listája, melyben a szöveg fontos szakaszait lehet áttekinteni. Ezt a „Mindsets” szakasza követi, mely meditációkkal, elmélkedésekkel és gyakorlatokkal nyújt segítséget az éppen megvitatott elvek alkalmazásában. Ezért a Vezetés egy magasabb tudatú kor számára hatékonyan használható kézikönyvként és tankönyvként is egyaránt a hétköznapi életben. Előfordulhat, hogy az egész könyvet egyben kívánja elolvasni, majd időről-időre áttekint egy-egy elmélkedést és gyakorlatot annak érdekében, hogy értékelje fejlődésének mértékét és, hogy betekintést nyerjen a különböző területekbe.
A könyv lapjai szeretetteljes, láthatatlan koalícióval adják önnek az utasításokat. Éreztetni szeretnénk önnel, hogy a barátai vagyunk, együtt ülünk önnel, miközben ön az Egyesült Nemzetekkel, a Kongresszussal, a Parlamenttel, valamilyen közösséggel vagy éppen a családjával folytat beszélgetést. Értékeljük nagy erejét, és szeretnénk kölcsönadni önnek a miénket, hogy kiegészíthesse vele sajátját. Szeretnénk bátorságot adni önnek, hogy segítségünkkel megoldja a látszólag lehetetlen problémákat. Ismerjük jó szándékát, ezért figyelmeztetjük a kísértés és az elhajlás veszélyeire. Törődünk önnel és szeretjük önt. Egyszerű tanácsokkal látjuk el saját jóléte érdekében. Végül pedig, odaadó ügyvédjei vagyunk, akik arra ösztökélik önt, hogy vegye figyelembe fejlődésének, sikerének és túlélésének esszenciális összetevői közül a legfontosabbat: a szeretetet.
Összefoglalásképpen, a Vezetés egy magasabb tudatú kor számára arra törekszik, hogy bemutassa, ön, mint egyén, különösen, mint vezető, képes jelentős változást hozni az emberiség számára életképesebb jövő megteremtésében.

Letöltés itt
Méret: 836kb
Formátum: pdf
Megjegyzés: Ez csak az első 5 fejezet fordítása, lektorálatlan kiadás

Anyám, aki már nem él, gyakran mondogatta: „Adjátok ide a virágaimat, amíg láthatom őket”. Mint gyermek, ezt furcsának találtam, de mint felnőtt, a bölcsesség jelének tartom. Anyám megértette, hogy a test csak átmeneti, és ünnepelte az életet – „a most” azt jelenti, hogy az embernek minden pillanatban ki kell mutatnia, hogy szereti és tiszteli az életet. Életünk és mások élete is, a közeljövőben megszűnik. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Amikor a halál előtt meghalunk, akkor azt tesszük előre, ami előbbre való. Azok a cselekedetek élveznek elsőbbséget, melyek táplálják lelkünket és segítenek nekünk felismerni az illúziók és az anyagi kultúra hiábavalóságait. Mivel tudjuk, hogy az élet értelme abban rejlik, hogy készüljünk a dicsőséges halálra, ezért úgy kell megélnünk minden egyes napot, mintha az lenne az utolsó. Ezért nincs idő lényegtelen, fölösleges dolgokkal törődni. Még ha bizonyos értelemben fölösleges dolgoknak is kell, hogy időt szenteljünk, akkor is azt úgy kell megtennünk, hogy erősítse, vagy növelje az elsődleges, lényeges dolgok értelmét. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Annyi sok sérelmet lehet okozni a vallási életben. Ezek a sérelmek a mi legnagyobb ellenségeink. Az isteni szolgálat igen erős, potens, ám a sérelmek nagyon komolyan leállíthatják lelki fejlődésünket és megfojthatják az isteni futónövényt. A sérelmek olyan cselekmények, melyek visszafordíthatják tudatunkat előző bűnös életünkhöz, vagy pedig akadályozni fogják lelki érettségünket. A sérelem olyasmi, mint egy városi futárszolgálat, mely sürgős üzenetet visz arra vonatkozóan, hogy az ember ne figyeljen oda fontos és lényeges dolgokra. Ha az ember nem fog több sérelmet okozni, akkor úgy kezd majd élni, hogy megfelelően fel tud majd készülni az elkerülhetetlen dolgokra. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Sok ember csapott már be, okozott csalódást, hazudott, manipulált, sőt kihasznált bennünket. Ha eddigi tapasztalatainkon meditálunk, az olyan, mintha újra élnénk őket. Ezek a tapasztalatok természetesen hatottak ránk és különböző módon formáltak bennünket. Sokan e csalók és kizsákmányolók közül maradandó sérüléseket okoztak nekünk. Néhány esetben egy egész életre. Normálisnak tekintjük, hogy azok, akiket megbántottak és kihasználtak, keresik a bosszút és keményen büntetni akarják az elkövetőt. Ezt könnyebb megtenni, ám ez nem fogja megoldani a problémát. Sokkal fontosabb a megbocsátás, ami a legfőbb eszköze az ilyen problémák kezelésének. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

A legtöbb embernek vannak barátai, akikkel találkozni akar, vannak olyan helyek, ahová el szeretne látogatni, tapasztalatok, melyeket szeretne átélni. Ha fontos személyiségekkel találkozunk, ismerkedünk vagy közösködünk, akkor ez bennünket is fontossá tesz, legalább is mások szemében. Ha izgalmas utazásokon veszünk részt, életünk kalandosabbnak tűnik. S ami még ennél is fontosabb, ha sok izgalmas tapasztalatot sikerül szereznünk, akkor az élet tűnik értelmesebbnek. Mindannyian keressük az élvezeteket, és mindig készek vagyunk azokat megtapasztalni. De az igazi lelki ember nem törődik túlzottan mindezzel, mert ismeri a világ ideiglenes, sőt illuzórikus természetét. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Néha annyira el vagyunk foglalva teendőinkkel, sőt az olyanokkal is, melyeket szeretteink miatt és érdekében teszünk, hogy nincs időnk kimutatni, vagy elmondani, mennyire szeretjük őket. Néha pedig mások vannak annyira elfoglalva teendőikkel, melyeket miattunk és a mi érdekünkben tesznek, hogy nekik sincs idejük kimutatni, vagy megmondani, mennyire szeretnek bennünket. Ám ha igazán megértjük, hogy ez az élet felkészülés a halálra, akkor mindig lesz időnk szeretetet adni és kapni.
Amikor valaki meghal, a szomorúság nagy része abból fakad, hogy hiányzott a meghittség a kapcsolatból. Úgy érezzük, mondani akartunk neki valamit, vagy tenni akartunk valamit érte, vagy hogy az elhunyt akart mondani nekünk valamit, vagy tenni akart valamit értünk. Mindegyik fél hajlamos a fontos alkalmak és pillanatok halogatására vagy minimalizálására. Különösen akkor, ha valaki csupán csak azért él, hogy egyen, aludjon, kielégítse nemi vágyait és védekezzen, vagy pedig azért, mert egy erős és hamis önzés kerítette hatalmába. Ilyen esetekben könnyű elmulasztani a megfelelő alkalmat. És az ember elmulasztja a lehetőséget arra, hogy megmondja vagy megtegye azt, ami a többi ember legmagasabb szükségleteit elégítené ki, sőt másokat is megakadályoz ebben.

A minőségi asszociáció a legfontosabb. Ha van minőségi asszociáció, akkor az ember mindig tanul vagy tanít valamit. Az ilyen asszociáció arra épül, hogy együtt vagyunk azokkal, akiknek szintén eltökélt szándéka, hogy véget vessenek a születés, a betegség, az öregség és a halál visszatérő ciklusának. A minőségi asszociáció révén az ember megérti, hogy van élet és halál, és e kettő nem létezik egymás nélkül. Ily módon az ember mindig úgy fog cselekedni, hogy tudni fogja: az élet az önmegvalósításért adatott, s a halál, amely az anyag és az anyagi test számára elkerülhetetlen, nem asszociálódik a lélekkel. Meg kell halnunk, hogy élhessünk! Ezt akkor fogjuk megérteni, ha elfogadjuk minden anyag pusztulásának és megszűnésének elkerülhetetlenségét. Ez esetben tisztelni fogjuk az eddig történt haláleseteket, és azokat is, melyek meg fognak történni, tudva tudván, hogy azok az örök élethez vezető utat készítik elő.

Az igazi lelki személy mélyen átérzi anyám igazságát, aki azt mondta: „Adjátok ide a virágaimat, amíg láthatom őket.” Mert ha egyszer a test elmúlt, a lélek az új találkozásra siet; ezért már most fontos, hogy megmondjuk és megtegyük azt, ami mindenkinek a legjobb! Ahol sérelmeket okoztunk, ott megbocsátásért kell esedeznünk, és nem szabad sebeket ejtenünk többé! Amikor emberekkel találkozunk, érdekes helyszíneket látogatunk, és izgalmas tapasztalatokat szerzünk, akkor az előbbre való dolgokat kell előbbre helyeznünk, megértvén már most a különbséget aközött, hogy mi az ideiglenes és mi az örök! Életünk minden napját úgy kell megélnünk már most, mintha az dolgaink egészséges lezárását jelentené! Ha azért élünk, hogy szeressünk, akkor ez a legtermészetesebb, mert akkor minden asszociációnk minőségi asszociáció lesz, melyben megosztjuk együttérzéseinket, elszántságunkat és az önmegvalósítás tapasztalatait, s ugyanakkor másoktól is ugyanazt kapjuk cserébe.

Ez a technológiája annak, ahogy már most az életet ünnepelnünk kellene és ahogy élnünk kellene, megfelelően készülődve a távozáshoz s e földi léthez nem ragaszkodva annak érdekében, hogy elsajátíthassuk a halál előtti meghalás tudományát, hogy ezáltal kapcsolatot tudjunk teremteni a lélekkel és annak otthonával, a spirituális világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Én vagyok az a nyomorult szegény koldus, aki kétségbeesetten igyekszik meghalni a halál előtt.

Uram, Tőled és szolgáidtól távol lenni elviselhetetlenül nehéz. Csak azért élek, és maradok életben, hogy megvárjam a dicsőséges újraegyesülést Veled. Tudom, ha egyszer találkozhatom Veled és szolgálóiddal, rögtön elfelejtek minden szenvedést és bánatot, melyben milliónyi életem során volt részem.

Kedves Úr Syama, minden vágyam, hogy Veled lehessek és önzetlenül szerethesselek. Ha arra gondolok, hogy a bujaság és kéjvágy mily hosszú ideig tartott fogva, akkor rögtön el szeretném hagyni ezt a testet. Azért voltam annyi ideig távol Tőled, mert ilyen testekre vágytam. Ezt tudván, hogyan is maradhatnék akárcsak egy nappal is tovább ebben a testben?
Kedves Úr Syama, most, hogy csak Terád gondolok, látom, hogy mennyire jelentéktelen a világi tudás és tudomány.

Kedves Úr Syama, ha a gazdagságra gondolok, akkor arra is gondolnom kell, hogy milyen hiábavalóság földi kincseket gyűjteni. Amikor alszom, akár holt is lehetnék, hacsak nem Rólad álmodom. Minden cselekedetem, mely nem Tekörülötted folyik és nem Rád összpontosul, fölösleges időpazarlás.

A barátságról? Aki nem segít abban, hogy Hozzád eljussak, nem lehet igazi barátom. Ha a hírnévre gondolok, arra kell gondolnom, hogy milyen terhes dolog bárkinek is a figyelmét Magad felé fordítani ahelyett, hogy Feléd fordítaná. Az olyan beszélgetés, mely nem Közted és szolgálóid között folyik, olyan, mint a recsegő trombita, melytől megfájdul a fülem. Olyasmit olvasni, mellyel nem Téged szolgálhatlak, üres időpazarlás.

Kedves Úr Syama, attól rettegve, hogy még egy éjszakát kell eltöltenem anélkül, hogy a társaságodban lehessek, minden napomat azzal töltöm, hogy Rád gondolok, arra, hogy még egy nap, vagy talán annyi sem, és ”meglátom az Úr lótusz lábait.”
Most az ébredés is ugyanaz, mint az alvás, mert nem tudok nyugodni, mert Téged kell keresni, bárhol is legyél.

Kedves Úr Syama, oly állhatatosan foglak keresni, hogy az Úr Brahma majd azt mondja: “Ez a lélek állhatatosabban keres Téged, mint ahogy én kerestelek, mielőtt meghallottam volna azt a szót, hogy „tapah”. Könyörülj rajta, Uram.”

Kedves Úr Syama, oly kitartóan fogok törekedni arra, hogy megértsem útjaidat, hogy Saraswati Istennőnek is nehéz lesz biztosítania hozzá a szükséges tudást. Oly nehéz leszz, hogy Hozzád fog könyörögni: „Uram, könyörülj ezen a szegény lelken”.

Uram Syama, minden nehéz próbát ki fogok állni, egymás után utasítva el Maya minden kísértését, és Hozzád kiáltva, olyannyira, hogy Indra személyesen fog közbelépni, kérve-kérve Téged, hogy ne rój rám több próbát. Könyörögni fog: „Uram, kegyelmezz meg ennek a léleknek.”

Uram, annyira eltökélt szándékom megnyerni Téged, hogy ezt még Kapila is megbeszéli anyjával, és még Sukadevát is ráveszi arra, hogy egy percre félbe szakítsa társalgását Maharaja Pariksittal, és azt mondja: „Uram, kegyelmezz e szerencsétlen szegény léleknek.”

Kedves Uram, Syama, még maga Rupa Gosvami is zavarban lesz, ha ezt a bolondot látja, aki én vagyok, akiben már nincs semmi földi vágy, és csak remete akar lenni Kali e pokoli korában. És látván ezt a lehetetlen helyzetet, értem fog könyörögni, mondván: „Uram, kegyelmezz e nyomorult léleknek.”

Kedves Uram, Syama, még Prahlada figyelmét is felkeltem. A következőket fogja mondani: „Ez az ember annyira alacsony rendű, durva, és semmi érzéke a folyamathoz. Sértegeti a hívőket, irigykedik a sadhukra, és nem kedveli a bhajanát vagy a kirtanát. Nem tudja igazán, hogy mit is jelent a Szent Név, tele van kétellyel és métellyel, ám ennek ellenére azt hiszi, hogy az Úr mégis csak megkönyörül rajta. Ó Uram! Szánd meg ezt a szegény lelket, mert kegyelmed nélkül semmi reménye, hogy mindazt elnyerje, amire vágyik”.

Kedves Uram, Syama, ha szolgáid nem segítenek, ha híveid cserbenhagynak és nem törődnek velem, édes társaságod elérése lehetetlen lesz számomra. Semmink sincs, ami teljes figyelmedre méltatna bennünket. Ezért készen állok, hogy megtegyek mindent, amit kell, bár semmire sem vagyok igazán képes. Olyan szánalomra méltó vagyok, hogy nagy bűneim csak akkor nyernek bocsánatot, ha ilyen dicső személyiségek könyörögnek érettem. Semmire sem vagyok méltó. Csak imádkozni tudok Hozzád vagy valamelyik szolgádhoz, hogy könyörögjön érettem. Én vagyok az a koldus, akinek nincs reménye arra, hogy elnyerje társaságodat, de egy napot sem élhet tovább nélküle.

1. Mély, erős vaisnava kapcsolatok,
2. Kiegyensúlyozottság mind anyagilag, mind lelkileg (se a munka ne menjen a lelki élet rovására, se a lelki élet ne menjen a munka rovására),
3. Hűségesnek lenni Sríla Prabhupádához, de nem szektáriánusnak lenni,
4. A tehenek, az öregek, a bráhmanák, a nők és a gyerekek védelmezése,
5. Úgy látni minden találkozást, mintha a lelki életünk minősége függene tőle,
6. Ugyanazt a szeretetet adni másoknak, mint amit a számunkra legkedvesebb személy felé érzünk,
7. Minden konfliktusban először a saját hibánkat látni,
8. Úgy tekinteni a körülöttünk lévőkre, mint akik a halálunkkor is ott lesznek.

„Légy önzetlen, alázatos és bátor! Állandóan emlékeztetni kell magunkat arra, hogy van valami különleges minden személyben, aki igent mondott Krsnának.”

Képzeld el, hogy minden anyagi bőséggel rendelkezel: vagyon, hírnév, óriási tudás, vakító szépség. Vedd sorra mindegyiket, és rájössz, hogy ezek közül egyik sem lehet az élet végő célja. Kérdezd meg magadtól: na, és mi lenne, ha rendelkeznék evvel? Mire való mindez? 

2. Nem ez a test

Mond figyelmesen: „van egy testem- de én nem vagyok ez a test”, „van egy elmém- de én nem vagyok ez az elme”. „Van egy munkám – de én nem ez a munka vagyok”. Meditálj minden problémás helyzeten így.

3. Más ember szemszögéből

Válassz ki egy konfliktust, amitől éppen szenvedsz. Írj egy levelet magadnak, mintha a másik oldalt képviselnéd, próbáld megérteni a másik oldal nézőpontját.

4. Lásd Istent mindenhol 

Gyakorold, tekints mindenkire Isten energiájaként.

5. Mindennek van egy célja

Nincsenek véletlenek. Mindig valamilyen okból kifolyólag jönnek a megpróbáltatások. Próbáld mindegyik esetnél megkeresni ezt az okot. Fordítsd a negatív eseményeket pozitívvá, a pozitívakat mégjobbakká. Bölccsé válsz.

6. Felelősség

Képzeld azt, hogy Isten mindentlátó szeme, és az angyali seregek mindig figyelnek téged. Becsületesebben fogsz így élni.

7. Szükség a szeretetre

Segítségért kiálltani sok formában lehet. Minden szituációra úgy tekints, mint adni a szeretet, vagy kérni a szeretetet.

8. Szeretet a gyakorlatban

Tekintsd magadra úgy, mint a tettekben megtestesült szeretet.

9. Halálközelben

Három hónap múlva meghalsz. Mennyiben élnéd le máshogy az utolsó napjaidat? Nem késlekedhetünk. Nem szabad, hogy a prioritások háttérbe kerüljenek. A fontos, lényeges dolgokat MOST kell megtenni!

10. Második esély

Képzeld el, hogy most azonnal meghalsz. Látod azt, amit itt hagysz magad után, és hogy milyen hatással van a halálod híre másokra. Mi az, amit sajnálnál? Milyen dolgokat hagytál elintézetlenül? Ezeket a dolgokat ma kell megcsinálnod.