A koldus I. – 29. Meditáció
Csak még egyszer
Kedves Úr Nityánandám, a bhaktáid minden kényelmet készséggel feladnak, és boldogan végeznek a Te érdekedben szolgálatot. Amikor mások kisebb kihívást keresnek, a bhaktáid izgatottá válnak a nehézségeket látván, mert kiváló alkalomként tekintenek rájuk, hogy megmutassák a világnak, milyen kegyes is vagy. Uram, azért könyörgöm, hogy engedd meg nekem, hogy ezekkel a nagyszerű bhaktákkal együtt lehessek csak még egyszer; az Irántad érzett szeretetük és az emberiségnek tett szolgálatuk a legnagyobb áldás az anyagi univerzumokban.
A bhaktáidat a legkönnyebb felismerni. Néha nem jutnak élelemhez és nincsen tető a fejük felett, miközben Érted dolgoznak, mivel megfeledkeznek a test szükségleteiről. Amikor másoknak a gondolatai csak a saját személyes követeléseik köről forognak, a bhaktáid egyszerűen csak azért akarnak bármire is szert tenni, hogy aztán másoknak szétoszthassák azt. Ha menedéket nyújthatnak és etethetnek másokat, elégedettek. Azonban ha csak magukat élelmezhetik és csak maguknak találnak szállást, nem tudják elviselni ezt a helyzetet, és inkább máshova mennek, hogy szolgálatot végezhessenek Neked, és figyelmen kívül hagyják a testi kényelmet, ha szükséges.
Semmitől sem félnek, mert tudják, hogy megígérted, hogy a bhaktád nem vész el soha. Miután megértették ezt, nem foglalkoznak a kudarccal, tudva tudván, hogy Te, a végső irányító, Aki minden cselekvés célállomása vagy, elfogadod őket. Minden tettüket a siker alapján mérik fel.
A nagy lelkek olyan tökéletes tudattal dolgoznak, hogy nyilvánvaló, hogy a felhatalmazásuk nem csak erre a három-dimenziós tervre érvényes. Az egyszerű emberek kinevethetik, zaklathatják, vagy akár kínozhatják is őket, azonban állandóan arra kérik őket: “Kedveseim, kérlek, énekeljétek Isten szent neveit”.
Mindenkit Krisna energiájaként látnak, és minden eszközzel megpróbálják felfedni az isteni szikrát, amely az anyagi energia fojtogató rétegei alatt szunnyad. Nagy szánalommal tekintenek a jivákra, akik nélkülözik az Uruk szerető társaságát, és amikor mások elkerülik ezeket a lelkeket, felkutatják őket, és buzgón megosztják velük nagy jószerencséjüket. Ezeknek a bhaktáknak a kegyéből mindenki megkapja az esélyt arra, hogy ilyen tiszta szeretetet fejleszthessen ki Irántad.
Mivel a köreikben mozognak, állandóan emlékezteti ez őket Rád, mivel csak Te vagy a társalgás egyetlen témája. Amikor alszanak, akkor is Rólad álmodnak, mivel csak a Te dicsőséged érdekli őket. Mindent feláldoztak Érted, és Te kész vagy mindent megtenni az érdekükben. Mindig megjutalmazod őket önzetlen szolgálatukért azzal, hogy még több szolgálatot adsz nekik. Feltétel nélküli szeretetük bére még több szeretet. Milyen szerencsés az, aki akár csak rápillant az ilyen lelkekre!
Kedves Úr Nityánandám, közben jártál Jagai és Madhai ügyében, akik maga bűn megtestesülései voltak. Az én helyzetem még rosszabb, mivel ők nyíltan merültek el förtelmes tetteikben, én viszont egy szent ember ruháját öltöm magamra, és képtelen vagyok a szükséges kegyet megosztani másokkal. Ezért sokkal inkább használom ki az embereket és sértem meg őket, mint akár ők. Amikor a hétköznapi emberek odamentek Jagaihoz és Madhaihoz, tudták, mit várhatnak tőlük. Amikor engem közelítettek meg, védtelenül, szívüket kitárva jöttek, és nem tudtak arról a tényről, hogy náluk is nagyobb bűnös vagyok. Ha nem avatkozol közbe az érdekemben, senki sem fog. Ezért lótuszlábaid elé vetem magamat, és a figyelmedért esedezem.
Kedves Úr Nityánandám, életről életre nem voltam hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy beteg vagyok. Most, hogy elfogadtam a betegségem tényét, azért küzdök, hogy kitérjek az orvosok elől. Tudván, hogy előbb vagy utóbb alá kell vetnem magamat egy orvosnak, olyanokat választok, akik tehetetlenek, vagy csak hízelegni akarnak a betegeiknek. Végső soron rájövök arra, hogy véget kell vessek ennek a képtelenségnek, és egy hiteles orvos segítségét kérjem. Irigy voltam Rád, és állandóan azon voltam, nehogy menedéket kérjek Nálad. Minden más forrást kiapasztottam. De most, mivel tudom, milyen súlyos a betegségem, Eléd kell járulnom, hogy segíts és vezess engem. Az emberek elkapják a betegségemet, hacsaknem segítesz. Igen, igaz, hogy annyira érdemtelen vagyok rá. Azért fordulok Hozzád, mert minden más kudarcot vallott. Híjján vagyok a megfelelő látásmódnak, azonban tudom, hogy Te vagy az egyetlen reményem. Senkit sem utasítasz vissza, még az olyan szerencsétlent sem, mint én. Ezért Eléd tártam most az ügyemet. Most mit kell tennem?
“Kedves fiam, ha nem kapnád meg a védelmemet, akkor vajon tudnál ilyen kétségbeesetten kiáltani Hozzám? Kedves gyeremekem, ha nem használnálak, akkor nem inkább ákoznál Engem ahelyett, hogy könyörgnél? Nem éreznéd inkább azt, hogy megérdemled a szeretetemet, ahelyett, hogy azt érzed, érdemtelen vagy rá? Kétségbeesésed és a vágyad, hogy másoknak segíts, a gyógyszered. Krónikus betegséged hamarosan eltűnik, és biztosan fogod tudni, hogyan ismerj fel és szolgálj másokat, akik szintén betegek. Menj, gyeremekem, és tudd, hogy egy napon nem csak az egyenruhát fogod hordani, hanem birtokodban lesznek azok a fegyverek is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy győzedelmesen menetelj előre az Én parancsomra. Gyeremekem, ne aggódj amiatt, hogy nem felelsz meg. Intenzív kétsgbeesésed garantálja az áldásaimat. Igen szerencsés vagy, mert felismered a szükségszerűségét annak, hogy igaz katonává válhass; azonban minden az én ütemtervem szerint történik, és nem a tiéd szerint. Minél többet kiáltasz hozzám segítségért, annál jobban tapasztalod a szeretetemet. Csak könyörögj. Fuss minél gyorsabban, kedvesem; sose lassíts vagy nézz hátra.”
A koldus I. – 28. Meditáció
Kedves Uram, Syamasundara
Sok életen át számos baráttal találkoztam bajtársiasságot keresve… Függtem a családtagjaim támogatásától. Sok életen át egyetemi és metafizikai tudás után kutattam, megpróbáltam meglelni a békét a társadalmi intézményeken keresztül… Mindez haszontalan volt.
Sok életen át megpróbáltam élvezetet találni az evésben, az alvásban, a nemi életben és a védekezésben. Megpróbáltalak Téged lefizetni, Uram, tűzáldozatokkal, lemondásokkal és gyümölcsöző imákkal… Mindez haszontalannak bizonyult.
Sok életen át irigységemből fakadóan közvetlenül elkerültelek Téged, és igyekeztem a személytelen természetedben elégedettséget találni. Megpróbáltam elkobozni a hírnevedet, vagyonodat, tudásodat, lemondásodat, erődet és szépségedet, és dühödten azt firtattam, miért rendelkezel az összes fenti tulajdonsággal… Micsoda hasztalan fecsérlés!
Sok életen át, ismét önzésből a saját társamat kerestem, mivel nem kaphattam meg a Tiédet. Kicsinyes bosszúból az illúziót valóságként, az átmenetit öröknek fogadtam el; elkerültem azokat, akik képviseltek Téged és elrejtőztem a híveid elől.
Oly sok életen át tulajdonjogot formáltam mindenre, amit kölcsön adtál nekem. Szánalmasan segítségért kiáltva még akkor is elutasítottalak, amikor a megoldást kínáltad nekem.
Kedves Uram, Syamasundara, már nem ég bennem a vágy azért, hogy mindezeket megtegyem. Ha nem veted rám pillantásodat, nincs értelme az életnek. Ha Te személy szerint nem rendeled másként, még a halál sem nyújt vigaszt, csak életről életre újra visszahúz anélkül, hogy láthatnálak. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy figyelnél rám. Tudom, hogy a szív Uraként mindenütt jelen vagy. Ha nem lennél jelen, hogyan is tudnék a társaságod után vágyódni? Az elmém és a szívem kong az ürességtől. Ez csak azért lehet, mert a gondolataim nem körülötted forognak.
Ma megláttam a teremtésed szépségét. Hogyan is ismerhettem volna ezt fel, kedves Uram, Syama, ha sosem részesülhettem volna abban az áldásban, hogy megpillanthassam gyönyörű arcodat, minden szépség forrását és fokmérőjét? Kedves Uram, végtelen egykedvűséget érzek magamban. Miután tanúja voltam vidám szerelmi tevékenységeidnek, minden más cselekedet unalmasnak és haszontalannak tetszik. Tudom, hogy ott vagy. Részesülnöm kell a társaságodban, bár annyira alkalmatlan vagyok rá. Kérlek, légy kegyes hozzám. Sem élni, sem meghalni nem tudok anélkül, hogy láthatnálak.
A koldus I. – 27. Meditáció
Ostoba elmém
Ó, te ostoba elme, miért próbálsz meg távol tartani engem életem céljától, az Úr Syamasundara lótuszlábaitól? Miért nem csatlakozol hozzám? Csak ott találhatunk igazi örömre és szeretetre.
Ostoba elme, meddig rejtőzködsz még, s ugrasz nekem aztán, bármikor hiszed is azt, hogy éppen alszom? Ne is próbálj meg engem elvonszolni az Úr Syamasundara lótuszlábaitól, mert csak ott van jelen az öröm és a szeretet. Sok életen keresztül követtél engem mindenhová, mint egy közeli barát, amikor valójában te vagy a legnagyobb ellenségem. Kihasználva a gyengeségemet, távol akarsz tartani engem az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábaitól. Csak a lábaik töltenek meg engem élettel. Ezért hagyj fel ezzel a képtelenséggel, és keressük együtt az örömöt és szeretetet.
Ostoba elme, elfáradsz te valaha is? Ne irigykedj az imádandó Úrra. Az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábának menedéke nélkül az élet kudarc.
Ostoba elme, mézesmadzagként húzod előttem a megkülönböztetett figyelmet és imádatot, és azt várod tőlem, hogy fussak utánuk. Egyetlen vágyam az, hogy az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái áldásaiért folyamodjak. Csak az ő lábuk árnyékában honol az öröm és szeretet.
Bolond elme, rám szegezed a kétség és félelem fegyverét, én viszont menedéket keresek az Úr Syamasundara és a bhaktáinál. Ha ilyen védelemben részesülök, mit tehetnek ellenem a te fegyvereid? Dobd el őket, és gyere, keresd velem az igazi örömöt és szeretetet.
Ostoba elme, te egy csirkefogó vagy. Kihívást intézek hozzád: mutasd, mi a legjobb ajánlatod? Haszontalanok mind. Az Úr Syamasundara felbecsülhetetlen lótuszlába magasabb rendű mindennél, amit te felmutathatsz. Tűnj a szemem elől. Hagyj az öröm és szeretet forrásánál.
Ostoba elme, figyelemre vágysz. Menj valahova máshova, mivel láttam már az összes csalafintaságodat. A figyelmemet csakis az Úr Syamasundaranak és a bhaktáknak szentelem. A lótuszlábuk rabul ejtette létemet.
Ostoba elme, néha álruhát öltesz, mint testvérem, tanárom, barátom vagy vezetőm, de lelepleztelek téged. Zaklatásod elől az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábainak menedékébe menekültem. Itt minden ember megtalálja az örömet és szeretetet.
Ó, ostoba elme, a nevemet kiáltod. Azonban csak az én Úr Syamasundarám transzcendentális nevét hallom. Ha valaki az Ő nevét kiáltja, az maga a tökéletesség és minden hang nyugvóhelye. Kérlek, ne zajongj már, hogy elmerülhessek ebbe az isteni hangvibrációba.
Ostoba elme, hamiskártyás vagy. Idehozod nekem a kéjvágy portékáit, és megpróbálod rám sózni őket, amikor valódi szeretetet akarok venni. Korábban, a múltban már összezavartál engem ezekkel a mesterséges csecsebecsékkel, de vége. Azok a napok leáldoztak. Mindent megadnék, ha láthatnám az Úr Syamasundara és a társai lótuszlábait, mert ott lakozik a valódi öröm és szeretet.
Ó, ostoba elme! Szakértő módjára láttatod a valótlant valósnak, és a valót illúziónak…Te csirkefogó! Semmi sem valódi az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábain kívül. Ó, mennyire szeretnék annak az örömnek és szeretetnek a részese lenni!
Ostoba elme, sokszor vettél rá arra, hogy a nagy vaisnavákat sértegessem. Gyere és vegyél te is menedéket az Úr Syamasundara és a nagy bhakták lótuszlánainál. Csakis ott találhatunk igazi örömöt, békét és szeretetet.
A koldus I. – 26. Meditáció
Hogy érthetem meg az Urat?
Kedves Uram! Azt mondtad, hogy akik ismerik megjelenésed és eltávozásod transzcendentális természetét, azok nem születnek meg újra ebben az anyagi világban. De ki tudhatna bármit is Rólad? Semmit sem tudok a nagyságodról, ezért kérlek, részesíts azoknak a társaságában, aki ismernek valamennyire Téged. Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.
Az Úr Brahmá, aki az univerzum legértelmesebb élőlénye, elrabolja a teheneket és a tehénpásztorfiúkat. Összezavarja őt a Te helyzeted, majd végül megérti, hogy misztikus hatalmad hogyan szárnyalja túl az övét. Később ráeszmél arra, hogy nem csak hogy kevésbé fontos a szerepe, mint gondolta, hanem ráadásul több millió Brahmá létezik, akik intelligensebbek nála. Annak ellenére, hogy egy jelentéktelen tehénpásztor fiúként jelensz meg, Brahmá felismeri kilétedet, mint Paramesvara, a legfelsőbb irányító, akinek teste sat-cit-ananda-vigraha, azaz örök, tökéletes tudással és boldogsággal teljes. Uram, ha még az Úr Brahmá sem képes Téged megérteni, akkor mennyi reménye lehet egy olyan bolondnak, mint amilyen én vagyok?
Kedves Uram! Örök szolgád, Yamaraja egyike a mahajanoknak. Keményen dolgozik a Te szolgálatodban, mégis oly buzgón akar többet megtudni Rólad, és gyakrabban elnyerni a társaságodat, hogy Viduraként születik meg. Ha az ilyen nagy lelkek alig várják, hogy lássanak Téged, akkor mi reményem lehet nekem?
Az Úr Sívának több millió követője van, akiket áldásban részesít. Követői keményen igyekeznek, hogy a kegyeibe férkőzhessenek. Azonban annak ellenére, hogy mindenféle áldást megadhat, mégis azt látjuk, hogy állandóan a lótuszlábadon meditál, azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy minél többet tudhasson meg Rólad és minél többet élvezhesse a társaságodat. Mi reményem lehet nekem, ha nem tudok semmit sem nagyságodról? Csak azt tudom, hogy azok, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, szakadatlanul a Te kegyelmedről beszélnek.
Narada muni beutazza az egész anyagi és lelki univerzumokat, hogy bejelentse érkezésedet és a vágyad szerint készítse elő a terepet. Olyan szépen képvisel Téged, s mindent tud Rólad. Alázatosságában beismeri, hogy nem több mint egy kétkezi szolga, aki nagyon keveset tud az imádandó uráról. Kedves Uram, Syama, mi reményem van nekem?
Kedves Uram! Suta Goswami, akit arra kértek, hogy beszéljen a naimisaranyai bölcsek előtt, jógik és risik és még a mahabhágavaták előtt is szólt. Szavai hatására az egész hallgatóság elnyerte a felvilágosodást. Azonban ugyanaz a Suta Goswami, ha méltatták tudása miatt, egyszerűen csak eltűnt, hogy elkerülje a hízelgést, miközben így gondolkodott: „Milyen nevetséges, mit tudhatnék én az Úrról, az üzenetéről vagy a bhaktáiról? Mindazonáltal csak a rövidített változatot meséltem el, amiről Krisna úgy vélte, hogy alkalmas vagyok arra, hogy megossza velem.” Mi remény van egy ilyen bolond számára, mint én, aki semmit sem tud a nagyságodról, kedves Uram?
Saját szüleid, Nanda Maharaja és Yasoda, Vrindavana lakói, minden napjukat Veled töltik, és fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy valójában. Ezért elismerem, hogy egy ostoba bolond vagyok, aki tele van hamis egóval és pokoli büszkeséggel. Miért gondolom azt, hogy komolyan meg kellene vagy meg tudnálak érteni, amikor Ananta Sesa, akinek számtalan szája van, nem tudja a maga teljességében zengeni dicsőségedet?
Ezért ma eléd tárom az ügyemet, és arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem arcátlanságomat. Az én helyzetem az, hogy szolgáljam azokat, akik tiszta szolgálatot végeznek Neked, mert az ő ajkaikról fakad a Te kedvteléseidnek a nektárja. Valóban ismerik a kegyedet, megkapták Tőled, és szét is osztják. Ha nem szolgálom ezeket a nagyszerű bhaktákat, az életem kudarcba fullad.
A koldus I. – 25. Meditáció
Az imádaton túl
Kedves Uram! Van az embereknek egy osztálya, amely arra törekszik, hogy ne imádjon Téged. Még fel is dühödnek, amikor azt hallják, hogy mások hogyan imádnak. Néha felvetődik bennük: „Miért van szüksége egy mindenható lénynek arra, hogy alárendeltjei imádják őt?”
Természetesen az imádat általában csak a lefizetés egyik módja, avagy figyelemfelhívás, hogy valakitől szívességet, áldást vagy áldomást kérjünk. Az imádónak szüksége van valamire, ahogy az imádat tárgyának is. Azok, akik azt gondolják, hogy bármiben is szükséget szenvedsz, vagy akik azt hiszik, hogy a tiszta bhaktáid csakis Téged imádnak, nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.
Kedves Uram! Úgy tűnik, hogy az anyagi univerzumban a tudás azt jelenti, hogy valakinek vágyai vannak, és aki vágyakkal teli, az a Te ajtódon kopogtat, hogy annyiféle dolgot kérjen. Amikor valaki szertartásokat végez, kér is egyben. A világi imádatot végzők számára az imádat tárgya a kocsijuk, a házuk, az állataik, a ruhájuk és az a végtelen számú kellék, amely kapcsolódik az anyagi életükhöz. Rajonganak a hőseikért: a sportolókért, a zenészekért, a politikusokért, a tudósokért és temérdek sok más emberért. Mások tisztelik a vallásosságot, és félisteneket imádnak. Nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.
Kedves Uram! Azok, akik jó egészségnek akarnak örvendeni, imádhatják Danvantarit. Azonban bhaktádat, az örökké gyenge és beteges Raghunatha dasa Goswamit Magad vetted a szárnyaid alá, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.
Kedves Uram! Akik azt szeretnék, hogy elgördüljenek útjukból az akadályok, imádhatják az Úr Ganésát. Azonban a Pándavák, akiknek a jóakarója voltál, és akik mély szeretetet éreztek Irántad, a legkeményebb akadályokkal néztek farkasszemet, az életük minden pillanatban veszélyben forgott.
Kedves Uram! Akik tudásra vágynak, imádhatják Sarasvati istennőt. Azonban azt az írástudatlan bráhmanát, aki olyan gyatrán olvasta fel a Bhagavad Gítát, hogy az emberek kinevették, mégis pártfogásba vetted, és mély szeretetet érzett Irántad.
Kedves Uram! Akik erőre akarnak szert tenni, azok imádhatják Hanumánt vagy Vájut. Azonban a négy törékeny kisfiú, a Kumárák jóindulatodat élvezték, ők pedig mély szeretetet éreztek Irántad.
Kedves Uram! Akik fényűzésre vágynak, imádhatják Indrát. Azonban egy olyan szegény brahmana is, mint Sudama Vipra, teljesen elégedett volt, majd pártfogásodba veszed őt, mivel mély szeretet érez Irántad.
Kedves Uram! Akik misztikus képességekkel akarnak rendelkezni, Suryát imádják. Azonban az olyan nagy bhaktának, mint Ambarisa Maharaja, nem volt semmilyen misztikus képessége, mint Durvása Muninak, azonban Te kedveztél Ambarisa Maharaja-nak, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.
Kedves Uram! Akik gazdagságra vágynak, imádhatják Kuvérát. Azonban Sridhara Kholaveca nagyon szegény maradt, mégis mély szeretetet érzett Irántad, Te pedig pártfogásodba vetted őt.
Kedves Uram! Akik hosszú életre vágynak, imádhatják Brahmát. Azonban Sivananda fia, aki igen fiatalon halt meg, híven szeretett Téged és a kegyedet élvezte.
Kedves Uram! Akik hatalmat szeretnének, azok imádhatják az Úr Sívát. Azonban Bhagírata király lemondott a birodalmáról, hogy szorosabbra fűzhesse Veled a kapcsolatát. Pártfogója lettél, ő pedig mély szeretetet érzett Irántad.
Kedves Uram! Akik nagy gyermekáldásra vágynak, azok imádhatják Bhumí Istennőt. Azonban Dévakí, a Te saját anyukád hét gyermekét is elvesztette, akiket Kamsa ölt meg. Mély szeretetet érzett Irántad, s a Te pártfogásodat élvezte.
Kedves Uram! Akik a nemi életet akarják élvezni, imádhatják Kámadevát. Azonban a hat Goswami, akik cölibátusban éltek, mély szeretetet éreztek Irántad és a pártfogásodnak örvendhettek.
Kedves Uram! Azok, akik védelmet akarnak, imádhatják Káli Istennőt. Azonban Haridasa Thakura, akit huszonegy piactéren át bottal vertek, mély szeretetet érzett Irántad és a pártfogásodban állt.
Kedves Uram! Akik etikusak és erkölcsösek akarnak lenni, imádhatják Dharmarajat. Azonban Te azt mondtad Yuddhistirának a csatamezőn, hogy hazudjon. Mély szeretetet érzett Irántad és a pártfogásodban állt.
Kedves Uram! Mindezek a példák tisztán megmutatják, hogy tiszta bhaktáid sosem imádnak Téged vagy ügynökeidet, a félisteneket valamilyen különleges áldás végett. Lehet jó vagy rossz az egészségük, lehet, hogy minden kihívás megszűnik, és minden akadály elhárul előlük. Értelmesek lehetnek, lehet nagy erejük, hatalmuk, misztikus képességeik, vagyonuk, hosszú életük, erejük, sok gyermekük, szoros szexuális kapcsolatuk, erős védelmük vagy világi erkölcsük. Azonban szilárdan mindig Rád gondolnak, és feltétel nélkül szolgálnak Téged. Mivel szolgálatuk tiszta és önzetlen, ezért minden életkörülmények között és mindenkoron elvégzik. Nem ismersz rajtuk kívül senki mást, és ők sem ismernek Rajtad kívül mást. Szolgálni akarnak Téged, és Te is szolgálni akarod őket. Mások anyagi nyereségvágyból világi dolgokat, az ügynökeidet imádják, vagy akár Téged is, és így megfosztják magukat az értékesebb kincstől, mert nem értik sem azt, hogy legfelsőbb hatalmad révén mindent uralsz, sem pedig azt, hogy micsoda örömmámort jelent az önzetlen szolgálat és a versengő szeretet.
Azért könyörgök, hogy hadd adjak fel minden motivált, feltételekhez kötött cselekedetet és vágyat.
A koldus I. – 24. Meditáció
Halj meg, hogy élhess
Kedves Úr Nityánanadám, nem vagyok arra alkalmas, hogy magamat mentornak, szentnek vagy akár csak egy komoly tanítványnak tarthassam. Mégis a kegyedért folyamodok. Miközben útmutatásodért könyörgök, és tudom, hogy érdemtelen vagyok az áldásaidra, felhatalmazást, védelmet, sőt, üdvözülést kérek Tőled. Mivel Te vagy a legkegyesebb, megragadom ezt a lehetőséget, és lótuszlábaid elé borulva, egész életemet elébed helyezem. Alázatos kérésem az, hogy tiszta mentorrá tegyél engem. Mivel soha senkit sem zavarsz el, tudom, hogy idővel el fogsz fogadni egy olyan alacsonyrendű, felfuvalkodott képmutatót is, mint amilyen én vagyok. Mivel nincsen hova mennem, hogyan is hagyhatnám el a menedékedet? Kérlek, adj utasításokat, hogy többé ne keltsek mindig csak zavart. Az Úr kedves hangon, kegyesen, de határozottan azt mondta:
„Kedves gyermekem, nagyon egyszerű. Ha azt akarod, hogy érdemes legyél az Én teljes vezetésemre és áldásaimra, először HALJ MEG, HOGY ÉLHESS!
Valaki azzal együtt próbálja megkapni az áldásaimat, hogy ragaszkodik a családi élethez. Menedékre és vigaszra talál a feleségében, a férjében, a gyermekeiben és más rokonokban, és életében az első helyet ők foglalják el. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy vezessem, hogy még mindig ragaszkodik a gyönyörű nőkhöz. Minden nap ellátogat a női formák piacára, és körülnéz, melyik eladónak milyen az árajánlata. Közelről megvizsgálja a boltokat, és kiválasztja a legjobb árucikkeket, hogy hazavigye, és teljes elégedettségére élvezhesse őket. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon büszke az iskolázottságára. Buzgón felvág világi műveltségével, különféle diplomáit lobogtatja, és nem érti meg, hogy mindazon a tudományok, amelyeknek a mestere lett, pusztán spekulációk és tévinformációk. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban buzgón barátok és csodálók hadával veszi magát körül. Élete sikerét az alapján ítéli meg, hogy a barátai elismerik-e őt, nehézségeknek és áldozatos tevékenységeknek veti magát alá, hogy ostoba társainak elnyerje a tiszteletét. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban vagyon után áhítozik. Küzd, hogy biztosítsa a tőkéjét, és a csalás és a lopás a szokásává válik. Csak azt tartja szem előtt, ami számára nyereséget hoz. Ezért nem fűti munka közben valódi lelkesedés. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, miközben bár próbál Hozzám közeledni, ezt a törekvését elhomályosítja azon égető vágya, hogy követői legyenek. Kizárólag a hírnév, megkülönböztetett helyzet és imádat foglalkoztatja, és a ‘nagy bhakta’ címre áhítozik. Nevetséges tevékenységekkel foglalja le magát, pusztán azért, hogy másokat a táborába csábítson. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem, azonban nagyon ragaszkodik a világi kötelességekhez. Mivel igazmondó és igazságos, élvezi, hogy mindenki azt mondja róla, hogy milyen tisztességes ember. Nem veszi észre, hogy valaki akár évmilliókon át lehet ilyen, ettől azonban még nem lesz alkalmas arra, hogy megkaphassa az áldásaimat. Nem lehet engem becsapni, és nem is hat meg, mások mi mindenről mondanak le, vagy mit tesznek, ha azokat pusztán a rutinszerű felelősség kedvéért végzik. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Valaki próbálja megkapni az áldásaimat és kivívni, hogy mindenben vezessem azért, mert nagyon vallásos. Azért hagytam, hogy ezek a vallások létrejöjjenek, hogy felébresszék az emberek erkölcsi, etikai szellemét és jámborságát. Ezek mindössze előfeltételei annak, hogy valaki szent emberré válhasson, azonban alapvetőek. Az ilyenek az egyik templomból a másikba, az egyik mecsetből a másikba, az egyik könyvtől a másikig futnak, és azt gondolják, hogy engem megtalálhatnak bármelyik szervezetben, vagy a filozófiai spekuláción keresztül. Csak a tiszta bhaktáimon keresztül lehet Engem megismerni. Az ilyen szerencsétlen ostobának azt mondom: MEG KELL HALJ, HOGY ÉLHESS!
Kedves gyermekem! – folytatta – Még az Úr Brahmának is, aki az univerzum legintelligensebb személyisége, meg kellett halnia, hogy élhessen. Korábban zavarodottság lett rajta úrrá. Zavartságában és magányában hibákat követett el, miközben a teremtői kötelességének tett eleget. Sőt, ami még rosszabb, olyannyira eluralkodott rajta a nemi vágy, hogy a saját lányát üldözőbe vette. Fel kellett adni a testét, mielőtt megkaphatta volna a kegyemet. Ezért, gyermekem, neked, aki tele vagy bűnös vágyakkal, és Brahmá intelligenciáját meg sem közelíti a tiéd, meg kellene próbálnod megérteni, milyen fontos is, hogy feladd az illúziódat, félreértéseidet, ragaszkodásaidat, és hamis egódat, finom fizikai testeddel egyetemben. Mindenki elérheti, hogy vezessem és megáldjam, de ahhoz, hogy erre bárki alkalmassá váljon, először MEG KELL HALNIA, HOGY tiszta, természetes, motiválatlan, szerető szolgálatomban ÉLJEN. Ezen a halálon keresztül fogsz valóban élni!”
A koldus I. – 23. Meditáció
Isteni beavatkozásra várva
Kedves Uram, Syamasundara, itt vagyok, teljesen a tiéd, egy sziklán ülök néhány ujjnyira a víz fölött. A rohanó víz elsodorhatna engem, előrebillenthet vagy hátralökhet. Ez valójában az én helyzetem, Uram. Valahogy megengedted nekem, hogy pár ujjnyira a világi felett álljak. Látszólag emelkedett helyzetben vagyok, azonban bármilyen irányba meginoghatok, és elmerülhetek az érzék-kielégítés óceánjába. Sosem szabad elfelejtenem, hogy minden kegy, amivel rendelkezem, a Te indokolatlan kegyed, bár annyira érdemtelen vagyok rá.
Sokan foglalták el ezt a helyet, Uram, és elfelejtkeztek arról, hogy csak a kegyedből lehetnek pár ujjnyira a tudatlanság szilaj óceánja felett. Néhányan azt gondolták, hogy az ő érdemeik és fürgeségük biztosította számukra, hogy a szilárdság és az emelkedettség helyzetébe kerüljenek. Amikor az ilyen embereknek akár egy pillanatra is elterelődik a figyelmük, elveszthetik egyensúlyérzéküket, bolondot csinálnak magukból és ennek következtében meggyalázzák a kegyedet. Kedves Uram, gyakorlatilag mindannyian ezt tettük. Én is nagyon bolond voltam. Azonban sokszor átsiklottál a hibáim felett. Kérlek, bocsáss meg nekem. Olyan éretlen vagyok.
Kedves Uram, Syamasundara, Buddha a híres Boddhi fa alatt ült, és kész volt arra, hogy addig fel se álljon, amíg el nem éri a samádhit. Hiranyakasipu lábujjhegyen állt, gyakorlatilag megállította az összes testi funkcióját. Olyan komoly lemondásoknak vetette alá magát, hogy Brahmá megjelent előtte, hogy áldásaiban részesítse. Dhruva Maharaja nem evett és nem aludt. A pránát irányítva a testében, a világegyetem kollektív pránáját befolyásolta. Rantideva sokáig böjtölt, és annak ellenére, hogy éhezett, odaadta másnak azt a kevés ételt és italt, amije volt. A félistenek olyannyira értékelték tettét, hogy felajánlották neki, hogy bármilyen áldást megadnak. A szegény bráhmana olyannyira elmerült a napi lemondásában, és olvasta a Bhagavad-Gítát annak ellenére, hogy írástudatlan volt, hogy megkapta a kegyedet. Olyan elégedett voltál a tisztaságával, hogy személyesen megölelted őt.
Salva a saját húsát ajánlotta fel, hogy áldást kérjen. Az Úr Sivát ezzel arra kötelezte, hogy megjelenjen előtte, és megáldja. A gopik Katyayanit imádták, hogy megkapják Krisnát férjükként. Az Úr Brahmá meghallotta, hogy arra utasítottad, hogy végezzen tapasyát (lemondást), így mély meditációba merült, hogy megkapja a bolygók megteremtéséhez szükséges képességet. Raghunatha dasa Goswami megtagadta a saját testének a fenntartását, mivel teljesen elmerült a Te isteni lényegedben. A Naimisáranyai bölcsek készen álltak arra, hogy bemutassanak egy több ezer évig tartó yajnát, ha szükséges, hogy elérjék a legmagasabb rendű dharma ismeretét.
Uram, Syama most itt vagyok én, s az óceán közepén egy sziklán ücsörgök. Vajon beleugrok-e, és végzek ezzel a haszontalan testtel? Semmi mást nem okoztam neked, csak nehézséget és állandóan zavart keltettem. Annyira felfuvalkodott lettem, hogy azt hiszem, képes vagyok arra, ami a legtöbbeknek nem sikerült. Olyan büszke vagyok, hogy azt gondolom, hogy olyan látásmódom van, amelyben bízhatnak mások, és aminél menedéket találnak. Minden mentoromat ellenállásra készteti a büszkeségem. Kivívva ezt a nagy függetlenséget, első számú sértegetővé válok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram, mivel olyan éretlen vagyok.
Kedves Uram, micsoda bolond vagyok! Milyen lemondásokat végezzek Érted? Olyan sok a zavar ezen a bolygón minden szinten. A materialisták vadul keresik az érzék-kielégítést, bármi áron. A spiritualisták többek is, mint képmutatók, mert a tanításaiddal és a nagy próféták példájával szembeszegülve élnek. A vaisnavák között olyan kevés a szeretet és az együttműködés. A mi bhaktáink társadalma olyan botrányos, hogy úgy tűnik, hogy a Krisna-tudatos mozgalom, amelyet Magad mögött hagytál, már el is pusztult belülről. Azok az emberek, akiknek segíteniük kellene nekünk, gyűlölnek minket világszerte, és azok a bhakták, akiket arra képeztek ki, hogy Téged szolgáljanak, nagy sietséggel, zavarodottságban és haraggal elhagyják a fedélzetet.
Attól tartok, kedves Uram, hogy minden el fog veszni, hacsaknem jársz közre az isteni beavatkozás révén. Advaita elhívott Téged, s pusztán Gangesz vizet és Tulasi levelet ajánlott Neked, hogy rendbe tedd a dolgokat. Tudom, hogy válaszolsz a bhakta kiáltására. Kérlek, halld ennek az egész bolygónak a kiáltásait, mivel olyan kétségbeesetten sírnak utánad. Én is minden nap sírok, azonban a könnyeim nem egy igazi bhakta könnyei. Kedves Uram, halld a kiáltásait azoknak, akik küzdenek, hogy meghódoljanak Előtted, hiszen csak a Te irányításod vezetheti őket keresztül ezen a csapásokkal teli időszakon. Erre a sziklára tettél engem. Ha nem tudom a lábamat kellőképpen megvetni, hogy ezreket kirántsak a vízből, akkor mi értelme van ennek az életnek? Jobb, ha eldőlök és hagyom, hogy ez a szeméttel teli zsák a feledésbe merüljön. Nem tudok állhatatosan olyan nagy lemondásokat végezni, és őszinte imákat is képtelen vagyok felajánlani, de ha van annak ára, hogy segítsek ezeknek a lelkeknek, Uram, akkor készen állok megfizetni. Mit tehetek, mit adhatok, hiszen tényleg egy jelentéktelen koldus vagyok, alacsonyabb rendű, mint azok, akiket fel akarok emelni.
Ó! Elég legyen ebből a panaszáradatból! Igen, nagyon elesett vagyok, alacsonyabb rendű mindenkinél. Ezért beállhatok a sor elejére, hogy kérjek. Ez az a korszak, amikor meg lehet kapni az Úr Nityánanda kegyét, ezért eléd tárom az ügyemet, s isteni közbeavatkozásért könyörgök. Kedves Uram, Syamasundara, mit tegyen ez a koldus? Félek, haszontalan vagyok, tele kétségekkel, kéjvággyal, mohósággal és szentimentalizmussal. Nem tudok semmit és nincs bennem odaadás, és nem tudom elviselni a nehézségeket, hogy kifejlesszem az odaadást. Kedves Uram, mielőtt minden vaisnava olyan haszontalanná válik, mint én, kérlek, vedd a kezedbe az irányítást. Itt ülök rettegve ezen a sziklán, és isteni beavatkozásodra várok.
A koldus I. – 22. Meditáció
A sikered a mi szabadságunk
Ma a lelkem előbújt és édes, szeretetteljes hangon szólt hozzám:
„Kedves testvérem, mi akik egyek vagyunk, két különálló egyénként cselekszünk. Különböző anyagi testeket kísértem el több ezer élet során. Minden alkalommal, amikor más testet ítélnek meg nekem, növekszik a vágyam arra, hogy hazatérjek, vissza Isten lakhelyére. Azt gondoltam, hogy az utolsó testem lesz a végső. Azonban elterelődött a figyelmem, s ez újra visszahozott engem.
Kedves szeretett testvérem, sokkal több köt minket össze, mint amit jelenleg észlelsz. Sorsunk egybefonódik, annak ellenére, hogy minden nap figyellek, ahogy a Felsőlélek is figyel mindkettőnket. Nagyon zavar, amikor tanúja vagyok annak, hogy olyan dolgokat teszel, amelyek távol tartanak minket az Isteni Pár társaságától. Ez semmilyen módon nem csökkenti a szeretetemet irántad, sőt, az irántad érzett szeretetem az, ami ilyen zavart kelt bennem. Ez az anyagi világ egy üres, magányos morbid börtön, amely elhalványul, ha összehasonlítjuk a valódi otthonunkkal. Ott senki sem idegen. Éppen ellenkezőleg, ott minden élőlény szereti egymást. Ott minden nap szerető és mámorító kapcsolatban állunk a Legfelsőbbel.
Amikor az egyikünk különleges szeretetben részesül a Legfelsőbbtől vagy isteni hitvesétől, azzal egy időben ugyanazt az örömöt tapasztaljuk. De itt ebben az anyagi pokolban, az élőlények különösen én központúak, kihasználóak, sértőek és félrevezetettek.
Kedves szeretett testvérem, nem tudok elviselni még egy életet lelki társak nélkül. Otthon tudnak kétségbeesett erőfeszítéseimről, hogy visszatérjek hozzájuk. Irántam érzett szeretetük sokkal nagyobb, mint amit én érzek irántuk, ahogy az irántad érzett szeretetem sokkal nagyobb, mint a tied, és nem értesz meg engem olyan jól. Azon felül, hogy hazavágyom, nem akarok az otthonom egyetlen jó szándékú lakosának zavart okozni, és a korlátozások gyötrelmes világának sem akarok a része maradni. Ezért aktívabbá váltam a tudatodban, hogy segítselek téged az önmegvalósításhoz vezetni. Végül is a sikered mindkettőnk felszabadulásának kulcsa.
Kedves szeretett testvérem, vannak olyan területek, amelyeken komolyan dolgoznod kell, hogy biztosítsd a saját szabadságodat. Önzetlenebbé kell válnod, és hagynod kell, hogy az Istenség iránti természetes szeretet virágozzon.”
Ekkor azt feleltem: „Olyan sokáig igyekeztem önzetlen lenni, azonban még mindig messze vagyok a céltól.”
A lelkem így válaszolt: „Azok, akik azt gondolják, hogy a Legfelsőbb Úr messze van, sosem fogják Őt elérni, azonban akik megértik, hogy mindenhová elér és minden tettet figyelemmel kísér, azok a közeljövőben elérik Őt. Az Úr kegyéből kaptál egy gurut, ezért az önzetlenséged csak azon múlik, hogy több szeretettel és figyelemmel szolgálod-e a gurudat. Add fel minden egyéni vágyadat, és élj a lelki tanítómestered öröméért, mivel ő érted élt és él.
Kedvesem, amíg szereted az Urat, addig az a te természetes helyzeted. Szabadítsd meg magadat a hátramaradó tudatlanságtól, kétségektől, félelmektől és irigységtől. Mindent megkaptál, amire szükséged van, hogy felébreszd ezt a természetes szeretetet. Akkor miért is ne ma az Úr szerető ölelésébe? Kinyújtja a karjait és arra vár, hogy visszatérjünk Hozzá. Siess, kedvesem; kapaszkodj belém szorosabban, ahogy az utolsó kört futjuk az Isteni Pár és tiszta szeretettel átitatott birodalmuk irányába. Ezeket az utolsó próbatételek és kihívások lesznek a legnehezebbek, együtt azonban hamarosan sikeresek leszünk. Ne várakoztassuk tovább a szeretteinket. Szeretett testvérem, mindig próbálj meg emlékezni arra, hogy sok segítőd van, akik felvidítanak téged. Sikered mindkettőnk szabadságának záloga. Személyesen foglak minden egyes lépésnél segíteni téged. Szeretlek, mert a tested a menekülésünk eszköze.”
A koldus I. – 21. Meditáció
Kérlek, bocsáss meg
Kedves Uram, olyan szerencsés voltam, hogy találkozhattam tiszta képviselőddel ezen a bolygón. Találkoztam a nagy acaryával, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivendanta Swami Prabhupadaval. Olyan kedves volt. Mindenre megtanított minket, és én mit tettem? Sem a vele való társulást, sem az üzenetét nem vettem komolyan.
Kedves Uram, Madhusudhana, olyan szerencsés voltam, hogy vallásos családban születtem meg. Mindenkinek azt tanították, hogy szeretettel imádjon és szolgáljon Téged. Azt mondták nekem, hogy Te vagy az élet célja. Azt kérték tőlünk, hogy ajánljunk fel Neked mindent, és adjunk meg Neked minden tiszteletet, és én mit tettem? Nem vettem komolyan a Veled való társulást, és nem értékeltem az üzeneted mélységét.
Kedves Uram, Madhusudhana, olyan szerencsés voltam, hogy nagyon változatos életet éltem. A gettóban nőttem fel, és találkozhattam a gazdagokkal és a vagyonosokkal. Kitűnő lehetőséget kaptam arra, hogy a szenvedést és az illúziót minden oldaláról láthassam, és mit tettem? Nem értékeltem ezt a társulást, és azt az üzenetet sem, amelyet meg kellett volna tanulnom.
Kedves Uram, olyan szerencsés voltam, hogy egészséges testet kaptam. Szolgálhattalak volna vele Téged és képviselőidet húsz órán át naponta, de mit tettem? Nem értékeltem ezeket az áldásokat, és nem használtam a testemet teljesen a szolgálatodban.
Kedves Uram, adtál nekem sok lelki könyvet és kellékeket, és mit tettem? Elolvastam majd félretettem őket. Nem értettem meg teljesen a könyveket, és nem igyekeztem eléggé, hogy belépjek azokba a kedvtelésekbe.
Kedves Uram, Madhusudhana, megengedted nekem, hogy körbe utazzam a világot, sok kultúrát tanulmányozzak, sok különféle országokból származó professzorral találkozzak, és megadhassam nekik a lehetőséget arra, hogy hallják a sanátana dharma üzenetét, amelyet a Te tiszta bhaktád, Srila Prabhupada magyarázott el, de mit tettem? Nem képviseltelek Téged megfelelően, nem értettem meg, hogy Krisna minden siker forrása.
Kedves Uram, küldtél nekem sok csodálatos bhaktát, akiknek élvezhettem a társaságát, és olyan sok mentort is, és én mit teszek? Egyik mentoromat sem fogadom el (mert rendszeresen megsértem őket és dacolok velük), és a vaisnavákkal való társulással járó nagy kegyet sem értékeltem.
Kedves Uram, olyan sok lelket küldtél nekem, hogy segítsenek minden indokot félredobni, hogy miért ne ajánljam ezt az életet Neked. Ezek a tanítványok annyi féle lemondást vállaltak az utasításomra, Érted és a szolgálatodért, és én mit tettem? Nem voltam elég együttérző lelki tanítómester, és a nagy elődeim poros nyomába sem értem.
Kedves Uram, Madhusudhana, Te vagy Madhu démon elpusztítója. Ez a démon oly hatalmas volt, azonban Számodra nem jelentett nehézséget végezni vele. Uram, olyan elmém van, amelyben egy aktív démon lakozik. Ez a démon az általad már megölt nagy ráksasza démonokhoz képest egy kisgyermek.
Kedves Uram, koldus vagyok, nincs kihez fordulnom, csak Hozzád. Minden társulást és lehetőséget kézpénznek vettem. Indokolatlan kegyed nélkül vége az életemnek. Én, Bhakti-Tirtha, felkiáltok, s arra kérlek, hogy öld meg ezt az elmémben lakozó démont, s tedd számomra lehetővé, hogy a tudatomat teljesen a lábaidra rögzíthessem. Alázatosan kérem ezt Tőled, azonban ha nem kapom meg az áldásaidat, hogyan is maradhatok továbbra is ebben a testben?
Kérlek, Uram, jelenj meg teljes valódban az elmémben, és sose távozz onnan. Bocsánatért esedezem. Az a kétségbeesett koldus vagyok, aki türelmetlenül várok arra, hogy megszabadíts engem és mindig velem légy.
A koldus I. – 20. Meditáció
Megint elmúlt egy újabb nap, Uram
Megint elmúlt egy újabb nap, Uram. Újabb huszonnégy óra telt el és még nem hódoltam meg Neked. Őrizkedjetek tőlem! Senkinek sem szabad ezt az ostobát szolgálnia; senkinek sem kellene kedvesnek lennie velem. Ez az ostoba segítséget kap napról napra, évről évre. Személyesen vezetnek, mégsem hódoltam még meg a szívben lakozó Úr előtt. Kövezzetek meg engem, vonszoljatok végig az utcákon, bélyegezzetek meg, hogy „gazember”, „tolvaj”, „makacs ostoba”. Senki se merje követni a példámat.
Mit adtam a kedvességért, amit kaptam? Mit tettem cserébe? Pusztán azon igyekeztem, hogy élvezzem Atyám vagyonát. Kérlek, botozzatok meg, hogy arra kényszerüljek, hogy feladjam minden ragaszkodásomat, ami ehhez a testhez fűz. Minden könyvet elolvastam, minden leckét meghallgattam, minden zarándokhelyen jártam már. Sosem szegtem meg egyetlen szabályt sem, egyszer sem mulasztottam el lejapázni a köreimet, a szentek és a guru áldásaiban is részesültem. De mit érek én, ha nem ismerem a szívemben lakozó Urat?
Nem bírom a tükörben az arcom látványát, rápillantani az árnyékomra, vagy elviselni a saját hangomat. Túl fájdalmas. Ha senki sem büntet engem meg, az arra késztet, hogy magamat büntessem meg. Nem bírok egy pillanatig sem tovább létezni, miközben az elmém, értelmem és a testem könyörtelenül kínoz.
Hall engem ott valaki?
Kedveseim, kérlek, tanuljatok a makacsságomból, akkor legalább nem éltem hiába. Sosem találkozhatok a szívben lakozó Úrral, mivel túl irigy és hálátlan vagyok. Mindannyiótok, szeretteim, fejlesszétek ki a szeretetet azáltal, hogy megveritek ezt a sértegető egyént. Ha eltávolítjátok azt, aki az Úr tervei elé akadályt gördít, ez a szolgálat minden bizonnyal növelni fogja a szereteteket. Ha nem ütitek agyon ezt az ostobát, legalább áldjátok meg őt.
Ó Uram, Syámasundara, bárcsak lehetnék egyszer a közvetlen társaságodban! Semmi másnak nincs értelme. Mi az élet értéke a Te társaságod nélkül? Vak ostoba vagyok. Nincs szükség szemekre, ha nem pillanthatják meg édes formádat.
Hé Te ott!
Mi az értéke a szemeknek, ha nem vizslathatják a szívben lakozó Urat? Tudja meg mindenki, hogy nincs semmi, amit érdemes lenne nézni.
